0:00 a középiskolásoknak őszi mezőgazdasági munkára kellett elvonulniuk a környékbeli TSZ-ekbe 1:54 mesél az oktatás változásairól 6:54 felidézi a piarista iskola államosítását 9:18 visszaemlékezik az oktatásban bekövetkező változásra a rendszerváltoztatás idején 11:13 a könyvtárról beszél, annak legértékesebb darabjairól 13:21 1977-től dolgozott a könyvtárban 14:56 visszaemlékezik az 1956-os eseményekre 17:26 az 1945-ös nagykanizsai világháborús eseményekről mesél, bár komoly károkat nem szenvedett el a város 19:41 a hatvanas éveket idézi fel 22:14 a szakfelügyelői munkájára emlékezik vissza, majd a könyvtárosi tevékenységét részletezi 24:47 a TSZ-mozgalomról mesél, elsősorban környezete emlékanyagát mondja el

1938 született, gyermekkora a háború miatt elég szomorúan telt el(0:24). 1945 előtt Alsómocsoládpusztán éltek, után költöztek be a faluba(1:44). Háromházára internálták a családot, majd pedig édesapját besorozták a honvédségbe(2:33). 1943 Karácsonyán annyira szegények voltak, hogy mindössze 2 szaloncukorral ünnepeltek(3:33). Utána, amikor közeledett a front, a helyi erdészházba menekültek(4:07).Alsómocsodáládra költözésüket annak köszönhették, hogy a helyi németeket kitelepítették onnan(4:58). 2 szoba, egy konyha és fütöskonyha - egy ilyen parasztházat kaptak(6:06). A gimnáziumi negyedik évben tört ki az 1956-os forradalom és szabadságharc(6:50). Az interjúalany a korabeli iskolai és kollégiumi életről beszél(7:18). 1956-ban az iskolába betoppanó férfi toborozta az embereket a dombóvári Petőfi szobornál zajló tüntetésre - Kádár Béláné csoportja is kiment erre a tüntetésre(8:47). Ez a férfi mondta a diákoknak, hogy mit kell skandálni, többek között a "ruszkik haza!" Erre sokan ráfáztak a továbbtanulás alkalmával(11:03). Dombóváron is kitört a forradalom(12:40). Az osztályban volt két fiú, akik megpróbáltak disszidálni, de hamar elkapták őket - a dombóvári rendőrségen megverték és az iskolában is megbuktatták őket (13:53). 1956-ban a leánykollégium felett lévő vörös csillagot a felkelők leverték és a szovjet emlékművet megrongálták(15:15). A szegedi főiskolán 1957-ben október 23.-án Marosán György a diákköszöntő helyett, arról beszélt, hogy egy évvel azelőtt ő szétlövette volna a tömeget(16:28). Az interjúalany Marosán György szerepéről és megnyilvánulásairól beszél(19:02).Az egyik csoporttársa rendszeresen járt a katolikus templomba, misére, ezért "fel is jelentették"(19:48). Kádár Béláné 1956 utáni időszak zavaros hangulatáról, valamint a helyi '56-osok sorsáról számol be(20:37).

Az interjúalany beszél német származásáról (0:03), a németek bevonulásáról Délvidékre, ami után a család Szegedre, majd Kiskundorozsmára költözött (0:36), a német és szovjet megszállással kapcsolatos emlékeiről (6:46), az apja beszervezési kísérletéről, majd szökéséről (11:03), a család szegénységéről, éhezésükről (13:51), béresként végzett munkájáról (16:28). Beszámol iskolába való visszakerüléséről, valamint arról, hogyan került a tanítóképzőbe (20:56). Mesél édesanyja egészségi állapota megromlásának következményeiről (27:17), a káderező bizottsággal kapcsolatos emlékéről (28:47), a tanítóképző elvégzése utáni munkájáról, békekölcsönről (33:35), az 1956-os forradalomról, az abban játszott szerepéről (34:55), végül a halálos áldozatot követelő mórahalmi tüntetésről (44:46).