Az interjúalany beszél gyermekkoráról, családjáról, a hitéletről (0:45). Rátér a második világháborúra, egy később kitelepítésre ítélt német család sorsára (6:50), majd arra, hogyan menekült el az államigazgatás Sopronba, illetve a szövetséges légitámadás szemtanúja is volt (10:55). Beszél az orsolyitáknál folyó oktatásról, illetve arról, hogy érintette a várost a határ közelsége (15:30). Beszél az egyházi iskolák államosításáról (22:28), az egyetemről (27:56), illetve az egyetemen belüli megfigyelésekről (36:36).

Az interjúalany beszél arról, hogy születésekor éppen egy erőteljes reszlovakizációs hullám volt a felvidéki városokban és a határszélen (0:00), majd rátér arra, hogy Vágsellyén a lőporüzembe áramló északi vendégmunkások hígitották fel a magyarságot. A magyar nevét nem használhatta, a szlovák neve pedig teljesen különbözött a magyartól. Végül a rendszerváltoztatás után tudta felvenni a rendes nevét (2:00). Beszél arról, hogy a család férfijainak egészségét tönkretette a lőszergyár, arról, hogy a kommunisták mindig az amerikaiakkal riogattak, valamint arról, hogy a hitélet közösségi formáival nem találkozott soha (7:40). Szól a magyar gimnázium légköréről, az anyanyelvi tanulás megtartó erejéről, valamint arról, hogy a Felvidéken a vegyes házasságok gyermekei szlovákok lesznek (11:16). Beszél arról, hogy mennyire meghatározó élmény a felvidéki magyarság körében a kitelepítés és a csehországi kényszermunka (18:25). Szól arról, hogy szlovák egyetemi szobatársai nem hitték el neki, hogy a kitelepítések megtörténtek (21:50), illetve arról, hogy a szlovák közvélemény a jó dolgokat az "uhorokhoz", a rosszakat pedig a "magyarokhoz" társítja (23:15). Szól arról, miként kezdett az Ifjú Szívek táncmozgalomban résztvenni (25:55), valamint arról, hogy a szervezet elmagyarosodása miatt egy tűzeset ürügyén letratzótatták a magyar koreográfust a kommunista hatóságok (31:00). Szól arról, hogy házassága révén egy olyan magyar közösség része lett, akik büszkék voltak magyarságukra, illetve arról, hogy miként kezdett Gömörországban népdalokat gyűjteni (32:45).

Az interjúalany beszél családjáról, II. világháborús emlékeikről, kitelepítésükről (0:26). Rátér az oktatásra (06:18) és az úttörőmozgalomra (08:22), valamint felidézi a csillebérci táborban töltött tanulmányi jutalomútját (10:15). Szól arról, hogy egy tanulmányi feladat keretében megkeresett egy 1919-es partizánt (14:38), majd az orosz tagozatot írja le (20:05). Beszél a szórakozási lehetőségekről (24:34), az építőtáborokról (29:22), valamint az érettségiről (34:55).