Az interjúalany beszél családjáról (0:27), csendőr férjéről és gyerekeiről (2:22), a kitelepítés előzményeiről, és annak körülményeiről (3:08), a tanyára való megérkezésről, és az ottani mindennapokról (9:22), arról, hogy a harmadik év nyarán már több információ eljutott a külvilágból a táborba (18:15), a tanya konyháján végzett munkájáról, az ételekről (19:50), az őrök magatartásáról (21:35), a szabadulás körülményeiről, az ezt követő nehézségekről (23:12), az 1956-os forradalomról, és hazatelepülésükről (24:20), a Kádár-korszakbeli téeszesítésről (27:44), fia továbbtanulási lehetőségeiről (28:22), a táborbeli orvosi ellátásról (29:01), a hortobágyi kitelepítés áldozataival való kapcsolattartásról (32:16), végül a táborbeli hitéletről (33:11).

Elmeséli 1933-as születésének és gyermekkorának a körülményeit a nagy gazdasági válság alatt Abaligeten. Katolikus népiskolába járt, ahol csak egy tanterem volt, a tanító házaspár egyben a kántorok is voltak. (02:10) Édesapja katona lett, a világháború után a családot sváb származása miatt 1947-ben kitelepítették. A Hortobágyra akarták telepíteni őket, de egy rokoni család szállást adott nekik, míg később bérelni tudtak egy lakást. (04:44) Az időrendet felborítva elmondja a korábbi szovjet megszállás menetét, amely sok halottat követelt. (08:12) Nagyapját, mivel jól tudott oroszul, a szovjetek magukkal vitték tolmácsnak, közben a katonák molesztálták a nőket és részegeskedtek. (09:44) Elmondja a pengő hiperinflációját, az emiatt kialakult cserekereskedelmet és a rossz körülményeket. (11:40) A forint bevezetésével rendeződött a család anyagi helyzete is. (12:52) Újra elmondja, hogy az első kitelepítésből csak kilakoltatás lett, majd 1948-ban Németországba akarták kitelepíteni a családot. Végül, mivel magyar érzelműek voltak, maradhattak, de az édesanya nem kaphatott állandó munkát. (15:20) Az akkor 14 éves interjúalany, hogy segíthesse a családját, a helyi orvosnál dolgozott. Először a gyermekeire vigyázott, majd házimunkát is végzett (16:00) 1950-ben ment férjhez, ekkor öt évre elköltözött a faluból. Két gyermeke született, majd visszajöttek Abaligetre, ekkor említi meg, hogy édesapja meghalt a fronton a II. világháborúban. Elkezdtek gazdálkodni. (18:06) Elmondja a családi életet és a konfliktusokat, az akkori társadalmi kapcsolatokat, gyermekeinek iskoláztatását. 1962-ben beköltözött a család Pécsre. (20:10) Számára a Kádár-korszak biztonságot adott, mivel volt munkája és ezért nyugodtan vehetett fel kölcsönöket (29-et) a kiadások fedezésére. (22:46) 1962-66-ig a férje építőipari vállalatnál volt raktárvezető, az intrerjúalany ugyanott villamossági raktáros. Elmondja munkája menetét. A vállalat megszűnése után gépállomáson dolgoztak nyugdíjazásukig. (25:40) Káros hatásai ellenére pozitívan értékeli a Kádár-korszakot. (27:04)

Édesapja vasutas, édesanyja háztartásbeli volt. Röviden összefoglalja a rossz anyagi körülmények miatt keserű gyermekkorát(0:14). A disznókat azért kellett feketén levágni, mert ha bejelentették volna, akkor nagyon sokat be kellett volna szolgáltatni(2:08). Az interjúalany szerint a borzalmas Rákosi rendszer miatt robbant ki az '56-os forradalom(2:45).Kiskunfélegyházán csak a a vörös csillagot verték le a szovjet emlékműről, de nagyobb zavargás nem volt. Szülei nem folytak bele a politikában, és az ellenállásban sem vettek részt(3:30).Bense Mihályné a gyermekkori mindennapok nyomorúságáról mesél(4:26). Édesapja nem járt a fronton, mert vasutas volt, ott volt szükség a munkájára. Édesanyja a háborúban is a gyerekekre ügyelt, a földeken dolgozott, végezte az otthoni munkákat(5:38). A mezőgazdasági munkákról beszél(6:38). Ápolónő szeretett volna lenni, de sajnos nem volt rá pénz(8:19).Az általános iskola utáni munkalehetőségeiről(9:00). A testvérei sem tanultak tovább. Valamint az interjúalany a korabli szórakozási lehetőségekről beszél(12:01). A férjével egy kiállításon ismerkedett meg - jelenleg 52 éves házasok(13:42). A háborúban az édesapját le akarták lőni az oroszok, mert azt hitték a vasutasegyenruhájára, hogy valamilyen különleges egység tagja. A szovjet megszállásról, a bombázásról és a háború egyéb szörnyűségeiről mesél(15:17). Édesapját végül nem lőtték le, csak bebörtönözték, de miután igazolta magát, kiengedték(16:56). Több szovjet katona is megszállt náluk, közben loptak, fosztogattak, erőszakoskodtak(17:26).A szovjet katonák egymást váltva szálltak meg náluk, nagyjából 2 hónapon keresztül(20:00). Arról nem volt tudomása, hogy mennyi zsidót vittek el. A kiskunfélegyházi zsidók sorsáról is beszámol(20:34). Nagybátjya a Don kanyarban esett el(23:46). A háború alatti gyilkosságokat, mészárlást nem látta személyesen, csak hallomásból értesült az eseményekről(24:19). A háború alatt egy tanyán laktak, nem pedig városban, így próbáltak a bombázásról elmenekülni(26:37). Még a háború után, 1954-55-ben is találtak fel nem robbant bombákat, amik balesetet okoztak(27:50).