Interjú

Gyűjteményhez ad
kényszermunka
börtön
Gulág - Málenkij robot
internálás
kommunista diktatúra
front
Szovjetúnió
hadifogság
hadikórház
Rendőrség
II. világháború
éhezés
szovjet megszállás
vasút

Nyolc év fogolytáborban

2914 megtekintés

Hossz: 00:52:00
Leírás: Az interjúalany beszél arról, hogy a II. világháborúban fiatal kora miatt szabadcsapat tag lett, majd a pápai ejtőernyősökhöz csatlakozott (0:10). Kétszer szökött meg orosz fogságból, majd magyar fogságba került, hastífuszt kapott, kórházba került (1:30). Fiatalon kellett szembenéznie a halállal, de túlélte, sőt, hazamehetett és leérettségizett (3:20). Ellenállásban szervezkedett 1945 után, sőt, a Bakonyban elfogták, és megfenyegették, hogy apját elviszik, így hagyta magát elvinni (7:00). Az oroszok először Veszprémben hallgatták ki, ahol nem verték, de nem fűtöttek (8:30). Úgy vallatták, hogy mindig ugyanazt kérdezték, és így kerestek "ellentmondásokat". A bíróság biztosított "tolmácsot", de az sem tudott magyarul, így alig értette meg, hogy 10 év javítótáborra ítélték (10:00). Sopronkőhidán és Lembergen át a Burját-Mongol Köztársaság egyik haláltáborában kötöttek ki az erdőirtási területen. A hegyek közötti nehéz munka után térdig érő vízben kellett hazamenni, az emberek elkezdtek meghalni (13:50). Szól arról, hogy mennyire meglepődött a kenyér grammban való számolása miatt, illetve arról, hogy nagyon megbetegedett (19:45). Az őszi orvosi ellenőrzés során 3/4 invalidusnak nyilvánították és elküldték krumplit szedni. Ő megpróbálta megölni magát egy mérgező növénnyel, de a magyar orvos megmentette (22:08). Majdnem száz nagyon beteg társával együtt tutajon úsztatták egy kórháztáborba, ahol már nagyon hideg volt, a holttesteket pedig farkasoknak adták (27:50). Egy ún. invalid kolóniára szállították ezután, ahol összebarátkozott egy orosszal és a konyhára került dolgozni (32:25). Ezután egy mezőgazdasági táborba került, ahol krumplit szedett egy magyar brigáddal (35:00). Elmesél egy epizódot egy matematikus oroszról, aki meg tudott enni egy vödör nyers krumplit, s a táborparancsnoknak jutalmul még egyet adott neki (37:20). Egy orvosi ellenőrzésnél megállapították, hogy már jól van, így visszakerült az erdőirtásra. Hamarosan megint beteg lett, de most nem akarták kórházba engedni, de végül mégis sikerült (42:15). Végül arról szól, hogy egy pakoló brigádhoz került, és ekkorra már kitanulta, hogyan lehet életben maradni a táborban (47:20).
Említett időszakok, témák
  • A második világháború időszaka (1941-1945)
  • Magyarország német és szovjet megszállásáról
  • A Szovjetunióban folyó kényszermunkáról
  • Katonai szolgálatról, hadifogságról
  • Személyi és anyagi veszteségekről
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • Az országos és helyi politikának az egyénre és a szűkebb környezetre gyakorolt hatásairól
  • A korszak mindennapjairól, hétköznapjairól
  • Az 1945-től 1948-ig tartó időszak
  • Művelődéssel, oktatással, képzéssel, tanulással kapcsolatos kérdésekről
  • Munkáról, munkahelyről, a munka jellegéről, az egyéni boldogulás és a munka kapcsolatáról
  • Az országos és helyi politikának az egyénre és a szűkebb környezetre gyakorolt hatásairól
  • Az „ötvenes évek” időszaka (1949-1953)
  • A kitelepítésről, internálásról, illetve a katonai munkaszolgálatról
  • A diktatúra kiépüléséről, hatásairól és következményeiről
  • A diktatúra elnyomó apparátusával szembeni ellenállásról
  • Lakóhelyről, szűkebb és tágabb környezetnek az egyén életére gyakorolt hatásairól és annak változásairól
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
Interjúalany neve: Adorján Sándor
Interjúalany lakhelye: nincs megadva
Interjúalany született: Szombathely, 1928
Interjúalany foglalkozása: antropológus tanár
Felvétel időpontja: 2011. április 26.
Felvétel helyszíne:

