Az interjúalany elmeséli, hogyan ismerkedett meg felvidéki édesanyja és ukrán származású édesapja az első világháború végén, és hogyan gátolta meg házasságukat az, hogy édesapja nem tudta megszerezni a papírjait a forradalmi Oroszországból (0:19). Szól arról, miként adott munkát édesapjának egy helyi uraság, és miként tagadták ki családjából édesanyját (4:02). Beszél arról, hogyan és milyen munkát kezdett végezni (10:42). Később marokszedéssel, cukorrépa-szedéssel (13:42) kereste a kenyerét, majd elment cselédnek (18:30). Elmondja, hogyan karolták fel őket édesanyja rokonai (19:38). Elmeséli, hogy leendő férje hogyan találkozott először édesapjával, majd saját ismeretségükről és házasságukról szól (20:46). A II. világháború budapesti eseményeiről is beszél (25:54), arról, hogyan omlott be a bombatámadást kapott bunkerük (27:30), valamint arról, hogyan menekültek vidékre, ott milyen rosszul fogadták, és hogy folytattak a városiakkal cserekereskedelmet (29:54). Végül arról szól, hogyan adta oda papírjait egy zsidó asszonynak, hogy az megmenekülhessen (32:02).

Az interjúalany mesél gyermekkori emlékeiről, családjáról, a különböző mezőgazdasági munkákról. Beszél továbbtanulásáról és munkájáról is. 0:49--szülei, származásuk, munkájuk, szülei válása; 3:10--hogyan kerültek Tállyára, hogyan töltötte itt a gyermekkorát, hogyan érinti őket az államosítás; 6:0--milyen emlékei vannak a kitelepítésekről, a különböző mezőgazdasági munkákról; 10:40--gyermekkori csínytevései, élményei; 14:37--milyen diákmunkát végzett a helyi útépítések mellett, hogyan tanult tovább technikusként és hogyan helyezkedett el a Postánál, illetve a Matávnál

1947-ben Budapesten született, szülei pedagógusok voltak - az apai ág paraszti, az anyai ága értelmiségi származású. Ezt, valamint szülei sorsát részletezi az interjúalany(0:16). Az általános iskola első osztáláyt Budapesten végezte, a többit pedig Vácon. A korabli iskolákról és az úttörő mozgalom mindennapjairól is mesél(4:43). A középiskolás éveit Győrben töltötte(8:59).Gimnazistza korában lépett be a KISZ-be. A szervezet működéséről és jellegéről beszél(11:32). Szegeden járt egyetemre, történelem orosz szakra. Bár sokáig az orvosi pálya is érdekelte. Az interjúalany az orosz nyelv tanulásáról, valamint a szovjet kiskatonákról is mesél(13:07).Az orosz nyelvtudásához az is hozzájárult, hogy egy szovjetunióbeli építőtáborban is járt. Az ilyen építőtáborokról hallhatjuk személyes tapasztalatait(16:55).Az egyetem elvégzése után Balassagyarmatra, majd Vácra került tanárként - végül pedig igazgatóként. Ide kapcsoló történeteket hallhatunk(20:03). A rendszerváltoztatáskor a szovjet emlékművek eltávolításáról és az 1956-os forradalom résztvevőiről is beszél(22:19).A Csernokné Nagybégányi Enid a kommunizmus ideje alatt bevezetett állami ünnepekről beszél(26:16). A rendszerváltoztatáskor a váci szovjet emlékművet a helyi szovjet parancsnokság engedélyezte - ezt az interjúalany fordította magyarra(29:50). A rendszerváltoztatás után a pedagógusok helyzetéről, az anyagi biztonságról, a munkavégzés változásairól beszél. Úgy véli, hogy a mai fiatal pedagógusok szinte reménytelen helyzetben vannak(31:18). A mai fiatalok számára azt tanácsolja, hogy senki se adja fel kis és nagy céljait, valamint ameddig csak lehet "tanulni" kell(37:54).