Az interjúalany beszél második világháborús emlékeiről, kitelepítésükről (0:42), a háború utáni újrakezdésről, cserekereskedelemről (5:56), az 1956-os forradalommal kapcsolatos emlékeiről (8:48), a kulákok meghurcolásáról (10:02), a TSZ-ekről (10:50), a faluban lelőtt emberekről (11:35), a Kádár-korszakról, munkájáról (12:39), az ünnepségekről, megemlékezésekről (14:13).

Az interjúalany 1941-ben született Boldogon. Itt végezte el iskoláit is. 17 évesen férjhez ment. Anyósa híres szakács volt, ő buzdította, hogy ő is ezt a pályát válassza. Részletesen beszél a főzési-sütési praktikákról. Sokszor eljárt anyósával hétvégenként lakodalmakra főzni. Később már egyedül is vállalt esküvőket, eljegyzéseket, disznóvágásokat. (06:30) A főzésből és sütésből kiindulva mondja el a falusi lakodalmi szokásokat az 50-es, 60-as években. A lagzikat a házaknál tartották tavasszal vagy ősszel. Ha jó idő volt az udvaron, ha rossz, akkor a szobában mulattak. A 70-es, 80-as években kezdték el a mulatságokat sátrakban tartani. (09:44) Egy iskolában kezdett el főzni, ehhez hivatalosan is el kellett végeznie a szakácsiskolát. Az iskola után szerencséjére Budapestre került a Grand Hotelbe, nyugdíjazásáig ott dolgozott. Emellett azonban rengeteg helyen bemutatta főzőtudományát, például Svájcban vagy a Balatonparton. (11:40) Visszatér az esküvőkhöz, beszél még a szokásokról. Elmondja, mi volt a különbség a "lányos" és a "fiús" ház kötelezettségei között. Az ebédet a menyasszonynál készítették, a vacsorát a vőlegénynél. (15:22) A süteményeket mindenki saját maga sütötte, azokat csak ritkán rendelték. (16:20) 16 évesen az Ország-Világ folyóirat címlapjára került. Népi menyasszonyi ruhába felöltözve fényképezték le, hogy a fotókat később az Egyesült Államokba is elküldhessék. Budapesten többször fel is ismerték az utcán. (18:30) Az interjúalany esküvője hétfőn volt, mivel akkoriban ez volt a szokásos időpont. Csak később került át a lakodalom időpontja hétvégére. Az interjúalany már terhes volt esküvője időpontjában, ezért megszólták. (20:30) Beszél arról, hogy milyen különleges helyeken főzött. Egyszer Isaszegen egy száztagú cigányzenekar egyik tagjának az esküvőjére főzött, a lakodalom és az ételek is különlegesek voltak. (22:22) Mesél svájci bemutató útjáról. Megismerkedett a svájci konyhával és ő is bemutatta a tradícionális magyar ételeket. Beszél arról, milyen volt a konyha a nagyobb éttermekben, szállodákban. Mindenki meg volt elégedve a munkájával. (26:00) Elmondja, hogy manapság már éttermekben vannak a lagzik, ahol a főzist is intézik, így ő már csak kisebb családi eseményekre, főleg keresztelőkre készíti az ételt. (27:32) Elmondja, hogy a svájci útra szülőfalujában kérték fel 1995-ben. Külön ezért érkezett egy delegáció, hogy létrehozzák ezt az utat. Az alapanyagok többségét Magyarországról vitték hűtőkocsival. (30:10) Manapság már nincsenek Boldog környékén hagyományos lakodalmak, egyre kevesebb az esküvő is. Röviden kitér gyermekei életére. (31:32) Fogalommagyarázat (32:52)

Az interjúalany beszélt a két világháború közötti életviszonyokról, mezőgazdaságról, neveltetéséről és pályaválasztásáról (0:24). Később a világháborúkról, az első világháborús hadifogságról való emlékeit osztja meg (14:32). Megemlíti a kényszermunkára hurcolást is (24:18). Beszél a háború utáni újjáépítésről, illetve a szövetkezetesítésről is (25:30, 32:45).