Az interjúalany beszél a két világháború közötti gyermekkoráról, a II. világháborúról és a megszállásról (2:48), a zsidóság sorsáról (28:08), valamint két bátyja amerikai, illetve szovjet hadifogságáról (29:00). Beszél az 1950-es évekről, munkába állásról, továbbtanulásról, a ki- és áttelepítésekről (9:10). A szövetkezetesítésről, agitálásról és az ÁVÓ-ról külön szól (35:44). Az 1956-os forradalmat is megemlíti (16:16, 18:40). Kiemelten szól Kállay Miklósról és testvéréről való személyes emlékeiről (32:10). Végül a Kádár-rendszert és Kádár János személyét értékeli (40:34).

0:00 családi háttér, gyermekkor, 12 évesen árvaságra jutott, így a nagymama nevelte fel, 16 évesen elment gyermekre vigyázni Visegrádra 2:09 mesél a bombázásokról, és a bukerről, ahová behúzódtak 2:50 Nagymarosra ment haza, és tíz napi munkára Vácra viszik a lakosság egy részét onnan gyalog, aztán vonattal vitték ki őket a Szovjetunióba 5:25 a Szovjetunióban elkapta a vérhast, mesél az ottani étkezésrők 7:46 a kórház után mosodába ment dolgozni 12:09 1946 januárjában lengyeleket és németeket hoztak hozzájuk 21:39 az Urálnál homokot rakodtak, ahol szintén találkozott magyarokkal 25:20 a mosási munkák vége után a tisztelet kellett kiszolgálnia 27:02 1947. június 9.-én a németeket hazaküldték, őket pedig augusztus 13.-án küldték haza, közbevetőleg még néhány tábori történetet mesél el 35:32 vonattal mentek haza, a táborban élő németek és magyarok egy részével 42:00 a visszailleszkedés nehéz volt, felidézi a megérkezés napjait.

Az interjúalany beszél családja váci származásáról, nagyszülei életkörülményeiről, a járványokról, illetve a dzsentrivilágról és a polgárosodásról (0:10). Röviden kitér olaszországi kiállítására a rendszerváltoztatás után (6:00). Beszél II. világháborút illető emlékeiről, a német katonákkal való kapcsolatról (9:00), külön szólva az angol-amerikai bombázókról (12:34). Beszél a cserkészetről (12:23), kitérve annak két világháború közötti politikai céljaira (18:20) és 1945 utáni ellehetetlenítésére (19:45). Beszél az 1956-os forradalom helyi eseményeiről, az emlékmű ledöntéséről (21:02), a munkástanácsok megválasztásáról és saját szerepéről (24:00). Szól a váci rádió működtetéséről (27:48), az oroszok bejöveteléről, a MUK mozgalomról, és saját illegális működéséről (29:28). Felidézi Brusznyai Árpád működését, elmondja, miként lett tanú a házkutatásnál, illetve hogyan ítélték halálra a forradalmárt (32:40). Elmeséli, hogy őt is kihallgatták, és megpróbálták beszervezni (35:18). Végül rövid kitér a Kádár-korszak végének eseményeire, és elmeséli, hogyan kereste meg öccsét egy 56-os váci tűzharc közepette (39:46).