Az interjúalany beszél a világháborús bombázásokról, az üllői úti olajfinomító talála után esőként eső olajról, valamint arról, hogy édesapja miként mentett meg egy zsidó kislányt a német katonák elől (0:28). Szól arról, hogy Nyugatra menetelük közben hogyan választották szét apjától, és hogyan lőtték le a nyilasok két ismerősét (4:30), valamint arról, hogy Ausztriában hogyan találkoztak újra amerikai hadifogságban lévő édesapjukkal (6:14). Beszél zsidó ismerősei bújtatásáról (8:16), majd arról, hogyan tanult drogistának a háború után (11:20). Szól a Rákosi-rendszer terrorjáról, a szemben lakó főorvos fiának elviteléről (13:00), majd arról, hogy jelentésátadás közben hogyan tartóztatták le férjét (14:35). Férjéről nem tudott semmit, így Budapesten hosszas próbálkozások után bejutott a Fő utcába érdeklődni (18:12). Egy hatalommániás hadbírósági hadnagy irodájába vitték (19:50). Egy megalázó beszélgetés után engedélyeztek neki 10 percet a beszélőn (23:32). Szól arról, hogy a D-tisztek megkeresték, hogy írja alá a válását, és cserébe elhelyezkedést és sok pénzt kap, de nem írta alá(25:05). Elmondja, hogy sok vesződség után könyvelőként tudott elhelyezkedni, ahol az igazgató nagyon jó ember volt, még ebédelni is befizette, mert sejtette, hogy a férje börönben ülhet (27:28). Azt is elmondja, hogy férje régi barátai már nem ismerték meg az utcán, csak miután a férjét kiengedték (28:32). Szól arról is, hogy a férje úgy halt meg, hogy semmit nem mondott a börtönről, valamint arról, hogy a másik négy hasonló sorsú asszony mind aláírta a válást (30:05). Végül a Kádár-korszak jobb életkörülményeiről és lakáshelyzetéről szól (32:50).

Az interjúalany először édesapja katonai pályájáról, a Don-kanyarról, elfogatásáról és szabadulásáról (1:00). Beszámol édesapja többszöri sebesüléseiről, valamint arról, hogy Berlinben amerikai hadifogságba esett, de hazaengedték, mert nem találták semmiben vétkesnek (4:04). Szól a háború utáni évekről, arról, hogyan fosztotta meg az Alkotmány édesapját a diplomájától, hogyan kellett suszterként elhelyezkedni, s ez miként tette tönkre az életét (6:12). Szól az 1956-os forradalom eseményeiről, arról, hogyan akartak először csatlakozni, majd arról, miként beszélte le apja a helyieket, hogy oroszokra támadjanak (10:20). Az interjúalany rátér saját osztályidegen származására és oktatására (15:50). Szól a katonai főiskoláról, a hadsereg hatalmi viszonyairól, és arról, hogy végül mégis sikerült feljebb jutnia a ranglétrán a származása ellenére is (18:26). Szól arról, miként helyezték Salgótarjánba politikai célzattal, valamint azt, hogy egy orvosi vizsgálat ürügyén hogyan tartották hetekig gyakorlatilag fogva az 1980-as években (30:00). A hadsereg és az ország kommunista irányításának tragédiáját is elemzi (37:50). Végül visszatér saját második világháborús élményeire, valamint szól a környező országok katonáival való kapcsolatról, a prágai tavasz eseményeit is érintve (45:00).

Beszél sváb származásáról és arról, hogy rokonságának egy jó részét a II. világháború után kitelepítették. A többség kint maradt, néhányan gyalogosan visszajöttek. (02:10) A 80-as évek végén az interjúalany részt vett a hátrányos helyzetű, főleg, roma gyerekek számára létrehozott Gandhi Gimnázium és Kollégium alapításában. Oktató és kollégiumigazgató volt. (04:18) Az iskola alapítása és a gyerekek összegyűjtése a 90-es évek elején Pécsen és környékén nehézségekbe ütközött, de a program 20 év alatt elérte, hogy a cigány gyerekek nagy része is középiskolába járjon. (06:02) 1982-ben a Dialógus Békemozgalom alapítója és tagja volt. A mozgalom egykori tagjai máig segítik egymást. A békemozgalom a Szovjetunió afganisztáni agressziója kapcsán alakult, nem akarta, hogy a hidegháborús fegyverkezés újra fellendüljön. A felsőoktatási hallgatók először országosan tüntetéseket szerveztek, később már csak Budapesten lehetett megrendezni a tüntetést. Nemzetközi tüntetést szerveztek, nyugati békemozgalmak tagjai is jöttek a fővárosba. 2 év alatt a mozgalmat a hatalom ellehetetlenítette. (17:04) Gorbacsov hatalomra kerülése után a rendszerváltoztatásig már viszonylag szabadon működhetett a mozgalom, csak a pécsi KISZ Gyurcsány Ferenc vezetésével és a jogi kar néhány oktatója titkosszolgálati segítséggel szállt szembe a Dialógussal. (22:40) Problémának tartja, hogy a történészek nem kutathatják nyugodtan a rendszerváltoztatás előtti éveket, mert félniük kell a feljelentésektől. (13:10) Az interjúalany alapító tagja volt a helyi FIDESZ-nek és az SZDSZ-nek. A mozgalom után kapcsolatba került a fiatal ellenzékkel. Az 1990-es választásokon SZDSZ-FIDESZ közös jelöltként indult. (25:28) Szervezője és résztvevője volt a rendszerváltoztatás előtti ellenzéki tüntetéseknek. Elmondja kapcsolatát a rendőrséggel. (32:52) Elmondja az MSZMP-n belüli változásokat, a párttagok kettéválásának eseményeit. (36:42) Elmondja az ellenzéki csoportok kapcsolatát egymással és a KISZ-szel. (39:36) Az egykori pécsi ellenzéki vezetők, akik a politika különböző oldalaira kerültek, a mai napig tartják egymással a kapcsolatot az összejöveteleken. (40:30)