Az interjúalany beszél családjáról (0:19) és diákéveiről (1:25). Rátér a II. világháborúra, Debrecen bombázására (6:48), arra, hogyan költöztek Budapestre, majd hogyan állt be katonának Németországba (9:31). Mesél arról, miként adták át a németek a parancsnokságot az angoloknak (15:32), miként kerültek az orosz hadsereg kezére (18:44), és a menetelés közben miként szökhetett volna meg (20:12). Beszél a vonatútról (21:51) és a megérkezésről Üzbegisztánba (25:22). Szól a táborról és a magyarok helyzetéről (27:20), majd arról, hogy a helyiek rokonként tekintettek a magyarokra (32:40). Végül hazajutásának körülményeit beszéli el (40:26).

Az interjúalany szülei földművesek voltak, ő maga is tanyasi iskolába járt. Gyerekkorára és a pusztai életre emlékezik vissza(0:08).Édesapja 18 évesen vonult be az első világháborúba, szerencsésen túl is élte a harcokat(7:10).Férje a második világháborúban fogságba esett, először Romániában, majd a Szovjetunióban raboskodott. Az ő háborús történetéről mesél(9:28).Antal Jánosné arról mesél, hogyan kérte meg a férje a kezét, s hogy a házasságnak akkoriban milyen feltételei voltak akkoriban(17:29).A Horthy-korszakban rendezett anyagi körülmények között éltek, ezzel kapcsolatban a szűkebb családi kör történetéről is beszél(18:57).Az édesapja a helyszínen élte át Budapest ostromát. Édespja és saját háborús élményeiről beszél(21:25).Az interjúalany a gyerekkori földműves munkáiról mesél(23:58).A szovjet megszállással kapcsolatban elmeséli, amikor először találkozott vörös katonával. Beszámol a fosztogatásokról és az erőszakoskodásokról(25:15).1949-ben kilakoltatták a családot a tanyájukról és egy lakást kaptak helyette. Az új körülményeket eleveníti fel(34:02).Ezt a videot nem lehet tájmkódolni...

Az interjúalany 1920-ban született Kocson (Komárom-Esztergom megye), de 1 éves korában elköltözött a család Dunaalmásra. 15 éves korában itt lett kisbíró. Ő hirdette ki a rendeleteket. Ezután villanyszerelő-inasként dolgozott. (08:24) 21 éves korában, 1941 márciusában behívták sorkatonai szolgálatra. Október 5-én jött a behívója a komáromi II. huszárszázadba. Elmondja milyen kiképzést és felszerelést kapott. Mivel villanyszerelő volt, átirányították Ceglédre rádiósiskolába. (16:14) Társaival együtt délelőtt lovas-, délután rádióskiképzést kapott. Beszél a magyar katonaságnál használt rádiókról, azok teljesítményéről. (19:56) 1 évet töltött a keleti fronton, de viszonylag jó sora volt. Mindig a tábori konyha és a tisztek közelében voltak a rádiósok, így nem éheztek és nem voltak közvetlenül a front közelében. (22:52) Kormányzói rendelet alapján 1942 októberében hazatérhetett. (24:12) Beszél arról, hogyan értesült a Don-kanyari katasztrófáról. Visszaemlékezése szerint hatalmas probléma volt, hogy a Don-kanyar mögötti erdőt nem fésülték át, így a hátukban maradtak partizánok, akik az áttörésnél hátba támadták és bekerítették a magyarokat. (28:06) Az interjúalany nem találkozott orosz katonákkal, 50-100 km-rel volt a front mögött. Néha azonban szemtanúja volt a partizánok ellen vívott harcnak. Véleménye szerint azért nyerték meg az oroszok a háborút, mert a tengelyhatalmak csapatai túl gyorsan haladtak előre és sok ellenséget hagytak a hátukban. (32:02) Beszél arról, hogyan szállították őt társaival és lovaikat, milyen volt egy átlagos nap a katonai táborban. (37:50)