0:00 gyermekkor, családi háttér, édesapja a köztisztasági vállalat felügyelője volt, szolgálati lakásban éltek Debrecenben 2:09 mesél a Horthy-korszak iskolai élményeiről, volt akkor még hittan is, vallások szerint 6:58 16 évesen ment férjhez 7:58 1944-ben elkezdődtek a bombázások, egy kis bunkerben húzták meg magukat a támadások alkalmával, egy alkalommal egy lezuhant repülőgépet látnak, és látta, hogy a felszerelésük teljesen amerikai volt az orosz pilótáknak is 12:00 a gettóba csak hivatalos személyek mehettek be, majd a gettóból a téglavetőbe szállították a zsidókat és onnan deportálták őket, édesapját az általa kenyérrel ellátott zsidók mentették meg a háború után az akasztástól 17:20 az orosz katonákról nincsenek jó emlékei, ő bujkált a katonák elől, mert azok összegyűjtötték a nőket mosni, őket is zaklatták 22:53 az éhínség kevésbé érintette őket, mert átvettek egy üzletet, és a férje és az apja tudtak élelmet szerezni 24:39 államosították a műhelyüket, ezek után a férje nem kapott munkát 26:03 mesél az ötvenhatos emlékeiről, az orosz tankokról és a kijárási tilalomról 29:19 1957 januárjában hajnalban csengettek be hozzájuk, elvitték kihallgatásra a párját 33:19 a lányát nem vették fel sehova a jó tanulmányi eredménye ellenére, mert a disszidált testvérét tüntették fel az édesanyjának, a lánya is csak nehezen mehetett férjhez Németországban 36:48 a Kádár-rendszerben jobban éltek, mert volt munkájuk, és kevésbé volt rajtuk nyomás, mesél a különböző tartós fogyasztási cikkekről, amit vehettek

Az interjúalany beszél katonaéveiről a II. világháborúban (2:31), külön rátérve a légitámadásokra (11:28), és a németországi zsidók helyzetére (13:47). Hosszan mesél egy bírósági ügyéről, letartóztatásáról, ami jól jellemzi az ötvenes évek világát (21:25). Később a rendszerváltoztatás óta eltelt éveket jellemzi (35:18).

Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkorának körülményeiről. Miután édesapja a nagy gazdasági válság miatt elveszítette munkahelyét, Budapestről Zalaegerszeg mellé költözött nagyszüleihez. (02:28) Kifejti Trianon hatásait, majd, hogy Horthy Miklós, Bethlen István, Klebelsbeg Kunó hogyan állították talpra az országot az I. világháború után. Beszél a 20-as, 30-as évek gazdasági, oktatási és szociális rendszeréről. (09:08) 1944-ben, 21 évesen kapta meg katonai behívóját, de munkája miatt felmentést kapott. 1945 elején, a nyilasok parancsára mégis be kellett vonulnia, hivatalosan a galántai csendőrtáborba. A háború után ezért azt hitték, hogy ős is csendőr volt és 6 évre elhurcolták hadifogságba a Szovjetunióba. 1951-ben térhetett haza, ekkor ismerkedett meg későbbi feleségével, akit 1952-ben vett el. (12:00) Részletesen beszél hadifogságának eseményeiről, amelyről "Hat hosszú év" címen könyvet is írt. MIelőtt hadifogságba esett, teljes katonai felszereléssel összesen 800 km-t kellett legyalogolnia. Harcolnia nem kellett, kiképzést sem kapott. Először engedélyt kapott bajtársaival együtt a hazatérésre, később a szovjetek mégis táborba zárták. A szökés lehetetlen volt. (18:52) A tulai szénmedence egyik táborába került, bányákban kellett dolgoznia. Mivel csendőrszázadban volt, tovább tartották hadifogságban. Később elismerték ártatlanságát. (20:32) Elmondja fogságba esésének körülményeit. A szovjetek velük építtették fel az ideiglenes tábort Bécs mellett. Már másnap kétszáz bajtársával Bécsbe majd Pozsonyba vitték. Vonaton továbbszállították Romániába majd a Szovjetunióba. Egy frissen épített bányatáborba került, ahonnan három nap után sikerült megszöknie, de elfogták. Innen került át végül Tulára. Egy év után írhatott először haza levelet. (26:12) Elmondja a tábori körülményeket. Napi 60 dkg kenyeret, 40 dkg zöldséget, 30 g húst, 50 g lisztet, 20 g margarint, 70 g halat és 17 g cukrot kapott. Ez azonban keveksebb volt, mivel meg kellett tisztítani az ételt. (28:06) 1947 közepén kapta meg az első levelezőlapot otthonról, ekkor tudta meg, hogy családja túlélte a háborút. Nem a munka, hanem a bizonytalanság, kilátástalanság, az információhiány, a család hiánya volt a legrosszabb. (32:20) Elmondja, hogy a Horthy-korszakban a trianoni békediktátum miatt sokan nem voltak sorkatonák, később a világháborúban ők kiképzés nélkül, esélytelenül kerültek a frontra. Hatalmas volt köztük a veszteség. (33:50) Hazatérése után nem maradhatott az Államépítészeti Hivatalnál, így villanyszerelő, traktoros, segédmunkás, majd mozigépész lett. Műszaki vezető lett, de 1963-ban leváltották, mert nem volt feddhetetlen (pártkáder). Ezután került az akkor induló zalaegerszedi gépgyárba, innen ment nyugdíjba 1984-ben. (37:44) Beszámol 1956-os emlékeiről, hogyan jelent meg a médiában a forradalom. Beszél a Kádár-korszakról. Mindenkinek volt munkája (kapukon belüli munkanélküliség), de a vezetés gazdaságilag tönkretette az országot. Elmondja, hogyan lehetett külföldre utazni (pirosútlevél, kékútlevél), 40 év alatt bejárta Európát. Beszél arról, hogyan és hány év alatt lehetett autót szerezni. Mivel munkájához kellett, ő hamar vehetett kocsit. (44:54) Összegzi életét, az eddig elmondottakat. (45:48)