Az interjúalany beszél a faluról (Rozsály), amelyben felnőtt (0:28), családjáról (1:55), a szovjet megszállásról, a jegyrendszerről és a beszolgáltatásról (6:35), arról, hogyan dolgozott gyermekkorában napszámosként, ennek kapcsán kitér családja anyagi körülményeire (9:55). Megemlíti apja katonai szolgálatával kapcsolatos élményeit (12:05), majd sógoráról mesél, aki Recsken raboskodott (14:46). Ismét kitér a Rákosi-korszak beszolgáltatásaira, valamint a szovjet megszállásra (17:22). Beszél a család ünneplési szokásairól (20:05), férje munkájáról (20:57), a korabeli falusi temetkezési szokásokról (22:26), iskolai élményeiről (25:35), a vallási ellentétekről (26:36), majd összehasonlítja a Rákosi-, és Kádár-korszakot, és megemlíti, hogy a '70-es évektől szakácsnőként dolgozott (28:43), végül a korábbi falubeli körülményeket összehasonlítja a maiakkal (34:05).

Az interjúalany beszél boldog gyermekkoráról, az ateista állam és az istenfélő család kettős neveléséről. Külön szól arról, hogy egy tanára jóindulattal próbálta meg ateistává átnevelni (0:25). Szól arról, hogy katonai szolgálata megkezdésekor a politikai tiszt próbálta rábeszélni arra, hogy fogjon fegyvert, de mivel nem volt hajlandó, a katonai ügyészség végül három évre ítélte (4:35). A börtönben a politikai tiszt szintén próbálta átnevelni, és azt is hozzáfűzte, hogy az édesapját fel is kellett volna akasztani ezért a nevelésért (8:50). Beszél arról, hogy sokáig nem engedtek istentiszteletet tartani a közösségének. 1977-től, a Helsinki Záróokmány kötelezettségei miatt megtűrtnek nyilvánították a nazarénusokat. Ezzel párhuzamosan Tatán fegyvermentes szolgálatot is létrehoztak a honvédségnél (12:30). Szól arról, hogy a börtön után visszakerült az autójavító-műhelybe (15:50). Arról is beszél, hogy amiért éneklésen kapták a börtönben, nem fogadhatott látogatókat három hónapig (18:20). Arról is szól, hogy a börtönben töltött évei a legértékesebbek, ugyanakkor fontos, hogy a rendszerváltoztatás után mindenki visszakapta a szabadságát. Az iskolában a korábban diszkriminált gyermekei példaképekké váltak 1989 után. Hozzáfűzi azonban, hogy a rendszerváltoztatással a rossz is szabadságot kapott (22:45). Végül az USA-ban való letelepedéséről, az amerikai életről, a vallásos társadalomról szól (27:08).

Az interjúalany beszél gyerekkoráról, családjáról (0:38), tanulmányairól (4:47), a Rákosi-korszak légköréről (5:37), arról, hogy kitűnő gimnáziumi bizonyítványa miatt felvételi nélkül jutott be a Pécsi Orvostudományi Egyetemre (9:45). Felvázolja, 1953-tól milyen események előzték meg a felkelést (11:58), és 1956-ban milyen események történtek a forradalom előtt (13:42). Mesél arról, hogy 1956-ban milyen beszédet mondott az egyetemi DISZ-gyűlésen (16:41), majd arról, hogy mi történt október 22-én az egyetemen, hogyan zajlott a diákparlament ülése (21:27), majd hogyan nyomtatták ki a saját 16 pontjukat, hogy alakult újjá a MEFESZ (30:15). Beszél az október 23-i eseményekről (33:58), arról, hogy rádión hallgatták a budapesti történéseket (36:06), majd 24-én több ezren gyűltek össze a pécsi Petőfi-szobornál (38:16), 25-én pedig az ún. Nemzeti Bizottmány átvette a város irányítását (48:52), majd november 3-án már aggasztó híreket hallottak a szovjet tankok bejöveteléről (50:37). Beszél a megtorlásokról, és arról, hogy a maradást választotta a disszidálás helyett (53:26), de letartóztatták, és Kistarcsára internálták, majd több börtönt is megjárt (55:00), 1959-es szabadulása után pedig kizárták az ország összes egyeteméről, és bányába ment dolgozni (57:42), azonban 1963-tól folytathatta tanulmányait, és végül orvosi diplomát szerzett (58:46).