Kapcsolódó interjúk

Hossz: 01:52:00
Az interjúalany beszél II. világháborúval kapcsolatos emlékeiről, a háborút követő szlovák-magyar lakosságcseréről és ennek valamint származásának a tanulmányaira gyakorolt hatásáról. Elmondja, hogy hogyan jutott be a végül a felsőoktatásba, és milyen emlékeket őriz az 1956-os szegedi eseményekről. 0:08--születés, család; 0:40--II. világháborúval kapcsolatos emlékei, hogyan érkezett meg a front a községbe, mit ettek az emberek a háború alatt, milyen kapcsolatba került a partizánokkal; 10:02--hogyan alakul meg a nyilaspárt a faluban, hogyan próbálják az apját beszervezni, majd hogyan próbálják meg kicsivel később a nyilaspárt szervezői megszervezni a helyi kommunista pártot; 12:18--iskolái a háború alatt és után, miért hagyja ott az iskoláját, ami a háború után szlovákká lett; 14:50--hogyan hatott rájuk a magyar-csehszlovák lakosságcsere egyezmény, hogyan szöktek át a határon, hogy tanulni tudjanak Magyarországon, hogyan kerültek Hódmezővásárhelyre; 19:05--hogyan hat a származása a tanlumányaira, továbbtanulására, hogyan sikerült végül mégis továbbtanulnia és elhelyezkednie; 21:42--élményei Sztálinváros felépítéséről; 27:45--hogyan jutott be végül a felsőoktatásba; 30:00--esküvője, házassága; 33:58--emlékei az 1956-os szegedi eseményekről, a nemzetőrség megalakításáról
Interjúalany: Szűcs Árpád
Felvétel időpontja: 2011. február 03.

Hossz: 00:45:00
Az interjúalany beszél a két világháború közötti gyermekkoráról, a II. világháborúról és a megszállásról (2:48), a zsidóság sorsáról (28:08), valamint két bátyja amerikai, illetve szovjet hadifogságáról (29:00). Beszél az 1950-es évekről, munkába állásról, továbbtanulásról, a ki- és áttelepítésekről (9:10). A szövetkezetesítésről, agitálásról és az ÁVÓ-ról külön szól (35:44). Az 1956-os forradalmat is megemlíti (16:16, 18:40). Kiemelten szól Kállay Miklósról és testvéréről való személyes emlékeiről (32:10). Végül a Kádár-rendszert és Kádár János személyét értékeli (40:34).
Interjúalany: Kocsis Jánosné
Felvétel időpontja: 2011. január 17.

Hossz: 00:31:00
0:00 Éjjel állítottak be fegyveresek hozzájuk, a nagyapjával közölték, hogy el kell hagyniuk az otthonukat, fejenként három mázsa holmival 2:30 egy tehenet, egy lovat, egy disznót és egy kocsit vihettek magukkal, egy vagonba kerültek az állatokkal, az állomáson összegyűjtötték a különböző falvakból a kijelölt családokat, a vonat Pécsett megállt, megitatni a jószágokat, majd két nap után érkeztek meg a Hortobágyra 4:35 leszállították őket, a gyerekeket a csomagokkal vontatókra rakják, a férfiakat és az állatokat külön terelték, a kijelölt szálláshelyük egy barakk volt, ami rendkívül túlzsúfolt volt, eleinte a férfiak ott sem voltak 6:45 a reggeli fél deci pótkávé, és avas szalonna, vagy gyümölcsíz volt egy fél szelet kenyérrel 7:22 a lakásukból TSZ-iroda lett, a gépeket elvették, és abból alakították meg a TSZ-t 9:05 egy barakk volt a táborban, a többi pedig istálló volt, meg egy rendőrségi iroda, nagyon sokan a birkaistállóba kerültek, ahol rengeteg trágya volt 10:13 a szülők földművelői munkát végeztek, a kisebb gyerekeket egy táborlakó gondozta, majd egy gimnáziumban érettségizett fiú tanítgatta őket, a szülők később vályogból felhúztak maguknak kisebb épületeket 13:28 éjjelenként névsorolvasásokat tartottak, lámpával világítottak be őket, hogy ne pihenjék ki magukat, decemberben vitték ki őket cukorrépát szedni, vagy máskor erdőbe vitték őket 15:28 karácsony vagy húsvét egyszerű ünnepek voltak, a leveleiket átolvasták, a csomagokat átvizsgálták, de azok főleg élelmiszerek voltak, mert a gyógyszereket elvették, hozzá sem hívtak orvost, mikor tüdőgyulladása volt 18:36 visszaemlékezik kisebb boldog pillanatokra, kézimunkáztak és énekeltek a lányok, a többi táborról, vagy a környezet híreiről nem volt információjuk 20:22 két gyerek megpróbált elszökni a táborból, elkapták őket 21:30 a szabadulásuk Nagy Imre beszéde után következett, azt pedig rádióból hallották, szép lassan elengedtek családokat, a faluba nem mehettek vissza, a tulajdonukat nem kapták meg, ők ’53 szeptemberében távozhattak, Pécsett fogadták be őket 23:17 a lányának, unokáinak elmesélte a vele történteket 26:14 szabadulásuk után megbélyegzettként éltek, még 1995-ben is benne volt a munkakönyvében, hogy „osztályidegen”, Lenin-tanyát, ahol voltak, már eldózerolták, de felkereste a helyet 27:56 sok idősebb táborlakó halt meg, akiket Polgáron temettek el jeltelen sírba 28:51 eleinte kéthetente jelentkezniük kellett a rendőrségen
Interjúalany: Kubicsek Ferencné (Beremeni Ida)
Felvétel időpontja: 2010. október 14.