Az interjúalany beszél gyermekkoráról, családjáról, munkás szüleiről (0:12), majd rátér arra, hogy gyerekként milyen játékokat játszottak, hol aludtak (5:00). Beszél az ünnepekről, a karácsony megünnepléséről (8:20). Szól II. világháborús emlékeiről, a bombázásokról, valamint arról, hogy kiszedették a fülbevalókat a lányok füléből, nehogy a szovjetek kitépjék (10:57). Szól a svábok kitelepítéséről Solymárról. A listáról az utosló pillanatban vették le őket, mert édesapja foglalkozására szükség volt, de sok rokonukat kitelepítették (13:18). Szól arról, hogy sokan elásták az értékeiket abban a reményben, hogy még visszatérhetnek. Szól az első és második transzportról, valamint arról, hogy Karlsruhe környékén barakkokban szállásolták el a kitelepítetteket (17:00). Egyik kitelepített sógora 1954-ben egy felhívás hatására Ausztráliába települt, ahonnan még ma is levelezik a két család (21:00). Megemlíti az 56-os forradalmat (22:48), majd rátér arra, hogy a kitelepítés után nem volt tanítás sokáig, ő pedig dolgozni kezdett. Először az óvodában segített be, majd kitanulta az esztergályos szakmát (23:40). Később irodai munkára került, békekölcsönt kellett váltania, majd végül a faiparban kezdett dolgozni. Itt ismerte meg a férjét is, aki később iparengedélyt váltott ki (27:10). Arról is szól, hogy sokan félelemből magyarosították a nevüket (31:50). Végül a Kádár-korszak jobb életkörülményeiről szól, a rengeteg munkáról, ami az ország újjáépítéséhez kellett. A fejlődést jól jelzi, hogy nem kellett annyi gyermekkoporsót készíteni, mert a gyermekhalandóság nagyban csökkent. Szól arról is, hogyan élénkült meg a németországi rokonokkal való kapcsolattartás 1956 után (32:30).

Az interjúalany beszél családjáról (0:03), majd rátér arra, hogy Budapest ostromát egy a spanyol követség védett házában vészelte át (01:04). Szól arról, hogyan értesültek a Nemzeti Segélyakció programjáról, melynek keretében pesti fiúkat vittek le Szabolcsba (2:45), majd elmeséli az utazást, és azt, hogy húgával külön-külön családokhoz kerültek (3:28). Elmeséli, milyen kellemetlenül érezte magát az első családjánál, majd azt, hogyan került egy másikhoz, ahol szeretettel fogadták (7:45). Elmondja, milyen munkákat kellett végeznie, és azt, hogy milyen volt, mikor hazatért a családhoz a férj az orosz hadifogságból (11:20). Részletesen leírja, hogyan zajlott a faluban a földosztás (14:30), és hogyan alakultak ki az 1945-ös pártok (17:10). Szól a befogadó család református hitéről, és arról, hogy a faluban általában hogyan élték meg a holokausztot (17:57). Szól arról, milyen volt az ottani élet, és hogyan ragadt rá a szabolcsi nyelv (20:48). Elmeséli, mi történt a húgával (25:18), hogyan ért véget a program, hogyan tértek vissza Budapestre, és miként szerzett nyomdászi szakképesítést (28:40).

Az interjúalany mesél a II. világháborúval kapcsolatos emlékeiről, a Rákosi-korszakról, az 1956-os eseményekről és arról, hogy hogyan tartóztatta le a férjét a karhatalom a forradalmat követően. 0:07--születés, család, szülők, iskolái, lakóhelyeik, gyermekkora; 7:50--emlékei a II. világháborúról és a bombázásokról; 10:55--milyen vallásos nevelésben részesült; 12:04--milyen volt az élet a háború alatti Budapesten; 16:33--a német és a szovjet megszállás; 23:15--a zsidókat ért atrocitások; 24:58--férje katonai szolgálata a II. világháború alatt, milyen volt az élet a II. világháború után, a beszolgáltatások, milyen nehézségeket jelentett számára az elhelyezkedés során a származása; 30:28--emékei a Rákosi-korszakról; 32:05--emlékei az 1956-os eseményekről; 37:07--hogyan vitte el a karhatalom a férjét; 42:11--férje börtönbüntetése, szabadulása, élet a szabadulás után