Az interjúalany beszél magáról, családjáról (0:18), édesapja második világháborús részvételéről, hadifogságban töltött éveiről (6:58), édesapja hazatérése utáni életéről, házasságáról (11:31), az államosítások következményeiről a családra nézve, gyerekkori élményeiről (16:28), a Ratkó-korszakról (20:30), az 1956-os forradalommal kapcsolatos emlékeiről (22:55).

Az interjúalany beszél magáról, szüleiről, kisiskolás élményeiről (0:24), az 1941-es bácskai bevonulásról, második világháborús katonai élményeiről légvédelmisként (3:09), fogságba kerüléséről és hazatéréséről (5:27), a leventemozgalomról (10:33), a korabeli hitéletről (12:26), fiatalkori szórakozási lehetőségekről (13:25), az 1945-ös földosztásról és az 1960-as téeszesítésről (14:20), a Rákosi-korszakról (15:02), a jánoshalmi 1956-os forradalmi eseményekről (16:00), az 1945 utáni vallási életről (19:35),a TSZ-ről és a háztájiról (20:30), és a rendszerváltoztatás utáni kárpótlásról (23:58).

Horváth Dezső 1969-tól nyugdíjazásáig a szegedi Délmagyarország című napilap újságírójaként dolgozott. Beszél az 1956-os forradalomban való szerepéről (0:00), majd az azt követő fegyelmi tárgyalásáról és későbbi megfigyeléséről (1:57), részben az 1990 után kikért besúgási aktái alapján (5:10). Szól arról, hogyan helyezkedett el diploma után falusi tanítóként, és arról, hogyan zajlott az órák szakfelügyelete, illetve hogyan nehezményezték a tankönyvön kívüli tananyagot (6:59). Szól arról, miként került a városi könyvtárba (13:13), majd a Délmagyarországhoz (14:52). Az 1970-es tiszai árvizet, arról való tudósítását külön említi, kitérve a szakmai tudósítás és a pártirányítás alatt lévő hangulatjelentések közötti kontrasztra (17:00). Beszél arról, hogyan kezdett sorozatot a tanyavilágról, és miként akarta azt leállítani a járási pártbizottság (20:50). Végül arról szól, hogyan tagadta meg a tudósítást az új pártbizottsági funkcionárius látogatásáról (27:10).