Vajda István 1935-ben született az Alföldön, a Viharsarokban. A Blaskovits - uradalom gépészének a fia Szegeden vegyészmérnöknek tanult, 1954-ben került Salgótarjánba, a szénbányához. Az interjú a szocialista nagyipar fellegvárának hatvanas – hetvenes évekbeli virágzásáról, Salgótarján modernizálásáról, majd a rendszerváltoztatás utáni tragédiájáról szól. Képet kapunk az ötvenes évek falusias – nyomorúságos Salgótarjánjának szocialista mintavárossá fejlesztéséről, a régi munkáskolóniák lebontásától a zsidónegyed eltüntetésén át a motorizáció kezdeteiig. A növekvő energia (szén) igény nyomán fellépő munkaerőhiány magyarázza a rendkívüli kedvezményeket: 10 év aláírása esetén kétszobás korszerű lakás vagy kertes ház juttatása, kiemelkedő bányászfizetések. Beszél a sztahanovizmus ellentmondásairól (kezdetben megérdemelt elismerés, később ellentét forrása a munkásrétegek között), a földalatti bányamunka rendkívüli nehézségéről és veszélyeiről, a munkaszervezés elveiről, a bányavállalat szerepéről a lakásépítések finanszírozásában, a szabadidős, kulturális és sporttevékenységek szervezésében és dotációjában. A fénykorban, a hatvanas évek közepén, 12500 fő volt a munkáslétszám. Az interjú záró része ennek a prosperitásnak a végéről, a hanyatlás okairól szól: cserearányromlás, gázár – robbanás, stagnáló szénárak, veszteségessé váló kitermelés, csökkenő energiaigény következésképpen termelési volumen, végül a záró akkord: 1990 után a bejövő nyugati tőke felvásárolja a piacokat és leállítja a szénbányászatot. 0:00 családi háttér 1:22 1954-ben végzett a szegedi vegyipari technikumban, és akkor került a szénbányába Salgótarjánban, felidézi, hogy hogyan osztotta be az 1200 forintos fizetését 5:17 mesél a korabeli bányászszállásokról és Salgótarjánról, akkoriban szinte nem voltak emeletes házak, számos villamosvasút közlekedett 11:52 a bányalaboratóriumban dolgozott, szénelemzőként 13:12 a bányavidékeken lévő nem szoba-konyhás házakból álló kolóniát lebontották, és elkezdték a szabaddá tett telkeket beépíteni 18:05 abban az időben a különböző vezetőknek voltak autói, általában Moszkvicsai, de később bejöttek a keletnémet autók 20:12 a munkahelyen és az önkormányzatnál igényelni kellett lakást, és sorba rendezték őket az újabb és újabb lakásoknál 24:45 a bányamunka nagyon kemény volt, az egyik legnehezebb szakma volt 28:11 a házak állami támogatással épültek, cserébe viszont nagy mennyiségű szenet és ezen keresztül energiát termeltek 30:00 a bányászok fizetését megemelték, hogy legyen elég munkaerő, felidézi a sztahanovista mozgalmat és a bányamunka beosztását 37:12 a 40-es években ún. kaszinókat építettek a bányászok számára, amelyek sportolási és szórakozási lehetőséget biztosítottak, többek között bálokat tartottak 41:27 a bánya foglalkozott azzal, hogy sportkörök legyenek, és voltak üzemi bajnokságok 43:56 országos szinten harmadik-negyedik helyen voltak a bányavidékek között 46:58 az olajárrobbanás miatt a bányavállalatok a nyolcvanas évekre veszteségesek lettek, ezért a villamos művektől vont el pénzt 49:24 1990 után a nyugati tőke megvette a gyárakat, és bezárta, hogy piacot vegyen

Az interjúalany beszél a családjáról, magáról (0:18), tanulmányairól (2:45), a katonaságról (4:32), a második világháború alatti katonai szolgálatról, az újvidéki bombázásokról, az első bevetéséről az oroszok ellen, arról, hogy Szálasira is fel kellett esküdni (9:58), a hadifogságról (12:47), Szovjetunióba hurcolásáról és lágerbeli emlékeiről (20:16), végül hazatéréséről (25:52).

0:00 családi háttér, gyermekkor 0:56 mesél a korabeli oktatási rendszerről 9:40 a két világháború közötti időre emlékezik vissza 13:06 minden hónapban elvitték őket moziba, de az apácák előbb mindig megnézték a filmet, hogy a diákok megnézheti-e 15:55 a háborús híreket a rádió mondta be, de nem hitelesen; egy ismerősét lecsukták a második világháború alatt, mert nem hitt a németek végső győzelmében 19:11 a német megszállás után kezdődtek a nehéz idők, gettóba zárták Kiskunfélegyházán a zsidókat, és kirabolták, mielőtt elvitték őket, akikkel együtt járt iskolába, mindössze egy tért vissza 24:37 a háború alatt egy ideig volt főhadiszállás Kiskunfélegyházán is, egy ideig tanyára húzódtak, az orosz katonák egy-két napig rabolhattak, de utána felállítottak egy városparancsnokságot, ami valamennyire normalizálódott a helyzet 33:44 karácsony táján mentek először iskolába, de a télikabátját az orosz katonák ellopták, az iskola épületében még fogolytábor működött 35:36 a háború után nagyon sok embert elvittek, Sztálin halála után engedtek ki nagyon sok elhurcolt embert, az egyik transzportról le se tudtak szállni a fogoly, annyira ki voltak merülve 39:21 visszaemlékezik a kékcédulás választásokra, az egyik ismerősük negyven ember helyett szavazott 40:28 az 1956-os tapasztalatairól beszél 43:49 a városba tank is bevonult, lőtt is egyet, a gyalogság támadásának halottja is volt 45:34 a forradalom után következett a megtorlás