Az interjúalany mesél arról, hogy hogyan lett a Ludovika tanulója, és milyen volt a képzés a katonai akadémián. Beszél arról, hogy milyen harcokban vett részt a II. világháború során, hogyan esett szovjet hadifogságba, majd került a Gulágra, és hogyan vészelte át a kényszermunka éveit. Elmondja hazatérése történetét, és azt, hogy hogyan sikerült visszatérése után elhelyezkednie és karriert építenie, annak ellenére, hogy nem volt hajlandó besúgóvá válni. 0:14--születés, család, iskolák; 2:40--a II. világháborúról őrzött emlékei, a család menekülése Romániából; 5:00--emlékei a Ludovikáról; 9:15--mikor és miért vonult be katonának; 10:40--milyen emlékei vannak az 1945 előtti időkről, iskoláiról, cserkészetről; 14:24--emlékei a Ludovika Akadémiáról, hogyan kerül az akadémia elvégzése után a németekhez, hogyan kapcsolódott össze a háború végi magyar katonai stratégia a német atombomba fejlesztési munkálataival, pár hetes katonai szolgálata; 20:45--hogyan esik fogságba; 22:45--milyen volt a ludovikás szellemiség, milyen volt a kapcsolata a bajtársaival, feletteseivel; 25:00--mitől félt a legjobban az ütközetek során, milyen magyarországi hadszíntereken harcolt, milyenek voltak ezek a harcok, milyen volt az ellátás; 37:00--milyennek ismerte meg a német, illetve a szovjet katonákat; 43:25--milyen volt az élet a Gulágon, mit ettek, hol aludtak; 56:55--mi volt a Magyar Királyi Honvédség szerepe a II. világháborúban, miért léptünk be a háborúba, mi befolyásolja a magyar fegyverletételi tárgyalásokat, miért köszönheti meg nekünk a nyugati világ, hogy nem léptünk ki a háborúból; 15:20--hogyan fejeződött be számára a II. világháború; 1:18--hogyan befolyásolja ludovikás múltja életét a szocializmus idején, hogyan jut munkához az állami gazdaságokban, hogyan utasítja vissza, hogy beárulja a feletteseit és milyen hatása volt mindennek a további karrierjére; 1:33--hogyan került haza a Gulágról

0:00 családi háttér, gyermekkor 1:14 édesanyja családja erdélyi volt, de a családját kitoloncolták, mert nem akartak hűségesküt tenni a román államnak, így kerültek Szolnokra 3:03 gimnáziumba csak külön engedéllyel mehetett, mert a családja politikailag osztályidegennek számított, egyetemre nem vették föl, ezért zenei pályára került 5:20 mesél az osztályidegen kategória meghatározásáról 5:52 a háború alatt Budapestre költöztek a nagybátyjához, mert édesapja akkor már katona volt a fronton, a Nyugati pályaudvar környékén laktak, amit gyakran bombáztak 8:30 két német katona húzta meg magát náluk, ők ellenálltak, ezért a pincében lelőtték a magyar katonákat és a nagybátyját is, a nagyapja pedig szívinfarktust kapott ennek hallatára 12:31 a bátyja részt vett politikai megmozdulásokban már diák korában, versei miatt görbe szemmel nézett rá, a Pázmányon bekerült egy mozgalomba, koncepciós per volt belőle, 15 évet kapott 1952-ben, másodfokon pedig 12 évre csökkent a büntetése 15:24 a bátyja Tatabányán volt börtönben, de nem bírta az ottani munkát, ezért a váci fegyházba került, ott ült 1956 júniusáig, amikor is szabadon engedték, az ottani cellákban több költővel találkozott, de oda zárták be a pálos rend tagjait, vagy korábbi diplomatákat és vadászpilótákat 20:04 a bátyja végül bárzongorista lett, mert nem kapott máshol állást 22:37 ő részben találkozott azokkal, akik együtt raboskodtak a bátyjával 23:50 a börtönlátogatásokról mesél 25:50 az édesanyja nem tudott elmenni óvónőnek, mert „ilyen fiút nevelt föl”, az édesapjának pedig a politikai ünnepek előtt utcát kellett söpörnie 28:45 korabeli vicceket mesél 30:24 a bátyja a börtönből való távozása után nem írt többet verset, és sajnos azt sem érhette meg, hogy a perújrafelvétel során semmisnek nyilvánítsák az ítéletet

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, oktatásáról, valamint családja felvidéki eredetéről és kitelepítéséről (0:09). Rátér szakmai előmenetelére, arra, hogyan került Recsk településére, és arra, hogyan kezdte a bányásztelepülés életét kutatni (7:29). Beszél arról, hogyan került közelebbi kapcsolatba a volt recski foglyokkal, hogyan kezdte a recski munkatábor történetét kutatni (8:44). Beszél a tábor helyének mai fenntartásának nehézségeiről és lehetőségeiről (12:00). Elmeséli Erdey Sándor történetét, aki nem csak fogoly volt Recsken, hanem 1954-ben kalandos körülmények között visszatért, hogy fényképeket készítsen a táborról. Szól a tábor életéről, a kegyetlen kínzási formákról, a foglyok terrorizálásáról (15:12). Végül arról szól, hogy miért kerülhetett Recskre a tábor, illetve arról, hogy sokáig még a helyiek sem tudták, hogy ott tábor működik (17:35).