Az interjúalany beszél gyerekkoráról, tanulmányairól (0:17), a cserkész- és leventemozgalomról (4:33), a szórakozási lehetőségekről (6:40), II.világháborús emlékeiről, nővére férjének szovjet hadifogságáról (7:33), a szovjet katonák viselkedéséről (9:06), a háborús pusztításról (10:00), a háború utáni újrakezdésről (16:45), a kommunista diktatúráról, a padlássöprésről, a feketevágásról (20:43), a téeszesítésről, TSZ-ekről (25:06), a korabeli szórakozási lehetőségekről (30:35), családjáról (33:29), az 1956-os forradalomról (34:25), egy TSZ-tag munkájáról, életkörülményeiről (36:40), a háztájiról (40:19), végül arról, hogy milyen változások mentek végbe Rákoson (41:07).

Az interjúalany beszél családjáról és iskolaéveiről (0:08), majd arról, hogyan került a repülőszövetségbe (1:37). Szól sorozásáról, és arról, miként került a taszári repülőtérre (5:24). Szól az ejtőernyősök körében kialakult családias hangulatról, a mindennapokról (9:58), majd elmesél egy halálos kimenetelű ejtőernyős balesetet (14:45). Beszél a II. világháborúról, a német (19:40) és a szovjet megszállásról, elmesélve, hogyan menekültek családjával egy szovjet támadás elől (23:28). Felidézi továbbá, hogyan zuhant le a közelben egy Liberátor, és mi történt a személyzetével (30:33). Szól arról, hogy mit és mennyit ettek a II. világháborúban (35:45). Hosszasan beszél az ejtőernyős ugrásokról, a technikáról és a veszélyekről (43:40). Szól házasságáról (55:28), az 1956-os forradalommal kapcsolatos emlékeiről (56:52), valamint leszereléséről (1:03:10). Végül faragásairól és amerikai élményeiről beszél (1:05:06).

A riportalany beszél arról, hogy a Viharsarokból származott. Édesapja a háború előtt csendőrtiszt volt, ezért a kommunista diktatúra idején korlátozottak voltak a család lehetőségei (2:10). Még nem volt tíz éves, amikor Budapestre az Állami Balettintézetbe került. Szól az ott töltött évekről, a kollégium rendjéről, az oktatókról (8:37). Az iskola elvégzése után a Pécsi Baletthez szerződött (9:55). Elmeséli, hogy milyenek voltak az életkörülmények vidéken az 1970-es évek elején (11:32). Ismerteti, hogy ebben az időszakban milyennek látta Pécs kulturális életét. Felidézi emlékeit Eck Imréről, a Pécsi Balett vezető koreográfusáról (14:45). Beszél a kultúrpolitika és a Pécsi Balett viszonyáról (17:15), az együttes külföldi vendégszerepléseiről (20:14). Elmondja, hogy a Kádár-rendszer utolsó évtizedében a hasonló profilú táncegyüttesek megjelenésével a Pécsi Balett veszített jelentőségéből (24:00). Végezetül utal a kultúra és az oktatás rendszerváltoztatás utáni helyzetére (25:30).