Interjú

Gyűjteményhez ad
katonaság
nyilasok
Vörös Hadsereg – Szovjet Hadsereg
bunker
cselédség
légitámadás
óvóhely
hadikórház
zsidóság
infláció
II. világháború
éhezés
Ukrajna
I. világháború
Horthy Miklós

Interjú Potári Andrásnéval

2435 megtekintés

Hossz: 00:33:00
Témakörök: kettős megszállás
Leírás: Az interjúalany elmeséli, hogyan ismerkedett meg felvidéki édesanyja és ukrán származású édesapja az első világháború végén, és hogyan gátolta meg házasságukat az, hogy édesapja nem tudta megszerezni a papírjait a forradalmi Oroszországból (0:19). Szól arról, miként adott munkát édesapjának egy helyi uraság, és miként tagadták ki családjából édesanyját (4:02). Beszél arról, hogyan és milyen munkát kezdett végezni (10:42). Később marokszedéssel, cukorrépa-szedéssel (13:42) kereste a kenyerét, majd elment cselédnek (18:30). Elmondja, hogyan karolták fel őket édesanyja rokonai (19:38). Elmeséli, hogy leendő férje hogyan találkozott először édesapjával, majd saját ismeretségükről és házasságukról szól (20:46). A II. világháború budapesti eseményeiről is beszél (25:54), arról, hogyan omlott be a bombatámadást kapott bunkerük (27:30), valamint arról, hogyan menekültek vidékre, ott milyen rosszul fogadták, és hogy folytattak a városiakkal cserekereskedelmet (29:54). Végül arról szól, hogyan adta oda papírjait egy zsidó asszonynak, hogy az megmenekülhessen (32:02).
Említett időszakok, témák
  • A két világháború közötti időszak (1918-1941)
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • Munkáról, munkahelyről, a munka jellegéről, az egyéni boldogulás és a munka kapcsolatáról
  • A második világháború időszaka (1941-1945)
  • A magyar zsidóság sorsáról, beleértve az embermentést is
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
  • Lakóhelyről, szűkebb és tágabb környezetnek az egyén életére gyakorolt hatásairól és annak változásairól
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
Interjúalany neve: Potári Andrásné
Interjúalany lakhelye: Pécs
Interjúalany született: Sárpilis, 1919
Interjúalany foglalkozása: nyugdíjas
Felvétel időpontja: 2011. március 02.
Felvétel helyszíne: Pécs
Interjút készítette: Kodály Zoltán Gimnázium, Pécs

Kapcsolódó interjúk

Hossz: 00:44:02
Az interjúalany elmeséli, hogy hogyan vészelték át a németek, majd az oroszok bevonulását, majd ezt követően mesél arról, hogy kulák származása miatt milyen nehézségekkel kellett neki és családjának szembenéznie. 0:8--bemutatkozás, szülei, családja; 1:6--hogyan esett hadifogságba a testvére; 2:40--emlkékei a debreceni bombázásokról, milyenek voltak a német katonák; 4:27--hogyan érkezett meg hozzájuk az orosz front és hogyan rejtőztek el az orosz katonák elől; 13:28--hogyan értek megint haza és milyen állapotokat találtak otthon; 15:38--hogyan vonulnak fel ellenük a falusiak, kuláknak nevezve őket; 16:52--hogyan érinti őket az államosítás, és a beszolgáltatás; 21:27--hogyan ért haza a hadifogságból a testvére; 25:39--milyen iskolákba jártak; 31:13--hogyan lett belőle tanárnő; 36:50--házassága; 37:52--emlékei az 1956-os eseményekről; 38:40--emlékei az úttörőmozgalomról; 39:27--a helyi óvoda és iskola felépítése; 39:58--mennyire tartotta a vallást, milyen volt a kuláksors; 43:34--hogyan élte meg a rendszerváltoztatást
Interjúalany: Kiss Zoltánné Nemes Sára
Felvétel időpontja: 2011. május 13.

