Az interjúalany beszél a családjáról, gyerekkoráról (0:32), a szovjet megszállással kapcsolatos emlékeiről (4:08), a földosztásról, amely az interjúalany családját is érintette (6:11), a TSZCS-kről, a mezőgazdaság helyzetéről (7:51), arról, hogy férjével együtt párttag volt (9:27), háztáji földjükről (10:45), ellenőrző bizottsági részvételéről (12:02), nyári hajós munkájáról (14:29), a környékbeli híres családokról (26:13), Kincsemről (30:48), a rendszerváltoztatásról (37:46).

Az interjúalany beszél a juhászok II. világháború előtti és utáni életéről, munkájukról, illetve arról, hogy hogyan érintette ez a szakmát a rendszerváltoztatás. Mesél a II. világháborúban szerzett tapasztalatairól is. 0:5--születés, család; 5:0--hogyan kezdett juhászként dolgozni, majd hogyan lett kocsis legény; 11:45--hogyan kezdett fellépni a dudájával, hogyan ismerte meg a feleségét; 13:35--hogyan lesz katona, milyen volt a katonai szolgálat; 18:25--hogy szerelt le, és hogyan kellett újra berukkolnia és milyen munkát talált a háború után; 23:13--hogyan tenyésztett és tanított be terelőkutyákat, mi a terelőkutyák szerepe a juhász életében; 28:00--mi a különbség a különböző juhászok között, hogyan zajlott a juhfejés, egyéb érdekességek a juhászok munkájával és életével kapcsolatban; 34:35--milyen jövő vár a juhászatra, mi változott a rendszerváltoztatás után

Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkorának körülményeiről. Miután édesapja a nagy gazdasági válság miatt elveszítette munkahelyét, Budapestről Zalaegerszeg mellé költözött nagyszüleihez. (02:28) Kifejti Trianon hatásait, majd, hogy Horthy Miklós, Bethlen István, Klebelsbeg Kunó hogyan állították talpra az országot az I. világháború után. Beszél a 20-as, 30-as évek gazdasági, oktatási és szociális rendszeréről. (09:08) 1944-ben, 21 évesen kapta meg katonai behívóját, de munkája miatt felmentést kapott. 1945 elején, a nyilasok parancsára mégis be kellett vonulnia, hivatalosan a galántai csendőrtáborba. A háború után ezért azt hitték, hogy ős is csendőr volt és 6 évre elhurcolták hadifogságba a Szovjetunióba. 1951-ben térhetett haza, ekkor ismerkedett meg későbbi feleségével, akit 1952-ben vett el. (12:00) Részletesen beszél hadifogságának eseményeiről, amelyről "Hat hosszú év" címen könyvet is írt. MIelőtt hadifogságba esett, teljes katonai felszereléssel összesen 800 km-t kellett legyalogolnia. Harcolnia nem kellett, kiképzést sem kapott. Először engedélyt kapott bajtársaival együtt a hazatérésre, később a szovjetek mégis táborba zárták. A szökés lehetetlen volt. (18:52) A tulai szénmedence egyik táborába került, bányákban kellett dolgoznia. Mivel csendőrszázadban volt, tovább tartották hadifogságban. Később elismerték ártatlanságát. (20:32) Elmondja fogságba esésének körülményeit. A szovjetek velük építtették fel az ideiglenes tábort Bécs mellett. Már másnap kétszáz bajtársával Bécsbe majd Pozsonyba vitték. Vonaton továbbszállították Romániába majd a Szovjetunióba. Egy frissen épített bányatáborba került, ahonnan három nap után sikerült megszöknie, de elfogták. Innen került át végül Tulára. Egy év után írhatott először haza levelet. (26:12) Elmondja a tábori körülményeket. Napi 60 dkg kenyeret, 40 dkg zöldséget, 30 g húst, 50 g lisztet, 20 g margarint, 70 g halat és 17 g cukrot kapott. Ez azonban keveksebb volt, mivel meg kellett tisztítani az ételt. (28:06) 1947 közepén kapta meg az első levelezőlapot otthonról, ekkor tudta meg, hogy családja túlélte a háborút. Nem a munka, hanem a bizonytalanság, kilátástalanság, az információhiány, a család hiánya volt a legrosszabb. (32:20) Elmondja, hogy a Horthy-korszakban a trianoni békediktátum miatt sokan nem voltak sorkatonák, később a világháborúban ők kiképzés nélkül, esélytelenül kerültek a frontra. Hatalmas volt köztük a veszteség. (33:50) Hazatérése után nem maradhatott az Államépítészeti Hivatalnál, így villanyszerelő, traktoros, segédmunkás, majd mozigépész lett. Műszaki vezető lett, de 1963-ban leváltották, mert nem volt feddhetetlen (pártkáder). Ezután került az akkor induló zalaegerszedi gépgyárba, innen ment nyugdíjba 1984-ben. (37:44) Beszámol 1956-os emlékeiről, hogyan jelent meg a médiában a forradalom. Beszél a Kádár-korszakról. Mindenkinek volt munkája (kapukon belüli munkanélküliség), de a vezetés gazdaságilag tönkretette az országot. Elmondja, hogyan lehetett külföldre utazni (pirosútlevél, kékútlevél), 40 év alatt bejárta Európát. Beszél arról, hogyan és hány év alatt lehetett autót szerezni. Mivel munkájához kellett, ő hamar vehetett kocsit. (44:54) Összegzi életét, az eddig elmondottakat. (45:48)