Az interjúalany beszél édesapjáról (1:16), aki hadifogságba esett a II.világháborúban, majd hazatérése után osztályidegen lett, végül 1956-ban disszidált (2:13), ezután kiköltöztették a családot a lakásukból (4:15). Mesél arról, hogy tanárnő édesanyja csak takarítónőként kapott állást, és az interjúalany nagyszüleinek halála után egyedül maradt a gyerekekkel (5:43). Beszél a vallás üldözéséről (10:34), édesanyja pedagógiai érzékéről és a színház és a zene szeretetéről (11:00), a szórakozási lehetőségekről a Kádár-korszakban (16:39), az állami ünnepségekről és az egyházi ünnepek megváltoztatásáról, valamint a pártállam jellegzetességeiről (19:50), a tiltott dolgokról (24:15), a katonaságnál eltöltött éveiről (28:12), a besúgókról (30:17), valamint arról, hogyan kapott „kék útlevelet” (33:22).

Az interjúalany 1920-ban született Kocson (Komárom-Esztergom megye), de 1 éves korában elköltözött a család Dunaalmásra. 15 éves korában itt lett kisbíró. Ő hirdette ki a rendeleteket. Ezután villanyszerelő-inasként dolgozott. (08:24) 21 éves korában, 1941 márciusában behívták sorkatonai szolgálatra. Október 5-én jött a behívója a komáromi II. huszárszázadba. Elmondja milyen kiképzést és felszerelést kapott. Mivel villanyszerelő volt, átirányították Ceglédre rádiósiskolába. (16:14) Társaival együtt délelőtt lovas-, délután rádióskiképzést kapott. Beszél a magyar katonaságnál használt rádiókról, azok teljesítményéről. (19:56) 1 évet töltött a keleti fronton, de viszonylag jó sora volt. Mindig a tábori konyha és a tisztek közelében voltak a rádiósok, így nem éheztek és nem voltak közvetlenül a front közelében. (22:52) Kormányzói rendelet alapján 1942 októberében hazatérhetett. (24:12) Beszél arról, hogyan értesült a Don-kanyari katasztrófáról. Visszaemlékezése szerint hatalmas probléma volt, hogy a Don-kanyar mögötti erdőt nem fésülték át, így a hátukban maradtak partizánok, akik az áttörésnél hátba támadták és bekerítették a magyarokat. (28:06) Az interjúalany nem találkozott orosz katonákkal, 50-100 km-rel volt a front mögött. Néha azonban szemtanúja volt a partizánok ellen vívott harcnak. Véleménye szerint azért nyerték meg az oroszok a háborút, mert a tengelyhatalmak csapatai túl gyorsan haladtak előre és sok ellenséget hagytak a hátukban. (32:02) Beszél arról, hogyan szállították őt társaival és lovaikat, milyen volt egy átlagos nap a katonai táborban. (37:50)

Az interjúalany 1920-ban született Zagyvapálfalván (Nógrád megye). 1942 novemberében behívták katonának, az orosz frontra vitték, ahol nagyon rosszak voltak a körülmények. Éheztek, sokan megfagytak. (05:46) Az interjúalany mire bajtársaival kiért a frontvonalba, már vonulniuk kellett vissza. (06:50) A tábori színházról, amelyben hírességek léptek fel csak hallott. (07:10) Beszél a katonák mindennapi életéről. (09:14) Elmondja, milyen volt a Karácsony a fronton. Pálinkát kaptak, berúgtak. (12:02) Az interjúalany vérhast kapott, 10 nap alatt gyógyult fel. (13:12) Újra mesél a katonák életéről. A hibás fegyvereket vitte javíttatni az ezredparancsnokságra. (16:22) Beszél a harcokról. Kitüntetésben részesült: konyakot és szivart kapott. Ezredparancsnoka olimpiai bajnok vívó volt. (20:06) Az interjúalany részt vett egy nagy tábori misén. (20:56) A háború vége felé a nagymágocsi kastélyban húzta meg magát társaival. A kastély tulajdonosa a legjobb ellátásban részesítette őket. 6 nap után kellett elmenniük. (23:28) Vasúti töltés mögött alakítottak ki védelmi állást. Itt megsebesült: egy lövedék eltalálta a kezét, de nem ért csontot. (25:10)