0:00 családi háttér, egy sváb molnárcsaládból származik 5:38 ő 1930-ban született, édesapja azonban kivételesen nem molnárlányt vett el 7:49 svábok voltak, az anyanyelve német volt, az iskolában tanult meg magyarul 9:36 1940-ben a soproni bencés gimnáziumban folytatta tanulmányait, egészen a német megszállásig, akkor hazaküldték őket 11:35 addig nem érezték a háborút, békésebbek voltak a mindennapok, a német megszállás után azonban elkezdődtek a deportálások, bár volt Volksbund az ő környékükön is, az egyházak viszont ellenezték a működését 17:22 ő a „Hűséggel a hazához” nevű egyházi szervezésű mozgalomnak volt a tagja 1944-ben; a híreket nem újságból vagy rádiókból szerezték, hanem a hozzájuk járó kuncsaftok mindig elmondták a híreiket 19:20 karácsonykor meg újévkor mindig voltak náluk csellengő orosz katonák, áthaladt a fejük fölött a front, a háború után pedig elindult a pártélet 23:28 csatlakozott a Bulányi György szervezésével alakult csoportok egyikéhez, emiatt bebörtönzik hat hónapra 28:01 miután a vezetőiket letartóztatták, ő is várta, hogy beviszik, mert aktív szervező tag volt 33:14 először államellenes összeesküvés szervezésével és vezetésével vádolták meg 1956-ban, de a börtönben szinte azonnal érezni lehetett az SZKP XX. Kongresszusának hatását

0:00 családi háttér, gyermekkor 4:44 1956-ban három nappal a forradalom előtt házasodtak össze, felidézi a forradalommal kapcsolatos emlékeit, az apósát megválasztották a forradalmi tanács vezetőjének, ami miatt később 13 hónap börtönt kapott, mesél a kistarcsai börtönlátogatásukról 10:18 13 hold földjük volt, azt munka mellett művelték, a beszolgáltatás kötelező volt 1956 előtt a birtokosoknak 14:45 mesél a háborús emlékeiről, de akkor még kisgyerek volt 16:43 a férje olvasta fel a 12 pontot egy gyűlésen, de neki ebből nem lett gondja, sőt, az apósát kiszabadítandó még Kádár Jánossal is beszélt, de nem történt semmi, ezért belépett a pártba, de az sem segített 20:43 a gyerekeket beíratták hittanra, de a tanácselnök kötelezte őket, hogy írassák ki őket, mesél a rendszer negatív megkülönböztetéseiről, különösen a beszolgáltatásokról 24:45 a gyerekeknek is be kellett segíteniük a mezőgazdasági munkákba, nem volt gépesítve még semmi, amikor fiatalok voltak 28:14 a fő szórakozási lehetőségeket a bálok jelentették 31:20 az első háztartási eszközökről mesél 41:13 a rendszerváltoztatás nem hozott nagy változást az életükben, egyedül a közbiztonság romlását érzik nagyon

0:00 A riportalany elmondja, hogy a jugoszláviai Zomborban született. Édesapja géplakatosként dolgozott a vasútnál, majd bevonult az I. világháborúba. Beszél az édesapa munkájáról és háborús emlékeiről. 4:03 A háború után az apa hazatért, de nem akart esküt tenni a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságra és így csak alkalmi munkákat tudott vállalni. Elmondja, hogy miként élte meg a család az anyaországtól való elszakadást. 7:18 Szól arról, hogy miként változott az életük a magyar csapatok bevonulása után. 9:55 Hangsúlyosan beszél arról, hogy a család az orosz csapatok bevonulása előtt elmenekült Zomborból. 1944 novemberében értek Pécsre, ahol elhurcolt zsidók lakásaiban helyezték el a menekülteket. A front közeledtével továbbutaztak Körmendre. 14:50 Körmenden több bombázást éltek túl, majd a MÁV alkalmazottakkal nyugatra indultak, de Szlovéniában elakadt a szerelvény. Partizán fogságba estek és gyalog tértek haza. 28:25 Pécsett telepedtek le, de nem maradt semmijük, az édesapát B-listázták, ezért a gyerekeknek szakmát kellett tanulni. Szól arról, hogy egy koncentrációs tábort megjárt zsidó kárpitosnál lett inas. 33:20 Az ’50-es években titkolnia kellett származását. 1954-ben sikerült kiváltania az ipart és Pécs-Vasason nyitott műhelyt, ahol a szénbányászok voltak a legfontosabb megrendelői. Szól arról, hogy az 1960-as évek végén a növekvő adóterhek miatt vállalatnál helyezkedett el. 42:00 Végezetül a nyugdíjba vonulása előtt ellátott munkahelyi funkcióiról szól.