Az interjúalany beszél Horthy-korszakbeli gyermekkoráról, családjáról, elemi iskolás éveiről, vallásosságáról. (05:56) Beszél a II. világháború szörnyűségeiről, a harcokról, a szovjet megszállásról. Az orosz katonáktól nagyon félt, bujdosott előlük. Részletesen elmondja a megszálló szovjetek rémtetteit. Korábban a megszálló német katonák tisztességesen viselkedtek. (17:34) A háború alatt fiatal nőként férfimunkát kellett végeznie, mivel a férfiak többsége a fronton harcolt. (20:22) Négy gyermeke született, egyik fia fiatalon meghalt. Beszél gyermekei életéről, unokáiról, dédunokáiról. (22:54) Számára a Kádár-korszakban a legrosszabb az volt, hogy megpróbálták elvenni az emberektől a vallást és a "vesztes mentalitást" akarták beléjük nevelni. A körülmények ellenére végig vallásos maradt, templomba járt. (30:28) Örül a rendszerváltoztatás pozitív hatásainak. (31:46)

Az interjúalany beszél az 50-es, 60-as évek sportéletéről és focistaként befutott karrierjéről. 0:45--születés, család, iskolák 2:10--a II. világháborúval és a megszállással kapcsolatos emlékei 4:54--hogyan került kapcsolatba a labdarúgással, milyen volt a korabeli sportélet, hogyan támogatták a sportban tehetséges gyermekeket az iskolák 8:44--hogyan figyeltek fel arra, hogy tehetséges a fociban, hogyan lesz a Honvéd tartalékos játékosa, milyen csapat volt akkoriban a Honvéd 12:50--házassága, hogyan jut lakáshoz, milyen munkát végez, milyenek voltak a korabeli focisták, kikkel került kapcsolatba közülük 17:05--volt-e lehetősége arra, hogy külföldön játszon, a politika és a futball kapcsolata, foci a mindennapokban 19:45--milyen szakmát tanult a foci mellett, milyen egyéb sportokat űzött 23:30--hogyan kezdett rajzolni

Az interjúalany beszél édesapjáról (1:16), aki hadifogságba esett a II.világháborúban, majd hazatérése után osztályidegen lett, végül 1956-ban disszidált (2:13), ezután kiköltöztették a családot a lakásukból (4:15). Mesél arról, hogy tanárnő édesanyja csak takarítónőként kapott állást, és az interjúalany nagyszüleinek halála után egyedül maradt a gyerekekkel (5:43). Beszél a vallás üldözéséről (10:34), édesanyja pedagógiai érzékéről és a színház és a zene szeretetéről (11:00), a szórakozási lehetőségekről a Kádár-korszakban (16:39), az állami ünnepségekről és az egyházi ünnepek megváltoztatásáról, valamint a pártállam jellegzetességeiről (19:50), a tiltott dolgokról (24:15), a katonaságnál eltöltött éveiről (28:12), a besúgókról (30:17), valamint arról, hogyan kapott „kék útlevelet” (33:22).