1920-ben született, édesapja rendőr volt, a 3 testvér közül ő volt a legidősebb(0:04).A Horthy korszakban a nagy szegénységre emlékszik vissza. Beszél az antiszemitizmusról és az elhelyezkedési lehetőségekről(1:43). Egy zsidó cégnél villanszerelő ill. rádióssegédként dolgozott, a főnökei pedig a Holocaust alatt nyomtalanul eltűntek(5:43). 1941 októberében vonult be katonának, híradós lett. A hiradós feladatairól mesél(6:48). Tizedesi rangba került, majd Kárpátaljára vezényelték. Itt légnyomást kapott(8:51). Innen Kaposvára helyezték át, ez egy katonai gyűjtőterület volt a háború vége felé(10:53). 1944 karácsonyán Budapestre ment a szabadságát letölteni, hogy megkereshesse az édesapját, aki még akkor is rendőrségnél dolgozott(12:37). A magyar hadsereg légköre bevonulásakor nagyon szigorú volt, később ez feloldódott. Szálasi hatalomátvétele nagyon elkeserítette. Ezzel kapcsolatban mesél el egy történetet(13:28). Budapest ostromát végigélte, egész idő alatt bújkálnia kellett a nyilas hatóságok elől(17:40).A háború a volt főnöke egy kollégájánál helyezkedett el, de végülis visszament eredeti munkahelyére - egészen az államosításig.(19:38)Ezután egy építőipari cégnél elektronikai technikus lett. De nem lett párttag, csak a szakszervezetben tevékenykedett(21:46). A Rákosi rendszert nehezen élte meg, visszaemlékszik egy rendszerellenes tüntető lelövésére is(22:33). A Kádár korszakkal nem volt elégedett. Ekkor tárgyalásokon dolgozott, mint népi ülnök. Ezekről a tárgyalásokról is mesél pár történetet(24:28).Az interjúalany arról beszél, hogyan lett bírósági ülnök(27:08).

Az interjúalany 1929-ben született Szekszárdon. Gyermekkorának egy részét itt töltötte, 10 évesen költözött át a család Fadd településre. Édesapja 36 évesen tüdőgyulladásban meghalt. Édesanyja nem házasodott újra. Összesen hárman vannak testvérek. (03:02) Beszél nagyszüleiről. Anyai részről csak nagyanyját ismerte, akivel belsőséges kapcsolata volt. Apai nagyapja molnár volt, mellette szőlőt termesztettek. (09:04) Elemi és polgári iskoláját Faddon végezte. Nem volt pénz arra, hogy továbbtanuljon. Katolikus nevelést kapott. Végül 1944-ben felvették a Királyi Honvédség Híradós Iskolájába, Budapestre. Ekkor még nem látta előre a háború kimenetelét. Őt is a frontra vezényelték és Németország felé vonultatták. Ausztriában találkozott sógorával és több rokonával, sikerült az ő munkaszolgálatos szakaszukhoz szöknie. 800 km-t gyalogolt le, mire májusban amerikai fogságba kerültek. A fogolytáborban együtt volt németekkel és olaszokkal is. Beszél a lágerben uralkodó rossz körülményekről. Szerencsére május közepén már kiengedték a táborból, de haza nem mehettek volna. (17:18) 1945 szeptemberében három társával együtt indult gyalog haza. Passaunál majdnem elfogták őket az amerikaiak, de sikerült megszökniük. Ausztrián is sikerült vonattal átjutnia mindegyik megszállási övezeten. (23:10) Magyarországon azonnal szétválasztották a katonákat (tisztek, tisztesek és közkatonák, 18 év alattiak). Mivel kiskorú volt, őt nem bántották. (24:12) A kommunista hatalomárvétellel megváltoztak az életkörülmények is. Ekkor már katona volt. Beszél a beszolgáltatásokról, padlássöprésekről. Hazament segíteni az aratásra, olyan kevés ételt hagytak csak meg a kommunisták, hogy még az ő repülős szervezete sem bírta a kemény munkát. 1953 után lett csak jobb a helyzet Nagy Imre miniszterelnöksége alatt. (26:20) Repülősként elsősorban a fiatal katonákat oktatta, politikával nem foglalkozott. (28:20) Az 1956-os forradalom alatt Szolnokon szolgált. Távollétében beválasztották a Forradalmi Katonai Tanácsba. Fegyveres harcok nem alakultak ki, később sem vonták felelősségre. Nem akarta megdönteni a Szovjetuniót, hanem a hibákat kijavítva akarta újjáépíteni a szocializmust. A forradalmárokat nagyra becsüli és mélységesen elítéli a Kádár-rezsimet a megtorlások miatt. 1984-ben ment nyugdíjba, ez idő alatt hiába volt magas beosztásban, semmit nem tudott arról, hogy milyen megtorlások voltak, ezekről csak 1989-ben szerzett tudomást. (36:10) Megveti a Kádár-rendszert aljas cselekedetei miatt, de véleménye szerint voltak pozitív eredményei is. Megpróbálták kijavítani a korábban elkövetett hibákat. Szerinte jó volt az ipari és mezőgazdasági fejlesztés, a rokon parasztok jókat mondtak neki a szövetkezeti rendszerről. (42:02) A rendszerváltoztatás legnagyobb hibájának tartja, hogy nem tudott munkahelyeket teremteni és a közbiztonságot garantálni. (42:42)

Az interjúalany beszél családjáról és arról, hogy miként vitték ki a frontra (0:20), majd arról, hogy hol szolgált a fronton (4:44). Beszél elfogatásáról Passaunál, a jobb amerikai és a rosszabb francia fogságról, élelmzezésről, mindennapi életről (6:25). Beszél az őrzésről, és arról, hogy megengedték, hogy maradjanak. A csendőrök és mások, akik retorziótól tartottak, maradtak (12:10). Szól arról, hogy nem szerette a háborút, illetve beszél a magyar ész szovjet katonákról (15:00). Beszél a portyázókról (24:00), majd a fogság és a front kommunikációs lehetőségeiről (25:05). Végül szól a háború utáni Magyarország romos állapotáról (27:50), valamint a kommunista rendszer megszilárdulásáról, a mezőgazdasági terror kezdetéről (30:45).