0:00 családi háttér, gyermekkor, családja székely származású, a szülei Erdélyből menekültek el, ő már a csonka országban született, szülei református lelkészek voltak 6:30 ő már Ózdon született a háború után, mesél a gyermekkoráról, Sztálin haláláról, és arról, hogy az édesapjának választania kellett a lelkészi és a tanári pályája között 9:35 Ózdon a munkások kiálltak a forradalom mellett, de voltak lincselések is 14:18 édesapját az iskolában megválasztották a munkástanács elnökének 16:15 a megtorlások alatt édesapját nem börtönözték be, de áthelyezték a város másik végére 19:00 unokanővérét Romániában letartóztatták, mert megemlékezett a magyar forradalomról 20:05 a felvételinél voltak gondjai a testvéreinek, és neki is 23:44 Kazincbarcikán tanult tovább, ami egy frissen épült szocialista város volt 26:15 a fiúkat elvitték katonának egy évre az egyetem elkezdése előtt, ahol át akarták nevelni, és megtörni őket 28:57 az egyetem ezek után felszabadulás volt, akkor ismerkedett meg a feleségével, mesél a gyermekeiről 31:24 az egyetem elvégzése után Veszprémbe kerültek egy kutatóintézetbe 36:41 a politikának nem volt közvetlen befolyása a munkájára 39:00 édesapja a második világháborút megszenvedte Erdélyben 42:49 a rendszerváltoztatás nagyon foglalkoztatta, gyűjtötte a szamizdat irodalmat, eleinte nem különült el a szemében a liberális és a nemzeti vonal

Az interjúalany beszél családjáról, és arról, hogy később ugyanabban a teremben tanított hittant, ahol iskolásként az ateista klubot kellett szerveznie (0:07). Elmeséli, hogy mi indította arra, hogy a papi hivatást válassza. Egy építőtáborban Sztálinvárosban ráomlott egy árok fala. Bár fel volt véve újságírónak és dramaturgnak is, mégis győrbe ment kispapnak (1:35). Szól az 1956-os forradalomról, arról, hogy bölcsen Nyúlra vitték őket, hogy a püspök úr szőlőjét szüreteljék (7:45). November elején kimehettek, és látták, hogy az ÁVO székháza előtt bokáig álltak a jelentések, amit az emberek átvizsgáltak. Ők is megtalálták, hogy az egyik professzoruk besúgó, ezért a püspök el is helyeztette (10:10). Arról is szól, hogy a győri halottak temetésén ők is részt vettek, valamint arról, hogy a rektor unokahúgát Mosonmagyaróváron lőtték le (11:20). Szól a pufajkásokról, akik a forradalom után 1-2 évig élet-halál urai voltak (14:00). Beszél az erőszakos téeszesítésről, arról, hogy egy idős férfit kabátban megizzasztottak, majd 30 km-re tették ki a házától, hogy hazagyalogoljon, így aztán egy hét múlva meg is halt. Néhányan elrejtőztek az erdőbe, és agyba-főbe verték őket, mikor megtalálták (14:50). 1957 március 15-e előtt nagy razziák voltak, náluk is, és kis híja volt, hogy forradalmi verseket találjanak az interjúalanynál (19:56). Szól arról, hogy felszentelése után Sopronba került, ahol illegális táborokat szervezett a Balatonra. Egy jószándékú újságíró kérdezősködése nyomán azonban ez kiderült, így elhelyezték Győr külvárosába (22:50). Szól arról, hogy itt elődje felakasztotta magát, és ez okozott nagy nehézségeket (27:20). Elmeséli, hogy milyen kedvesen fogadták a laktanya orosz katonái, mikor a gyerekekkel bementek hozzájuk betlehemezni, valamint azt, amikor a "bajszos püspökhöz", vagyis az Állami Egyházügyi Hivatal emberéhez mentek el (29:45). Végül arról szól, hogy miként kapott plébániát, és hogyan költözött hozzá édesapja is (34:55).

Az interjúalany beszél híres, muzsikus cigány felmenőiről, a Kádár-korszak oktatásáról és mindennapjairól. Azt is elmondja, hogy hogyan lett belőle újságíró, majd tanár. 0:52--hogyan került kapcsolatban a család a zenéléssel, nagy zenész elődök; 9:50-- a régi értelmiség kapcsolata a cigányzenével, Krúdy Gyula kapcsolata cigányzenész nagyapjával; 17:10--dédnagyapja, Radics Béla temetése az 1930-as években; 21:0--mi a véleménye a cigánykérdésről; 26:20--kapcsolata a zenével és az írással, tanulmányai; 28:28--gyermekkora a Kádár-korban, milyen volt a korabeli oktatás; 32:0--családja életmódja a Kádár-korszakban; 34:9--hogyan került a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola és Kollégiumba, véleménye a mai diákokról