Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a gépek iránti szeretetéről, játékairól (0:10), majd rátér a II. világháborúra, amiben sofőrként teljesített szolgálatot, majd Németországba ment a fronttal. Közben egy jóindulatú nagyságos asszonynál cselédkedő lánynak kezdett udvarolni (2:05). Először amerikai, majd orosz hadifogságba került (7:30), hazajövetele után pedig megházasodott, négy gyermek édesapja lett (9:40). Beszél különböző munkahelyeiről, nyugdíjba meneteléről (16:34). Szól a korabeli szórakozási lehetőségekről, a moziról, a tánciskoláról és feleleveníti, hogyan várták a lányokat a varrodából kijönni (21:20). Beszél a párttagságáról, apósa barátságáról Veres Péterrel, valamint arról, hogy mindent megtett fiai látókörének tágítására (26:20). Beszél az 1956-os forradalom eseményeiről, arról, hogyan védelmezte a kombájnokat a gépállomáson, illetve arról, hogyan dobálták be mégis az állomás ablaikait (31:45). Beszél a Kádár-korszak létbiztonságáról (34:55), majd Erdély szeretetéről, és arról, hogy a revíziós gondolat milyen zsákutcákba kergette a XX. századi Magyarországot (36:10). Végül a mostani politikai helyzetről szól és a fiatalok neveléséről (40:14).

Az interjúalany elmeséli, hogy leventeként miként vitték ki Németországba azzal az ürüggyel, hogy ne essenek az oroszok fogságába. Azonban egy repülőtérre vitték, ahol kényszermunkára fogaták (0:28). Szól az ellátmányról, a hitlerszalonnáról (4:35), majd két hét utáni továbbszállításukról, arról, hogy egy szétbombázott állomást kellett volna újjáépíteniük. Ehelyett szétszéledtek (6:22). Később szökött magyar katonákkal találkoztak, majd együtt amerikai hadifogságba estek (8:16). Szól arról, hogy miként meneteltek tovább és kerültek egy táborba (13:10), majd arról, hogyan kerültek a végleges táborba a francia határ közelébe. Részletesen leírja a tábort és az élelmezést (17:00). Szól arról, miként került ki a városba dolgozni, és hogyan tudtak kereskedni a civilekkel (20:40). Szól arról, hogy milyen nemzetiségek laktak a táborban, hogy fűtöttek és mit ettek (25:15). Szól arról, hogy miként jött haza áprilisban, hogyan vették ki már előre a csendőröket a tömegből, és hogyan kérdezgették ki őket részletesen arról, miként kerültek Németországba (27:00). Szól további emlékeiről a háborúból, például arról, hogyan élték túl, amikor bombázni kezdték a vonatukat (31:50). Szól az itthoni emlékeiről, arról, hogy szinte rögtön megint besorozták (35:38). Visszatér még arra, hogyan próbáltak egyszer megszökni a németek fogságából (37:50). Végül az amerikai és a szovjet hadifogságot hasonlítja össze (39:00).

Az interjúalany a Szent Orsolya Rend soproni rendházának tagja. Mesél a II. világháború és a szovjet megszállás időszakáról (00:00), s beszámol a rend feloszlatásáról (6:14), az egyházi személyek sorsáról a Kádár-korban. Elbeszélését az iskola és a rend újjászervezésével (33:21) zárja.