Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a mezőgazdasági munkákról, és a debreceni piacolásról (0:20). Rátér a földjükre illetve a kenyérlángos készítésére (2:20). Szól általános iskoláiról, valamint arról, hogyan került a vegyipari technikumba (6:28). Szól arról, hogy felküzdötte magát kémiából, s így elvégezte a technikumot s a hajdúsági gyógyszergyárban kezdett dolgozni (11:35). Szól arról, hogy milyen egyéb oktatást kapott, és hogyan doktorált a vetőmagtermesztés területén (13:55). Szól arról, hogy miként találkoztak az orosz katonákkal a megszállás során (18:28). Szól a németekről is, akik kulturáltabbak voltak, sőt, még fogkrémet is használtak (22:50). Mesél a földosztás mikéntjéről, az igénylőbizottságról, majd arról, hogy a szövetkezetesítés során tulajdonképpen visszavették a földeket (26:45). Beszél arról, hogy miként kezdődtek Debrecenben az 1956-os tüntetések (31:10). Végül arról szól, hogy miként nyomták el a forradalmat november 4. után, majd arról, hogy miként gyalogolt haza, mert a vasút és a közút nem volt biztonságos (39:12).

1936-ban született, az interjúalany is és a felesége is parasztcsaládban született. Sváb ősei még Mária Terézia korában települtek Magyarországra. Vilmos János a felmenőiről mesél(0:05).Az interjúalany édesapja katona volt, végigharcolta a második világháborút. Ehhez kapcsolódóan mesél a menekülő civilekről és a bevonuló román katonákról(2:27).Az egységével visszavonuló édesapjának elege lett a háborúból és elhagyta az egységét, de a nagyapja rábeszélésére csak visszatért oda, nehogy a katonai hatóságok felkoncolják. Ehhez kötődően az interjúalany elmesél még pár háborús történetet az édesapjáról(4:52).Az édesapját és még rengeteg civilt a szovjetek malenkij robotra hurcolták el, 3 évet dolgozott egy higanybányában(7:37).A háború után nagy nehezen elkezdődött az élet, de a Rákosi rendszerben szinte teljesen kiszipolyozták a családját(10:36).1956 október 26-án kellett volna bevonulnia, de a forradalom miatt ez ekkor nem történt meg(11:28).Az egyik nagynénje apáca volt, vele kapcsolatban visszaemlékezik az egyházi emberek üldözésére és az egyházi iskolák bezáratására(12:49).1960-ban megindult a TSZ szervezés, a gépesítésig a munka nagyon kemény volt(13:50).Az interjúalany a TSZ-esítés okairól, valamint az egyenlők között is egyenlőbbekről beszél(16:22).A kulákok sorsával kapcsolódóan elmeséli, hogy a kommunista rezsim alatt szinte mindenüket elvették, de a rendszerváltoztatás után szinte semmit sem kaptak vissza(18:37). 15 évig egy sertéstelepen dolgozott, mint brigádvezető(19:13).1956-ban a faluban nem voltak nagyobb megmozdulások, csak egy parasztember szavalta el a "Talpra magyar!"-t(19:53).Az osztrák határon volt katonahatárőr, ekkor érzékelte a nyugat és Magyarország között fennálló különbségeket. Ebből az időből hallhatunk pár személyes történetet(20:35).Az interjúalany az édesapja malenkij robotjáról, a kegyetlen körülményekről és a hazaérkezéséről beszél(27:17).Az interjúalany elmondja, hogy bár sváb származású, de nagyon büszke magyarságára(29:40).Miután édesapja hazajött a fogságból újra földműveléssel foglalkoztak(30:33).A megszálló román hadsereg mellett volt személyes tapasztalata egy német katonával is, aki abszolút úriemberként viselkedett. Viszont az orosz, és főként a román katonák nagyon erőszakosak voltak(31:23).

Az interjúalany bemutatja gyerekkorát, családi hátterét (0:10), röviden megemlíti a német megszállást és következményeit(2:20), részletesen beszél a marosvásárhelyi hadapród iskolai évekről és a II. világháborús részvételéről (4:30). Rátér a háború utáni évekre, tanulmányai folytatására, a család sorsának alakulására (31:30), majd beszél az 1950-es évekről (38:30), végül az 1956-os forradalomról (39:20).