0:00 családi háttér, gyermekkor 0:56 mesél a korabeli oktatási rendszerről 9:40 a két világháború közötti időre emlékezik vissza 13:06 minden hónapban elvitték őket moziba, de az apácák előbb mindig megnézték a filmet, hogy a diákok megnézheti-e 15:55 a háborús híreket a rádió mondta be, de nem hitelesen; egy ismerősét lecsukták a második világháború alatt, mert nem hitt a németek végső győzelmében 19:11 a német megszállás után kezdődtek a nehéz idők, gettóba zárták Kiskunfélegyházán a zsidókat, és kirabolták, mielőtt elvitték őket, akikkel együtt járt iskolába, mindössze egy tért vissza 24:37 a háború alatt egy ideig volt főhadiszállás Kiskunfélegyházán is, egy ideig tanyára húzódtak, az orosz katonák egy-két napig rabolhattak, de utána felállítottak egy városparancsnokságot, ami valamennyire normalizálódott a helyzet 33:44 karácsony táján mentek először iskolába, de a télikabátját az orosz katonák ellopták, az iskola épületében még fogolytábor működött 35:36 a háború után nagyon sok embert elvittek, Sztálin halála után engedtek ki nagyon sok elhurcolt embert, az egyik transzportról le se tudtak szállni a fogoly, annyira ki voltak merülve 39:21 visszaemlékezik a kékcédulás választásokra, az egyik ismerősük negyven ember helyett szavazott 40:28 az 1956-os tapasztalatairól beszél 43:49 a városba tank is bevonult, lőtt is egyet, a gyalogság támadásának halottja is volt 45:34 a forradalom után következett a megtorlás

1928-ban született Pálmonostorán, ahol 1952-ig lakott. Szegény családból származik, róluk mesél az interjúalany(0:08).6 osztályt járt ki, nővére végzett egy "ismétlőisklát" is - erről szól pár mondatot(3:46).Az iskola után a szülei egyből befogták a gyerekeket dolgozni. Mindezek mellett a korabeli falusi oktatásról, szórakozási lehetőségekről is hallhatunk néhány történetet(5:09).Az iskolában kiemelt fontosságú volt a hittan és a templombajárás(9:00).A férje dolgozott, de az interjúalany csak kivételes esetekben, amikor jól megfizették. Egyébként a gyerekekre kellett vigyáznia. Ez férje halála, 1963 után változott meg. Erről mesél(9:30).Munkájáért több kommunista kitüntetést, elismerést is kapott(12:53).Az interjúalany a kommunista szombatokról is beszél(14:29).A második világháborús harcok átvonulását testvéreivel egy bunkerban élték át. Ezekről a zavaros időkről meséli el személyes és családi történeteit(15:27).Az egyik rokonát a háború után Szegeden egy olyan táborban tartották, ahol a katonák egészségi állapotát fel tudták javítani(24:16).Az interjúalany legidősebb bátyja a második világháború alatt sofőr volt, innen pedig Ausztráliába került(25:00).A háború után nehéz volt az élet, de akik a földekből éltek, azok elő tudták teremteni az élelmiszert(26:55).Az interjúalany a parasztságot keményen sújtó beszolgáltatásról is beszél(28:50).A falusi fiatalság munkával egybekötött szórakozási lehetőségeiről (kukoricafosztás, napraforgóverés, stb) stb hallhatunk történeteket(30:44).

Az interjúalany beszél a családjáról (0:20), édesapja orosz hadifogsággal kapcsolatos élményeiről (0:50), édesapja hazatéréséről (8:16), a svábok kitelepítéséről, és arról, hogy a családot azért nem vitték el, mert magyarosították a nevüket (11:32). Mesél arról, hogy nem volt jellemző, hogy a svábok helyére betelepültek más emberek (15:07), arról, hogy milyen volt a magyarok és a svábok együttélése (16:24). Beszámol arról, hogy a sváboknak általában volt szakmájuk (18:48), kitér az ötvenes évek terrorjára, a kulákok meghurcolására, a jegyrendszerre, a kenyérért való sorban állásra, a beszolgáltatásra (19:20). Beszél végzettségéről, munkájáról (27:30), a ’60-as évek hétköznapjairól, a politikához fűződő viszonyáról (28:03), a Kádár-korszak és a mai rendszer összehasonlításáról (29:52), majd visszatér a munkájára (31:03), végül pedig a rendszerváltoztatással kapcsolatos véleményét is kifejti (33:10).