Az interjúalany 1947-ben született Kecskeméten. Ballószögön nőtt fel édesanyjával. Elmondja diákéveinek élményeit. A diákok anyagilag is támogatták egymást. Kitanulta a gépírónő szakmát. (05:20) Fűrészüzemben dolgozott, közben családot alapított. Gyermekét később csak úgy vették fel az óvodába, hogy ő dajkaságot vállalt 3 évre. Ezután kezdett el gépírónőként dolgozni, majd maszek lett. (08:14) Beszél a fiatalok szórakozási lehetőségeiről, a hagyományokról. (16:46) Az 1956-os forradalom alatt apját meg akarták lincselni, mivel korábban a kommunisták és a TSZ mellett agitált. A családfő úgy maradhatott életben, hogy ismerte a forradalmárokat. (18:30) Visszaemlékszik gyermekkorának karácsonyaira, az iskolai ünnepélyekre. (22:44) Az iskolai szünetekben dolgoznia kellett a ház körül. Nyaralási lehetőség nem volt. (25:30) Beszél az esküvői hagyományokról, az összetartást segítő eseményekről. (27:52) 11 éves korától (édesanyja helyett) dolgozott a TSZ-ben iskola mellett. Elmondja milyen volt a munkája, milyen volt az iskola. (30:18) Beszél arról, milyen nehezen fogadták a gazdák a TSZ-esítést. Viszonylag kevés volt az erőszak, mivel az emberek féltek a hatóságoktól. A legtöbb embert nem zárták börtönbe, hanem nagyon megverték. (32:22) Elmondja, hogy nézett ki egy átlagos háztartás a Kádár-korszakban. (35:52)

0:00 családi háttér, gyerekkor, szülei középparasztok voltak 1:05 1942-44 között mezőgazdasági szakiskolát végzett, kötelező volt mellette hetente leventefoglalkozásra járni 2:55 1944 decemberében behívják, elviszik őket, de megszökik ötödmagával 4:33 ezt követően otthon bujkált, de elkapják, Kisbérre viszik a gyűjtőtáborba, a szemük láttára lőttek agyon szökevényeket, onnan gyalog mentek Győrbe 7:00 egy hétig voltak ott, utána gyalogmenetbe mentek a Csallóközbe, onnan pedig Németországba indultak 8:38 bevetik őket, harcoltak az oroszokkal, de másnap fogságba estek, és Pozsonyba kerültek három hétig lágerba, majd Románia és a Szovjetunió következett 10:21 mesél az oroszországi munkáikról 14:30 sokan próbáltak megszökni, néhányuknak sikerült is 16:32 később a konyhára került fát vágni, majd ismét vissza a fatelepre 20:51 1947 őszén átviszik őket a városi lágerba, ott építési munkát végeztek 24:26 a fogság alatt 25 szónyi levelet lehetett írni a családnak 1946-tól 28:43 a lágerélet alatt nem kaptak sokat enni, 60 deka kenyér és hét deci leves járt 29:58 az oroszok kifosztották a házukat, mikor átvonult a front, elvitték az állataikat

Az interjúalany beszél második világháborús élményeiről (0:05), arról, hogyan telt egy napjuk (5:41), az itthoniakkal való kapcsolattartásról és a távházasságról (7:18), a háború utáni visszavonulás során elkövetett visszaélésekről (16:22), a kivégzéstől való megmeneküléséről (19:12), hadifogságba szállításukról és szökéséről, elfogásuk ismételt kísérletéről (24:59), a hazatérése utáni eseményekről (40:38).