Az interjúalany beszél a vallásgyakorlásról (0:49), a második világháborúról (2:07), a szovjet bevonulásról, a katonák viselkedéséről (6:57), a háború utáni helyzetről (11:04), a kommunista vallás- és egyházüldözésről (12:20), a TSZ-ek megalakulásáról (13:30), családja letartóztatásáról (17:24), a hazatérésük utáni történésekről (20:08), a kilakoltatásokról (24:14), kollektív gazdaságbeli munkájáról (26:12).

Vajda István 1935-ben született az Alföldön, a Viharsarokban. Édesapja a Blaskovits-uradalom gépésze volt, a fiú azonban már Szegeden vegyészmérnöknek tanult, ahonnan 1954-ben a Salgótarjáni Szénbányákhoz került dolgozni. Az interjú két részre tagolódik Az első rész a második világháború Battonya-Csanádpalota térségében 1944 őszén zajló harcainak elbeszélése. A második rész az Alföld paraszti világáról ad leírást. Az interjú első felében Vajda István elmeséli édesapja eltűnését a Don-kanyarban, beszámol arról a három évről, amikor nap mint nap kiment bátyjával az érkező vonatok elé, hogy a hazatérő hadifoglyoktól apja után érdeklődjék. Beszél 1944 őszének harcairól, a Vörös Hadsereg és a magyar-német erők hetekig tartó küzdelmeiről. Kitér az oroszok és a németek civil lakossággal szembeni viselkedésére, a halott katonák temetésére. A második tematikai egység a paraszti élet leírása, mely során a gépesített nagybirtok és a tradicionális kisparaszti gazdálkodás kerül szembe egymással. Betekintést nyerhetünk az uradalmi cselédek, illetve a napszámosok mindennapjaiba, munkájába, illetve szórakozásába is. 0:14--születés, gyermekkor, szülők; 1:18--hogyan került ki apja a frontra és hogyan tűnt el a Don-kanyarban; 3:30--az orosz csapatok bevonulása, hogyan élték meg a környéken dúló harcokat; 6:42--a világháborút követő időszak, a foglyok hazatérése; 8:11--a szovjet katonák viselkedése; 10:55--a háborút követő újrakezdés, gyermekként végzett napszámosmunka, a továbbtanulás; 13:56--milyenek voltak ebben az időszakban a mezőgazdasági munkák, illetve a falusi élet; 22:38--a korabeli szórakozási lehetőségek falun

Az iskola mellett már dolgozott, cirokseprűket válogatott(2:08).Később napfelketétől naplementéig summásként dolgozott, télen-nyáron mezőgazdasági jellegű munkákat végezett(3:10).A munkák nagyon nehezek voltak, de igyekeztek jól végezni(5:47). 1943-ban amikor a fizetését vette föl, összeveszett a munkáltatóival, de végül rendeződtek az események(6:24) A summás és a napszámos között annyi a különbség, hogy a summás a fizetés mellett enni-inni kap, míg a napszámos csak a fizetését kapja(9:10).Végül a fizetéssel kapcsolatos problémák miatt kihívták a csendőröket, de végülis feleslegesen, mert az ügy hamar rendeződött(10:19). Bár kemény fizikai munkákat kellett végeznie, de az "uraságok" mindig biztosítottak munkalehetőséget a szegényebbek számára(13:51) Veres Józsefné 1920 augusztus 19.-én született, Mezőtúron(15:31). A második világháborúban a férjét behívták katonának, valamint megjegyzi, hogy cipőjüket hátrahagyva kellett bújkálni az orosz és a szovjet oldalon álló magyar katonák erőszakoskodásai elől(16:13). A bombázások alatt szőlősökben és kukoricatáblákban bujkáltak(17:44). A háború eseményeiről egy bolti rádióból értesültek, persze titokban. Újság is volt, de a szegényebbek nem nagyon olvasták(20:00). A háború után egy "olajütőben" dolgozott, ahol a napraforgómagokból olajat préseltek(23:10). A beszolgáltatás alkalmával ha levágtak egy disznót, akkor a zsírját be kellett szolgáltatni, cserébe nem kaptak semmit(24:40). 1963 halt meg a férje, hogy ne legyen egyedül már akkor vásárolt egy televíziót(26:43). A háború előtt Héder Andor és testvére Héder Péter hatalmas uradalmában dolgozott(27:10). Akkoriban még traktor nélkül, ökörrel és lóval szántottak, természetes trágyával javították a talaj minőségét(28:51). A kisparasztok rendelkeztek földbirtokkal, amellett, hogy az uradalomban dolgoztak(29:26). Az egész család együtt dolgozott, a gyermekektől kezdve a nagyszülőkig - Veres Józsefné szerint ez jó hatással volt a család életére. Akkoriban a szórakozási lehetőségek is szigorúbbak voltak(30:43).