Az interjúalany beszél hadifogságba esett édesapjáról (0:18), nagyszülei, és szülei letartóztatásának körülményeiről (1:23), a hortobágyi táborban szerzett emlékeiről (7:25), a gyerekek ottani helyzetéről (9:54), arról, hogy 3 hónapig nem tudták a hozzátartozók, hogy hol vannak (11:45). Mesél a táborból történő kalandos szökéséről (13:06), hazatéréséről (27:50), majd arról, hogyan került vissza a Hortobágyra (29:26). Beszámol a család végleges hazatéréséről (31:44), a továbbtanulás akadályoztatásáról gimnazistaként (32:25), majd az érettségi utáni útkeresésről, és arról, hogyan lett fogtechnikus (37:00).

Az interjúalany beszél a családjáról, gyerekkoráról (0:34), második világháborús emlékeiről, a szovjet megszállásról (7:12), majd rátér a kitelepítésük körülményeire (15:25). Beszámol arról, hogyan próbálták elkerülni, hogy kuláknak nyilvánítsák őket (18:11), majd visszatér arra az éjszakára, amikor elvitték őket az ávósok (20:10). Részletezi a táborbeli élményeit, beszél a lakhelyről, munkáról, barátságról, udvarlásról, ünnepekről (25:00), az őrök viselkedéséről (32:05), az étkezésről és a fizetésről (34:21), végül pedig a szabadulásról (36:18) és későbbi életéről (39:23).

Az interjúalany beszél a svábok kitelepítéséről, és arról, hogy nem voltak tagjai a Volksbundnak, mégis kitelepítették (0:10). Szól arról, hogyan éltek majdnem két évig nagy szegénységben a szászországi Pirna városában (3:00). Beszél hazatérésükről, a katonák elől való bujkálásról (5:10), majd az újrakezdésről, a lakás és a munka megszerzésének nehézségeiről, valamint hosszú ideje tartó betegségéről (10:00). Szól arról, hogy azért szenvedtek svábként, mert magyarok akartak lenni, valamint arról, hogy a málenkij robotra küldöttek kapnak kártérítést, ők azonban nem (18:44). Beszél gyermekkoráról, a néptáncokról (20:00), valamint a II. világháborús emlékeiről, valamint arról, hogy sosem szerette a Volksbundot (21:10). A szovjet katonákról, rekvirálásról, éhezésről való emlékeiről is szól (21:50).