Az interjúalany beszél gyerekkoráról, családjáról, költözésükről, iskolai tanulmányairól (0:21), apja háromhetes katonai szolgálatáról (5:57), második világháborús emlékeiről, a katonák viselkedéséről (7:21), a háború utáni újrakezdésről (15:39), későbbi férjéről, akiről azt hitték, meghalt a háborúban, de visszatért (17:13), a földosztásról és a Rákosi-korszakbeli nehézségekről (21:41). Kitér arra, hogy az apja a második világháború idején facipőben járt, és a gyerekek télen a cipőhiány miatt nem mentek iskolba (24:14). Beszámol arról, hogy a bátyját jó tanulmányi eredményei miatt a Szovjetunióba vitték továbbtanulni (26:33), és hogy miként sikerült elkerülni a családnak a deportálást (27:25). Mesél arról, hogy a várakozásokkal ellentétben nem vitték el férje családját az ávósok, pedig kulákok voltak, valamint arról, hogy mennyire vasósult meg a faluban a közteherviselés (29:11). Elmondja, hogyan költözött be egy tanácstitkár a házukba (36:10), megemlíti a földjük kollektivizálásának körülményeit és az elviselhetetlen beszolgáltatási kötelezettséget (37:22). Feleleveníti, hogyan lett az apjából akarata ellenére TSZ-elnök (39:25), végül arról beszél, hogyan segített az agráregyetemen tanuló bátyja a falunak az aratásban, apja kilépéséről a TSZ-ből, és ismételt költözésükről (40:38).

Az interjúalany életének legfontosabb állomásai felsorolva(0:16).1946-ban született Zalaszabarban. Felmenői kisiparosok voltak, gyerekkorát is itt töltötte. Erről mesél(0:47).Pannonhalmára került gimnáziumba, mivel azédesanyja papnak szánta. De tanulmányait nem tudta befejezni, mert édesapja meghalt és dolgoznia kellett(bányászként). Erről és az iskoláiról mesél(2:59).A sport mellett nem hagyta abba a tanulást - technikusi oklevelet szerzett. Családot is alapított(6:38).Bekrült az ifjúsági mozgalmakba is, bár nem politikai okok miatt - 1969-ben KISZ titkár lett. Erről mesél(7:29).Az interjúalany a szakmájáról és élete további alakulásáról mesél(8:30).1972-ben munkásőr lett, bár ebben sem a politikai okok domináltak. Csupán a rendfentartás miatt tette - erről mesél(11:05).A bányászszakma veszélyes munka, figyelembe kell venni az idősebb vájárok tapasztalatait. Erről adja elő személyes történetét Gombkötő Kálmán(13:28).1980-ban NSZK-ban járt, Vesztfáliába kapott egy bányában munkát - ott rá is akarták beszélni arra, hogy disszidáljon(17:23).Itt, az NSZK-ban összetűzésbe keveredett egy német küldöttség vezetőjével(20:09).Az interjúalany a KISZ-es feladatairól és más szociális munkáiról mesél(24:14).A rendszerváltoztatást mint munkásőr élte meg, ennek ellenére részt vett a dorogi munkásőrség leszerelésében is(31:10).A rendszerváltoztatás után megkérte a város vezetősége, hogy vállalja el a helyi polgárőrség vezetését - de nem vállalta el(35:15).Katona nem volt, mivel 16 éves kora óta családfentartó volt. Így egy 3 évig fizetendő adóval váltotta ki a katonai szolgálatát(37:02).1956-al kapcsolatban megemlékezik a katonai eseményekről, melyek a szülőfaluja közelében zajlottak(38:20).

0:00 gyermekkor, családi háttér, mesél az iskoláiról, édesapja állampénztári tanácsos volt, adóhivatali tisztségviselőként dolgozott, édesanyja háztartásbeliként nevelte a gyermekeket 3:49 édesapja leventeoktató volt, hogy legyen pénzük a gyermekek neveltetésére, mesél a leventeoktatásról, később pedig az édesapja Marosvásárhelyre került, hogy a magyar közigazgatás bevezetésében dolgozzon 6:21 mikor az édesapját Gödöllőre helyezték, a család odaköltözött, bővebben mesél erről az időszakról 9:12 a háború alatti bombatámadásokra emlékszik vissza, volt, hogy vonaton érte őket a támadás, de Nagykőrösön szerencsére nem érzékeltek sokat ebből, édesapját kötelezik arra, hogy a fronttal együtt hátráljon 11:32 1945-ben jutottak haza Magyarországra, de a lakásukat kirabolták, semmijük nem maradt 15:04 édesapját igazolóbizottság elé állították, szerencsére nem volt komolyabb gond belőle, de lefokozták közönséges írnokká, és a nyugdíjából elvették az első világháborús éveket 16:10 hazamentek Nagykőrösre, édesapját a népítélet alá vették, belépett előtte a szociáldemokrata pártba, sikerült azonban felmentést kiharcolniuk 23:37 a szociáldemokrata pártból kizárták az édesapját, de az édesanyja belépett a kommunista pártba 24:05 ő osztályidegen lett, ún. X-es, majd a Lenin Intézetébe kerül 27:53 másfél után otthagyta az egyetemet, de visszament, mert nem akarta, hogy az édesapját zaklassák emiatt, az egyetemet végül estin fejezte be 29:21 1956 után egy fekete karszalag miatt ellenforradalmárnak nézik, de nem volt belőle végül semmi, mesél 1956-os élményeiről is 35:35 a családból sokan nem futhatták be osztályidegenként azt a pályát, amit szerettek voltak