0:00 családi háttér, édesapja csendőr volt, így több település iskolájában megfordult, édesapja a nyugdíjba menekült, mert nem akart csatlakozni a korabeli csendőri intézkedésekhez, mesél a gimnáziumi évekről 3:19 Vácra veszik fel a teológiára, de egyből Bécsbe küldik teológusnak, elvégzi az öt évet, Bécsben a hitleri Németországban sem voltak megbecsülve a keresztény egyházak 6:11 az utolsó szemesztert 1945 tavaszán végezték el, de már bombázások folytak 8:41 az Andrássy út 60-ban is járt, valamint Kistarcsán is, közben mesél a szovjet terepjáróról, amivel járt a misékre 10:06 a kistarcsai táborban először a papok külön szobában voltak, nem csinálhattak semmit, így kenyérből készítettek sakkfigurákat, mivel voltak tanárok is, ezért „főiskolát” is működtettek 15:06 az internálás előtt három napig „szűrőben” voltak, onnan fogdába kerültek, ahol magánzárkák voltak, a zárka 2x3 méteres volt, a szomszédban volt egy iskola, ahol mindig ki-, és becsöngettek, ez segített a magánzárka átvészelésében 20:44 két hónap magánzárka után átvitték őket az „ezredbe”, átvitték őket a papi internáltak közé, ahol a nyolcszemélyes zárkában több mint ötvenen voltak 28:28 1950-ben megalakult a békepapi mozgalom, de a püspökök, így Vác püspöke is, megtiltotta a részvételt, ő vitte a helyi plébánosokhoz részvételt tiltó üzeneteket, a mégis résztvevő tizenhét papból hármat, akik a püspök ellen felszólaltak, fegyelmit kaptak, egyikük az ÁVO-nál keres védelmet, az egyházi bíróság tagjait elviszik (ő volt a jegyző) 32:29 három hétig volt az Andrássy út 60-ban, őket nem verték, és nem kínozták, de a többi rabot igen, lejátszották nekik a váci püspökség lehallgatott beszélgetéseit 39:18 a papi szoba két évig maradt Kistarcsán, de két év után szétszórták a papokat a többi internált közé 40:33 a testvéréről beszél, ő bölcsészkart végzett, és Moravcsik Gyula mellett volt tanársegéd, őt kirúgták a családja miatt, édesapja házát pedig államosították

Az interjúalany beszél ifjú koráról, a Rákosi uralom viszontagságairól, beszolgáltatásokról (1:30), az '50-es évek mindennapjairól (2:50), az állami gazdaságok működéséről (4:37), államosításról, tervgazdálkodásról (5:15) és (7:50), besúgásról, internálásról (10:45). Az interjú második felében a II. világháború kegyetlenségeit eleveníti fel. Bemutatja az óvóhelyeket, légiriadókat (11:27). A munkaszolgálat nehézségeit, zsidóüldözést, környéken zajló bombázásokat (14:45). Hangsúlyos eleme az interjúnak a II. világháború mindennapjait bemutató rész (15:25), valamint a szovjet megszállás (19:44). Szemléletesen mutatja be a szovjet katonák szokásait, életét (29:12, 37:55).

AAz interjúalany beszél családjáról, születéséről, a II. világháborúról, a Vácot ért bombatámadásokról (0:10), majd rátér arra, hogyan golyószórózta le két rokonát egy angol repülőgép, de az ő árváik befogadása után sem volt éhezés (5:10). Szól édesanyjáról, akit nem tudtak taníttatni, majd varrónőként dolgozott a gyárban a háború alatt is (8:58). Szól oktatásáról az apácáknál, majd a rend feloszlatásáról, a matematika szeretetéről (11:15), illetve arról, hogyan lett kitűnő tanuló egy kiemelkedő matematika-tanár bíztatására (14:18). Főiskolai felvételije után azt mondták, felveszik "ha káderileg megfelel". Családalapítása miatt később nem fejezte be az iskolát és a sütőiparban kezdett dolgozni (17:05). Szól a Kádár-korszak ünnepeiről, a táncmulatságokról és arról, hogyan ismerte meg férjét (20:20). Megemlíti a munka és a gyereknevelés összeegyeztetésének nehézségeit (25:00). Visszatér édesapja hadifogságára, és arra, hogyan tudták meg, hogy valószínűleg Temesvárott hunyt el hastífusz következtében. Az ottani katonai temetőt meglátogatni vezetett első külföldi útja (29:50). Szól továbbá az 1960/1970-es évek javuló életszínvonaláról, Vác rengeteg építkezéséről (33:00). Szól a korszak szórakozási lehetőségeiről, a népszerű mozifilmekről. Elmeséli, hogy az egyik tanárnője leszidta, amiért megnézte a Vörös és feketét, de ő gyerekfejjel nem is értette, hogy milyen jeleneteket nem kellett volna látnia (35:25). Szól arról, hogyan végezte el végül a főiskolát, milyen munkahelyen dolgozott később (38:35). Végül a rendszerváltoztatást értékeli és a polgári életet állítja szembe a politizálással és nyerészkedéssel (41:50).