Leírás: Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a mezőgazdasági munkákról, a régi értékekről (0:25), majd rátér oktatására, a tanyasi iskolára, a fegyelmezésre (5:42). Szól a leventemozgalomról és annak katonás rendjéről (10:10), majd a kiképzés gyakorlatairól (11:40). Ipari tanuló lett, cipésznek tanult, és nem lett katona (12:40). Szól világháborús élményeiről, a háború dúlásáról (16:20). Rátér az orosz katonák bejövetelére: iparosként nekik kellett dolgoznia (17:58). Szól a háború utáni nehéz helyzetről, a cserekereskedelemről, az élelmiszerhiányról, például arról, hogyan szerzett tejet a kisfiának (20:00). Szól a munkalehetőségekről, arról, hogyan került a tűzoltósághoz, aztán az építőiparba, aztán pedig különböző konyhákra élelmezési beszerzőnek (21:50). A gödöllői egyetem konyhájának dolgozott, amikor kitört az 1956-os forradalom. Erről szóló emlékeit meséli el, azt, hogyan ment haza Vácra gyalog, illetve hogyan keresték az oroszok Szuezt (24:10). Szól arról, hogy miként került a gimnáziumhoz dolgozni, és arról, hogy milyen változásokon ment át a gimnázium mindennapi élete, erkölcsei, fegyelme (30:00). Beszél arról, hogy a legjobb talán a Horthy-korszakban volt az élet (35:55). Elemzi a Kádár-korszak életkörülményeit is (38:40), illetve beszél mostani elfoglaltságairól és fiataloknak szóló üzeneteiről is (40:30).