Hossz: 00:38:00
Az interjúalany beszél családjáról, oktatásáról (0:10), majd rátér a II. világháború kitörésére, az angol-amerikai bombázók megjelenésére (1:56). Beszél a légiriadókról (5:04), és arról, hogy tanúja volt egy angol-német vadászgép-csatának (7:52). Szól Sopron német megszállásáról (12:30), majd Sopron 1945. márciusi bombázásáról (19:25). Szól a bombázások okozta emberi és anyagi károkról (21:26), majd elmeséli, miként csente el egy barátja a németek felhalmozott cigaretta-készletét (23:08). Beszél Sopron szovjet megszállásáról, az orosz tisztek beszállásolásáról és a volt ukrán hadifoglyok zabrálásairól (25:16), majd a házuk melletti szovjet hadikórház embertelen körülményeiről (35:16). Végül feleleveníti, hogyan értesült a II. világháború végéről (37:06).
Interjúalany: Hoffmann János Ottó
Felvétel időpontja: 2011. március 02.

Hossz: 00:54:00
0:00 családi háttér, gyermekkor, Budapesten éltek, édesapja 1939-ben meghalt, addig nagyon jól éltek, rendszeresen nyaraltak, a nagyapja földbirtokos volt ott 4:40 édesapja az első világháborúban harcolt, érdemrendet is kapott, édesanyja pedig háztartásbeli volt 8:41 1939-ben az édesapja meghalt, ezért a nagynénjéhez küldik Kisújszállásra, két évig volt ott az internátusban, nem volt különösebben jó tanuló, ezért visszatért Budapestre tanulni 11:09 ún. hadiérettségit tett le 1944-ben, utána Szolnokra küldik dolgozni, ahol a bombázásokat kellett eltakarítani, a front elől Kisújszállásról Ajkára menekültek 12:05 sürgős behívót kap ismét, hogy dolgoznia kell, de ő nem ment el, hanem jelentkezett a Hunyadi-hadosztályhoz, de kiviszik őket Ausztriába, majd Lengyelországba, de az orosz front elől ott is menekülniük kellett, elveszti a papírjait, egy másik magyar veszi föl, akit lelőnek, így az édesanyjának elküldik a halotti bizonyítványt 14:41 Németországba mentek, gyakorlatoztatták őket, a berlini olimpiai stadionban tanultak, de nem csináltak semmit, ezért megszöknek, ruhákat és ennivalót szereznek, hogy hazamenjenek Magyarországra 16:07 gyalog mentek Regensburgba, ott estek fogságba, Stuttgart közelébe viszik táborba, kilenc hónapig voltak ott, mesél a tábori élelmezésről 20:02 kiment mindennap az amerikai katonáknak segíteni, amiért kenyeret kaptak az ottani magyarok, később francia fogságba került, a franciák átcsempészik a hadifoglyokat Franciaországba, Clermont-Ferrandba, ahol megkérdezték, hogy ki akar menni a légióba, ő kilencedikre mondják azt, hogy megy 23:20 eleinte a környező krumpliföldeken dolgoztak, végül csak tízen léptek be a Légióba, őket Lyonba viszik, ott kiképzik őket, majd Marseille-be viszik őket, azután pedig Tunéziába viszik a csapatot 27:15 ott a Légió zenekar várta őket, öt évre írta alá 1946-ban, számtalan náció volt ott, két és fél hónappal később Indokínába viszik őket, Saigonba helyezik őket 30:20 megsebesült a felkelők elleni harcban, katonai kórházba kerül, onnan visszament a hadsereghez, 1947-ben kapta az első levelet, a leveleket a magyar követségre küldték, és így juttatták el a légióból a postát 33:11 három évet töltött Indokínában, mesél a légiós hagyományról, hogy a halottaikat nem hagyják a csatatéren, elkapta a maláriát 35:47 egy alkalommal tizenhárman védtek egy hidat, hogy ne robbantsák fel, de a felkelők elvágták az utánpótlást 38:45 egyszer elmegy két hétre Kambodzsába, mesél az ottani élményeiről, a dzsungel mélyén lévő buddhista templomról, és a számukra szokatlan állatokról 42:26 egy ideig egy cukorgyárra vigyáztak, volt vietnámi szolgálója is 45:13 Saigonba vezénylik őket, onnan hozzák őket haza Afrikába, előbb Algériába, majd Fezbe (Marokkó), ott esténként már kimehettek 49:27 Fezben már készült a civil életre, de visszavezénylik Algériába kantinosnak 52:35 az utolsó légiós évekről mesél
Interjúalany: Tobak Géza
Felvétel időpontja: 2011. március 31.