00:20 - Család (1848-49-es forradalom és szabadságharc) 09:50 - I. világháború, apja olasz fronton, fogság, orosz front 12:50 - Iskolái Mezőcsáton, Miskolcon 14:07 - Budapesten tűzoltó 16:20 - Vadászat, fővadászmester 17:25 - '56 Budapest, Kopácsi Sándor 21:35 - Disszidálás Jugoszlávia, Franciaország, Belgium 30:00 - Szaúd-Arábia 32:27 - Nyugdíj, hazatérés, rendszerváltoztatás, Horn Gyula, pufajkások

0:00 családi háttér, édesapja jegyző volt, de korán meghalt, a család így Szigetvárra majd Kaposvárra költöznek, 1944-ben Kaposváron érettségizett 1:47 felvették az egyetemre, a nagybátyja példájára jelentkezett az építészetre 3:52 1944-ben kezdte az egyetemet, októberben volt a kiugrási kísérlet, összehívják az egyetemistákat, hogy vagy mennek Dániába, vagy fegyveres kiképzést kapnak, de sokan megszöknek, így ő is 5:41 1945 szeptemberében ment vissza Pestre folytatni az egyetemi tanulmányait, eleinte romok között tanultak, mesél egy keveset édesapjáról, aki Erdélyből menekült el, mert megtagadta az államesküt 7:58 éjszakánként Sztálin-gyertyával világították a bombázók számára a várost, egyetemistaként a romokat takarították, Kaposváron éli át a szovjet megszállást, itt 120 napig állt a front, de komoly harcok szerencsére nem voltak 9:45 a s szovjet katonák atrocitásait nem éli át, hozzájuk két tisztet szállásoltak el, a MADISZ is megalakult, az lett volna a feladata, hogy segít elkezdeni az új életet 12:28 a visszacsatolások felejthetetlen emlékéről mesél 14:50 visszaemlékezik arra, hogy az öt zsidó osztálytársából mindenki meghalt, de az osztályból később a Rákosi-korszak is szedett áldozatokat 16:20 1948-ig valamennyivel jobb volt az élet, de utána a Rákosi-korszak ezt tönkrezúzta 18:14 megbízzák egy laktanya építésével, de megfenyegetik, hogy ha nem készül el időben, akkor kivégzik 20:09 ezt követően a somogyi állami építőipari vállalatnak volt a főmérnöke 1956-ig, akkor megválasztják a munkástanács elnökének, emiatt azonban később elbocsátják, mesél 1956-os élményeiről 23:58 Pécsre került, majd ismét Kaposváron dolgozott, az ottani tervezőirodának volt a mérnöke 27:28 mesél a forradalom utáni megtorlásokról, Kaposváron három kivégzés volt ítélettel 29:01 az osztálytársai már sárga csillaggal érettségiztek, a gettóból is összeszedték a zsidókat, a megye zsidóit ide zsúfolták össze, majd 1944 júniusában elviszik őket, bevagonírozzák, és elviszik őket Auschwitzba 30:51 1948-ban egy új világ kezdődött, ami egészen 1953-ig tartott, egy magyarságtól idegen elit verte szét a nemzetet, szétverték a családokat, az egyházat, és a parasztságot, utóbbit a kuláklistával és a termelőszövetkezetekkel tették tönkre 35:03 a háború alatti hitéletre emlékezik vissza, a háború után az egyházak vezetőit bebörtönözték, voltak akik mártíromságot vállaltak, voltak akik ki akartak egyezni 37:30 a kommunizmus egyházellenes volt 39:26 a Kádár-korszakról mesél, mindaz, ami itt történt, az egy moszkvai irányítás alatt történt, noha a rendszer végén lazult a szigor, de az ötvenhatos megtorlásokat nem lehet elfelejteni és megbocsátani Kádár Jánosnak 42:24 alapítója volt az MDF-nek, és képviselő-jelöltje is az első választáson, Bíró Zoltán keresi meg a helyi MDF szervezésével kapcsolatban 45:27 az MDF-ből a nemzeti vonal kiszorulása után kilépett az MDF-ből, szerinte szándékosan verték szét a pártot, lesújtó véleménye van az SZDSZ-ről, és Palmer amerikai nagykövetről, hitelesnek fogadja el az ún. „rózsadombi paktumot” 51:07 mesél a kétkamarás parlament tervéről 52:50 a művészetek iránti érdeklődéséről, és az olvasmányairól beszél, majd az általa épített templomokra emlékezik vissza

