0:00 családi háttér, gyermekkor, 1937-ben költöztek Budapestre Pécsről, ő már a fővárosban született 1:47 édesapját többször behívták munkaszolgálatra, aki valahol Voronyezs közelében meghalt, édesanyját elhurcolják egy koncentrációs táborba, őt egy ismeretlen vitte el a táborba tartó transzportból, majd utána egy gyerekotthonba kerül 1945 tavaszán, az édesanyja végül itt talált rá 5:00 a fővárosban a háború alatt nehéz volt az élet, nagyon szegények voltak, különösen az édesapja munkaszolgálata alatt 7:32 először egy ún. „csillagos házban” éltek, majd a gettóban, édesanyja elhurcolása után egyedül volt, gyakran volt ebben az időben beteg, az édesanyja először nem is ismert rá 11:13 Pécsre jöttek, mert a pesti lakásukat elfoglalták, őt pedig megpróbálták meggyógyítani, hogy ősszel iskolába mehessen 12:58 az iskolában ő volt a legidősebb, hiszen nyolc évesen volt a hat-hét évesek között 16:21 egy nagyobb lakást kaptak az igénylésük után, amiben összesen négy család élt, végül az édesanyja kapott egy raktári segédmunkási állást 20:29 édesanyjának reggelente el kellett mennie a Szabad Nép-félórára, részt kellett venniük a munkára, harcra kész mozgalomban 24:29 a jegyrendszert bevezették, de az édesanyja keresetét gyakran így sem tudták elkölteni, mesél egy illegális disznóvágásról 26:09 rengeteg iskolai ünnepély volt, kötelező jelleggel, nyaralni először az iskolával volt a Balatonnál 32:00 a magyar mellett történelem lesz a másik tanári szakja 34:12 a forradalom eseményeire emlékezik vissza, beszámol arról, hogy a zsidókat meg akarták félemlíteni a forradalom alatt 36:57 a kijárási tilalom ellenére dolgozniuk kellett, a munkahelyükre pl. suhancok belőttek puskával, sztrájkra akarták kényszeríteni őket 38:38 a forradalom után valamivel enyhült a rendszer, megalakult pl. a német tanszék, volt német oktatás 40:10 visszaemlékezik a főiskolás évekre 42:51 moziba meg színházba lehetett járni, más szórakozási lehetőség nem nagyon volt

Az interjúalany beszél a pályaválasztásról, tanulmányairól (0:44), letartóztatásáról (6:56), az Andrássy út 60. celláiról, a foglyokkal való bánásmódról (11:07), Kistarcsára történő internálásáról (16:30), az itt működő „teológiai főiskoláról”, és a táborbeli mindennapokról (24:53). Beszámol arról, hogy azért nem szabadult, mert a beszervezési ajánlatot visszautasította (32:03), szabadulásáról (35:32). Mesél öccséről, Brusznyai Árpádról, annak tanítási módszereiről (36:00), az 1956-os forradalomban játszott szerepéről, elítéléséről, Pap János Kádár Jánoshoz intézett kérvényéről, melyben kérte, ítéljék halálra Brusznyait (39:43).

Az interjúalany beszél magáról (0:27), a gyerekként átélt második világháborús élményeiről (4:57), iskolás emlékeiről, a katolikus és református diákok közötti ellentétekről, az iskolák államosításáról (12:29), a továbbtanulás lehetőségeiről (20:16), a tanítóképzőben eltöltött évekről (26:02), a főiskolához kapcsolódó élményeiről (30:15). Kitér a helyi az egri 1956-os eseményekre (35:27), és az azt követő megtorlásokra (36:37), végül visszatér a főiskolás időszakára (39:07).