A katolikus pap interjúalany 1924-ben született Budapesten. Szegénységben telt el gyermekkora, mégis boldog volt. 1930-ban kezdte el az elemi iskolát Kispesten. Sok Erdélyből menekült diáktársa, tanára volt. Beszél az iskolai oktatás körülményeiről. (03:50) Elmondja, hogyan látta Budapest ipari fejlődését a Horthy-korszakban, nagyon sok volt a külföldi befektető, gyáros, szakmunkás. (06:42) Elmondja családjának történetét, nagyszülei hogyan kerültek Magyarországra Alsó-Ausztriából. A környékbeli lakosok többsége is német anyanyelvű volt. (12:18) 1974-ben járt először Nyugaton (Franciaországban), ott látott ahhoz hasonló emberséges társadalmi viszonyokat, mint a 20-as, 30-as évek Magyarországán. (15:16) Beszél a Horthy-korszakbeli és a mai életkörülmények közötti különbségekről. (19:32) Elemi iskola után tovább lehetett lépni polgári iskolába, tanítóképzőbe vagy képesítőbe. Az akkori rendszert jónak tartja, bár a lányoknak nehezebb volt továbbtanulnia. A mai koedukált iskolákat rossznak tartja, mivel szerinte a két nem között így elvesznek a különbségek. (22:36) Elmondja, hogy gyermekkorának közbiztonsága sokkal jobb volt a mainál. Nehezebbek voltak az életkörülmények, de biztonságos volt az élet. 1937-ig komolyan meg kellett húzni a nadrágszíjat, de boldogak voltak az emberek, lelkükben voltak gazdagok. (28:58)

Az interjúalany beszél a két világháború közötti életviszonyokról, a cselédség sorsáról (0:15), házasságáról (7:04). Bátyja dezertálásáról (12:44), az oroszok bejöveteléről (16:55) is részletesen beszél. A korszak vallási életét (21:20) és a zsidóság sorsát (26:35) is megemlíti. Beszél a mezőgazdasági munkáról és az azt kiegészítő kereskedésről (33:3).

Az interjúalany beszél arról, hogyan költözött családja Debrecenből Beregszászra a bombázások elől (0:30). Szól arról, hogyan tűnt el édesapja, hogyan derült ki, hogy a Szovjetunióba vitték, ahonnan már nem tért vissza többé. Arról is beszél, hogy a szovjetek célja Kárpátalja etnikai homogenizációja volt (1:48). Beszél az ukrajnai gyűjtőtáborról (04:02), majd rátér arra, hogy édesanyja, a vidéken rekedt városi lány hogyan találta fel magát, miután a férje eltűnt (6:11). Részletesen leírja, hogy miként lehetett kommunikálni a szovjet-magyar határ túloldalán élő rokonokkal (06:55). Szól arról, mit meséltek az orosz hadifogságból hazajöttek, mikortól kezdve lehetett a témáról nyilvánosan beszélni, és milyen nehézségekbe ütközött a kárpótlás (9:28). Beszél nehéz életkörülményeikről a háború után, valamint a Rákosi-rendszer mezőgazdasági terrorjáról, és a megélhetés lehetőségeiről (17:22). Szól oktatásáról, a propaganda-gépezet beindulásáról, és az ezzel szemben álló hagyományos nevelésről, a művelődésről, például arról, hogyan olvasott fel édesanyja Jókai regényeket a fonóban (26:16). Visszatér a oktatásra (29:18), külön kiemelve a hittan kérdését a vallásos faluban (30:48).