Eperjesi László édesapja harcolt a második világháborúban, már 1938-ban besorozták és csak 1946-ban tért haza (0:43). A háború alatt a Szmolenszk, Vityebszk és Kijev körüli harcokban is részt vett, majd szovjet hadifogságba esett(2:23). Az orosz télben olyan fagyási sérüléseket szenvedett, melyek utána minden télen kiújultak(2:49).A háború után a gyöngyösi légoltalmi parancsnokság parancsnoka lett, majd nyugdíjba vonulása után, 1962-ben meghalt (3:47). A gimnáziumi évek jól telteltek Eperjesi László számára, mert rengeteg sportolási lehetőséget és más diákprogramot biztosítottak(4:30). 1956-ban érettségizett(5:39). 1956-ban már egyetemista volt, a BME vegyészmérnöki szakára járt(7:02). Bár kaptak honvédelmi oktatást, tehát nem számítottak teljesen tapasztalatlannak, mégsem voltak képzett katonák(8:24). A többi műegyetemistával egyetemben részt vett Eperjes Károly is a felvonulásokon és az egyetemi nagygyűléseken(8:46). A Bem József térig tartó felvonuláson is jelen volt, ahol egyre népesebbé duzzadt a tiltakozó, és a lengyel eseményekkel szolidaritást vállaló tömeg(9:47). Innen az Országház elő vonultak, s a karhatalom azt remélte, hogy az éjszakai sötétség miatt(lekapcsolták a közvilágítást) a tömeg hazamegy, de azok csak maradtak és a meggyújtott röplapokkal világítottak(10:50). Ezek után diáktársaival visszatért az egyetemi kollégiumba, tehát nem volt ott a rádió ostromakor, de a lövöldözéseket hallotta, s a visszatérő diákoktól is értesült az eseményeket illetően(11:54). A forradalom és szabadságharc alatt végülis nemzetőr lett, eközben az egyetem gyakorlatilag nem működött(13:14). 1956. november 4.-én, a szovjet intervenció alatt a Hadtörténeti Múzeum körül őrszolgálatot látott el, így tökéletes rálátása volt a bevonuló orosz tanokokra(13:52).A harckocsik az Alkotás út felől jöttek és szinte minden lakóházba belelőttek egyet, hogy elrettentsék az ellenállókat(14:46).A BME-n egy honvédelmi ismeretk tanszék működött, ahol katonatisztek tanítottak és minden egyetemistának kötelező jelleggel el kellett végezni az ide tartozó tárgyakat(16:12). 1956 decemberében, a helyzet viszonylagos normalizálódása után a vizsgákat letette, emlékszik, hogy nagyon sok diáktársa elesett, vagy disszidált(17:45). Viszont Eperjesi László számára sohasem merült fel a disszidálás lehetősége(19:24). Eperjesi László volt cserkész és úttörő is, érezhető különbség volt a kettő között. Míg az előbbi egy őszinte, kötetlenebb, politikamentes szervezet volt, addig a másik egy diktatórikusabb, egy senki által nem kívánt nyűg(20:49). Harmadéves korában munkát vállalt, hogy fentartsa magát(24:07). Mint technikus a hatvani konzervgyárba került, s itt dolgozott csoportvezetőként(24:41). Mivel levelező tagozaton nem tudta folytatni vegyész tanulmányait, egy élelmiszeripari technikumba iratkozott be(25:06). Akkoriban csak a hatvani konzervgyárban 4000-en dolgoztak, ebbe nem számítva bele a bedolgozókat(26:38). A háború előtt télen cukorrépát, nyáron paradicsomsürítményt dolgoztak fel, ekkor vette fel az "Aranyfácán" védjegyet (27:59). Akkoriban 15 konzervgyár volt Magyarországon, ezek elég jó kapcsolatban álltak egymással, gyakran nyújtottak segítséget, akár technológiában, akár anyagiakban. A mezőgazdasági nyersanyagokon kívül, minden más alapanyagot külföldről kellett behozni ahhoz, hogy a gyártás zavartalanul működjön(30:12). Az "Aranyfácán" márkát a háború után államosították és a termelést megosztották főként a "Globus" márkával (32:04). A hatvani konzervgyár sok terméket termelt tőkés exportra, mert a szocialista táboron belül paradicsomot nem lehetett forgalmazni(37:26).Így nem volt kellő nyereség, a hatvani konzervgyár nehéz helyzetbe jutott.A hitelek emelkedtek, s a rendszerváltoztatás után a cég szinte fizetésképtelenné vált(39:45). 1987-ben a debreceni tartósítókombináttal egyesült, ami azért jót tett mind a két gyárnak. Ekkor lett Eperjesi László a hatvani konzervgyár igazgatója(40:57). A rendszer bukása előtt a hitelezés nagyon kedvező volt, alacsony kamattal, könnyen lehetett fejleszteni(43:16) De a rendszerváltoztatás után a nyereség sokkal kisebb volt a hiteleknél, fizetni szinte lehetetlen volt - ez volt a vég kezdete(45:00).