Beszél a háborúról, bombázásról (3:00-tól), a szovjet bevonulásról, földosztásról, rekvirálásról, helynévváltozásokról, feketevágásról (16:00-tól) és az 50-es évekről, a TSZ-ről és az abban folyó munkáról (23:00-tól).

Az interjúalany beszél gyermekkorráról (0:08), majd a német megszállásról. A németek bevezették az áramot szigeteletlenül, és megrázta az áram (1:55). Szól a román katonákról is, akik nem voltak erőszakosak (3:55), valamint az oroszokról, akik csellel az iskolába csalták és elvitték őket (5:10). Beszél egy tanárnőről, aki végig jegyzetelt az úton (7:45). Szól arról, hogy maguknak készítették a priccseket (9:30), a tetvességről (11:50), a bányamunkáról és a vizes ruhák szárításáról (14:00). Beszél a halálozási arányról, ami jóval magasabb volt a férfiak körében, arról, hogy aki feladta, biztosan meghalt, valamint a "temetésről" (18:02). Szól a hidegről, és arról, hogy egyszer leégett a fertőtlenítő a ruháikkal (20:10). Beszél az orosz emberek jóindulatú segítségéről (21:40), a kolhozban való munkáról (22:30), valamint arról hogy a végén átvitték őket egy német táborba (23:40). Itthon nagy szegénység fogadta, az édesapját is elvitték (25:00). Elmeséli hazaútját, a fogadtatást, valamint azt, hogy rendszeresen járt volt SS-tag bátyjához Németországba, akinek bűntudata volt, mert miatta vitték el (29:50). Szól házasságáról, férje féltékenységi rohamiaról és erőszakosságáról, valamint gyerekei születéséről (35:00). Beszél arról, hogy Istenbe vetett bizalma nem hagyta el a lágerben sem, valamint az ünnepek megünnepléséről (38:50). Azokról szól, akik megpróbáltak a táborból megszökni, és akiket a földbe épített zárkába zárták (41:40). Végül a higanybányában végzett munkáról és egészségkárosító haátásról szól (43:40).

Az interjúalany beszél tanulmányairól, családjáról (1:22), munkája kezdetéről (3:01), második világháborús emlékeiről, az amerikai és szovjet bombázásokról, a front átvonulásáról (3:25). Mesél arról, hogy édesapját majdnem agyonverték a háború után (5:55), megemlíti a jegyrendszert és a beszolgáltatást (6:38), házasságát (7:49), férje TSZ-beli munkáját (8:53). Kifejti rendszerváltoztatással kapcsolatos nézeteit (10:16), valamint 1956-ról szóló véleményét (11:08). Beszél édesapjáról, aki a háború után a falu főbírója volt, és többször is megverték a szovjetek (13:20). Megemlíti az 1940-es évek végének politikai mozgásait, a beszolgáltatást (19:11), Kádár Jánost összehasonlítja Nagy Imrével (20:48), kitér arra, hogy mennyire érezték a német megszállást (22:42), végül arra, hogy mi volt jó a Kádár-korszakban (24:25).