Az interjúalany beszél családjáról gyermekkoráról (0:08), arról, hogy ez éppen az a korszak volt, mikor az országot a vas és acél országává akarták tenni. Egy rokona fontos tisztséget töltött be a vasútnál, és a csak számára nyitott borítékokból világossá vált, hogy mennyi nyersanyagot lopnak ki az oroszok az országból (3:30). Szól arról, hogy milyen volt a mindennapi élet az 1950-es években, például arra, hogy kenyeret akkor kaptak, ha lisztet vittek a péknek (9:10). Szól 1956 előzményeiről, arról, hogy nagyapja világvevő rádiója révén értesültek sok mindenről, valamint arról, hogy mik történtek Makón a forradalom során, mi volt a vasasok szerepe, és hogyan érintette a várost a megtorlás (15:40). Szól szakképzéséről, későbbi tanulmányairól, nyári munkáiról, valamint arról, hogy felvették a kertészeti egyetemre az ötszörös túljelentkezés ellenére is. Szól katonai szolgálatáról is, a jogosítványszerzésről, és a katonai szolgálat során tanultakról (29:10). Beszél a mezőgazdaság akkori és mostani problémáiról, lehetőségeiről, majd arról, hogy házassága miatt átment levelező szakra és elkezdett dolgozni. Elmeséli, hogyan vették rá, hogy belépjen az MSZMP-be (44:30). Szól arról, hogy vidéken csak kevésbé lehetett érezni a kádári politika válságát, de a mezőgazdaság hanyatlása már egyértelmű volt az 1980-as években. Szól a rendszerváltoztatás eseményeiről és viszonylagos zökkenőmentességéről is (51:30).

Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkoráról, az akkori idők megélhetési körülményeiről (0:20), majd rátér az üveggyári munkára, az üzemi balesetekre és a miskolci ipar kiépítésére (4:00). Szól oktatásáról, az egyházi iskolák államosításáról, valamint arról, miért számított osztályidegennek és ezt hogyan tudta mégis kikerülni (08:40). Szól a kulturális élet megélénküléséről 1953 és 1956 között, a korábban reakciósnak tartott Szabó Lőrinc miskolci előadóestjéről (13:42). Beszél az 1956-os forradalom miskolci eseményeiről, a jó kezdeményezésről, de az ávósok meglincseléséről is, valamint arról, hogy egy anyuka még mutogatta is a fiának a holttesteket (18:50). A megtorlást is említi, így például Nagy Attila költő ítéletét és börtönbüntetését (21:50). Mesél egyetemi éveiről, a gyermekvállalásról és a továbbtanulásról (22:26), majd népművelői munkájáról és eredményeiről, illetve arról, hogyan lett szakfelügyelő (25:00). Visszatér 1945-ös élményeire, a cserekereskedelemre, a pincében való bujkálása (34:42). Végül arról is szól, hogy a lakásukban elszállásolt román pilóták a királyuk fényképét állították ki, valamint arról, hogy az egyik pilótának amputálni kellett a lábát (36:14).

Az interjúalany elmeséli, hogy származása, illetve későbbi 1956-os tevékenysége miatt miért nem sikerült hosszú időn keresztül megfelelő állást találnia, és hogy hogyan sikerült az 1970-es években beindítania egy lovastúrák szervezésével foglalkozó vállalkozást. 0:12--születés, család; 1:15--továbbtanulása, miért nem sikerült tengerésznek lennie és hogyan tanult tovább, és milyen nehézségekkel kellett szembenéznie származása, illetve 1956-os tevékenysége miatt; 4:2--hogyan kezdett az 1970-es években idegenforgalmi tevékenységbe; 14:37--hogyan működtek a szocializmusban a lovastanyák, milyenek voltak a lovastúrák