0:00 családi háttér, gyermekkor, egy ferencvárosi család sarja, de a szülei Fertőszéplakról származnak, a nyarakat Fertőszéplakon töltötte 3:03 a ferencvárosi pályaudvar közelében laktak, a környéken nagyon sokat bombáztak, egy alkalommal az utca túloldalán rekedt a harcok közepette 5:49 az óvóhelyen zsúfoltan éltek, mesél az óvóhelyi élményekről, elesett állatokból, régi konzervekből, alkalmi táplálékokból készítenek ennivalót 9:06 az édesapja a fronton harcolt, édesanyja pedig a háború alatt meghalt, ezért a nagymamájához költöztetik, a testvérei Ausztráliába és az Egyesült Államokba vándorolnak ki 15:18 a testvéreivel ellentétben nem akart elmenni, mert az édesapját nem akarta itt hagyni 16:05 a soproni villamosipari technikumba járt iskolába, kollégista volt, ezt megelőzően pedig népi kollégista is volt 17:43 a technikum elvégzése közben tanított, Győrben pedig üzemmérnökként végzett, majd Budapesten szerez egyetemi végzettséget 19:43 a tanítás mellett az újítás volt a hobbija, elnyeri a kiváló újító arany fokozatát három alkalommal 25:33 1989-ben egy alapítványt hozott létre, hogy a fertőszéplaki általános iskola kiemelkedő tanulóit megjutalmazza, később Sopronban is indított egy alapítványt 29:54 volt országos tanfelügyelő is, a rajzolás akkor vált a hobbijává, amikor az országos versenyek egyre kevesebb anyagi keretet kaptak

A sváb interjúalany 1935-ben született Eleken. A faluban többségében dolgos sváb emberek és románok éltek, akik a földeken dolgoztak és disznókat tenyésztettek. Beszél a mindennapi falusi életről. A sváb és a román lakosok jól kijöttek egymással, beszélték egymás nyelvét, de sokan magyarul nem is tudtak. Az interjúalany családjával a falu mellett élt egy tanyán. Nem voltak gazdagok, de mindent be tudtak szerezni, ami kellett. (07:42) 1941-ben kettészakadt a falu. A német pártiak beléptek a Volksbundba, a többiek mindvégig magyar pártiak maradtak. A volksbundisták egy idő után megerősödtek. (10:02) 1944 őszén látták Arad bombázását, utána megjelentek az oroszok. Az előttük lévő úton menekültek a szovjetek elől a bánáti svábok. (11:56) Elmondja, hogy három (valószínűleg részeg) orosz katona betört a házukba és fasisztákat kerestek. Édesapját le akarták lőni, de a közben megérkező szanitécek leállították és megbüntették a katonákat. Anyagi káruk csak kicsi volt. (14:56) A faluban élt néhány zsidó is, de nem volt sok kapcsolatuk a svábokkal. (17:20) A háború után két orosz katonát szállásoltak el náluk, ők rendesek voltak, főleg a gyerekekkel. Viszont a román katonák többször átjöttek a határon lopni. (19:24) Elmondja, hogy a háború utáni vezetőség nagy terrorban tartotta a falut. Sokakat, férfiakat és nőket is elvittek málenkij robotra évekre, többen meghaltak. Azután a falu háromnegyedét kitelepítették, csak 60 kg-os csomagot vihettek magukkal. Senki sem szerette volna elhagyni szülőföldjét. Az interjúalany családja is rajta volt a kitelepítési listán, de mivel a családfő méhész volt és kellett a helyi munkához, ezért felmentették. (26:00) 1952-ben ismerkedett meg romániai magyar férjével, aki akkor szökött át a határon. Nagyon nehéz éveket éltek át együtt a Rákosi-rendszerben, szinte minden terményt be kellett szolgáltatniuk. Látta, ahogy a terményekkel megrakott vonatok mentek a Szovjetunióba. Elmondja, hogy a svábok helyére betelepített magyarok többsége nem dolgozott rendesen és tönkretette a földet. (30:38) Éveken keresztül folyt az agitáció, hogy lépjenek be a TSZ-be, az interjúalany családja csak akkor lépett be, amikor már teljesen ellehetetlenítették. Az interjúalany is dolgozott a TSZ-ben. (31:38) 1956-ban a faluban is zajlottak forradalmi események, de mivel a tanyán betegeskedett, nem tudott részleteket. (32:30) A családból senki sem lépett be a Pártba, így nehéz helyzetben voltak. (33:34) A rendszerváltoztatáskor az interjúalany és a családtagok kaptak kisebb földet kárpótlásként. Örül annak, hogy a világháború után nem telepítették ki, mivel hiába lettek kemény munkával gazdagok a kitelepített rokonok, a hazáját nem hagyná el. Leginkább azt sajnálja, hogy földműves édesapjának gyárban kellett dolgoznia. (37:08) A kommunista rendszerben nagyon nehezen lehetett gyakorolni a vallást. Az interjúalany gyermekeit is megalázták az iskolában vallásosságuk miatt. (38:32)

Konstancán volt katona, 23 évesen, 1940-ben pedig csendőrnek szervezték be. Nagyváradra került a csendőriskolába(0:36). 1940-től 1945-ig a nagyváradi csendőrörsön szolgált(3:18). Feladatuk közé tartozott a kommunisták felkutatása is. Zöld István ennek körülményeit fejti ki(4:13). A cél az volt, hogy megakadályozzák a kommunisták szervezkedését(5:49). A háború vége felé Zöld Istvánt és pár bajtárssát Budapestre rendelték, és lovaskocsival fel is utaztak(7:30).Tószegig jutottak, akkor egy csendőrszázados a harctérre irányította őket(9:17). A nyilas hatalomátvétel után egy budapesti iskolában feleskedték őket Szálasi-ra(11:37). A frontot végülis elhagyta, mert nem volt hajlandó a német-magyar egységekkel együtt Magyarországról kivonulni, s hazaindult Erdélybe - ennek a történetét meséli el(13:00). Romániában már nagyon kellett ügyelnie, hogy a hatóságok ne kapják el, mert könnyen elvihették volna az oroszok kényszermunkára(18:17). A háború után nem lépett be a pártba, nem nagyon került kapcsolatba a politikával(19:11). Mielőtt még hazaindult volna, Érdre ment, mivel egy hölgyet keresett - Zöld István erről mesél(21:26). A háború után bakterként dolgozott, de a román hatóságok folyamatosan zaklatták. Az első ilyen élményét is elmeséli(24:04). Visszaemlékezik arra is, hogy a román politika már akkor is, és ma is határozott gyűlölettel állt a magyarokkal szemben(25:40). A háború után lovakat vett, fuvarosként dolgozott, és meg is nősült. Zöld István az udvarlásról mesél(26:31).1957-ben házasodtak össze(30:43). Az erdélyiek nagyon vallásosak, az interjúalany is gyakran járt és jár templomba(31:36). A vallás miatt a kommunizmusban nem különböztették meg, de sohasem érték komoly atrocitások, mert nem állt szóba a hatalommal(32:40). A székelységből véleménye szerint már kezd kihalni a korábban benne élő szorgalmasság(34:06).