Interjú
Gyűjteményhez ad
1989-ben a parlament felébredt
2339 megtekintés
Hossz: 00:52:00
Leírás:
Az interjúalany 1941-ben született Akasztón. Beszél családjáról. Apja jegyző, anyja tanító volt. Gyermekkora meghatározta egész életét. Apját a II. világháború után B-listázták, innentől kezdve rossz volt a család helyzete, sokat költöztek, anyagi problémáik voltak. (03:04) Az interjúalany a gimnáziumot Kiskőrösön végezte el, a család is ide költözött. Itt kapott apja is hét év után állást. (04:24) Nem nyert felvételt az elektromérnöki karra, így gyógyszertárba került technikusnak. Elmondja másfél évtizedes gyógyszertári munkájának részleteit. (07:18) 1976-ban a helyi Vöröskereszt független titkára lett. Ekkorra már jól ismerték karitatív tevékenydégét. Azonnal felvették főiskolára szociális szervező szakra, később elvégezte az ELTE szociológia posztgraduális képzését is. Szerette a vöröskeresztes munkát, a társadalom minden rétegével kapcsolatba került. (09:34) 1985-ben megválasztották parlamenti képviselőnek a Hazafias Népfront jelöltjeként. Igazán akkor érezte jól magát, amikor vidéken kellett dolgoznia. Részletesen beszél képviselői munkájáról. Elsősorban a megyei gyűléseken döntöttek minden témában, több mint egy évig tartott, míg képviselőként az interjúalany is beleszólhatott a tárgyalásokba. (18:16) Elmondja, milyen volt a kapcsolata képviselőtársaival. A bizottságokban jó volt a hangulat, tudtak közösen dolgozni, a képviselők azonban klikkekre oszlottak. Kádárt nem ismerte személyesen, de csak beteg, sajnálandó öregembert látott benne. (22:36) Beszél a politika és a szociológia kapcsolatáról. (25:26) A rendszerváltoztatás előtt az egyetemen igen aktív politikai élet folyt, állandóak voltak a viták, amelyek felnyitották a szemét. (27:20) Bemutatja parlamenti beszédeit, felolvas részleteket. (31:18) Beszél a polgári (fegyver nélküli) szolgálat lehetőségeiről. (32:54) Beszél Bős-Nagymarosról. Alaposan utánajárt, végül úgy döntött, hogy nem szavazza meg. (33:56) Mindig sikerült tartania a személyes kapcsolatot választóival, sok fórumra meghívták, sokan keresték fel, de szociális munkájából kifolyóéag ő is látogatta a közösségeket. (36:40) Örül, hogy részese lehetett a rendszerváltoztatásnak. Úgy érzi, hogy 1989-ben az egész Parlament felébredt. Jónak tartotta, hogy sok új képviselő került be. Beszél az újonan megjelent politikai erőkről. (42:38) Az interjúalany gimnazista volt az '56-os forradalom alatt. Gyerekesen állt hozzá az eseményekhez, időbe telt, mire felfedezte a forradalom jelentőségét, utána már diáktársaival részt szeretett volna venni a tüntetéseken. (51:42)
Említett időszakok, témák
- Az 1945-től 1948-ig tartó időszak
- Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
- Az 1956-os forradalom és szabadságharc időszaka (közvetlen előzmények, az október 23-tól november közepéig tartó időszak)
- A forradalom kitörésének helyi hatásairól, körülményeiről
- A forradalom napjainak eseményeiről
- A forradalom céljairól, eseményekben történt személyes részvételéről
- Kádár-korszak a hatvanas évek elejétől a rendszerváltoztatásig
- A rendszerváltoztatást megelőző időszak politikai változásairól, mozgásairól
- Lakóhelyről, szűkebb és tágabb környezetnek az egyén életére gyakorolt hatásairól és annak változásairól
- Művelődéssel, oktatással, képzéssel, tanulással kapcsolatos kérdésekről
- Munkáról, munkahelyről, a munka jellegéről, az egyéni boldogulás és a munka kapcsolatáról
- A társadalmi és politikai életben való részvételről, aktivitásról, ennek módjáról (úttörőmozgalom, KISZ, Munkásőrség, egyházi szervezetek, ellenzéki csoportok, „alternatív” mozgalmak)
- A korszak mindennapjairól, hétköznapjairól
- A rendszerváltoztatás és az azóta eltelt időszak
- Ellenzéki mozgalmakról és tevékenységükről, a kibontakozó többpártrendszerről
Interjúalany neve:
Moravcsik Ferencné
Interjúalany lakhelye:
Kiskőrös
Interjúalany született:
Akasztó,
1941
Interjúalany foglalkozása:
szociális szervező
Felvétel időpontja:
2011. február 01.
Felvétel helyszíne:
Kiskőrös
Kapcsolódó interjúk
Interjú Lovkó Lászlóval
Hossz: 00:36:00
0:00 családi háttér, gyermekkor, édesapja kikerült az orosz frontra, ahol életét vesztette, sosem látta az édesapját, így édesanyja egyedül nevelte
3:33 gyerekként besegítettek a mezőgazdasági munkákba
4:00 1950-ben kezdődtek a kitelepítések, egészen 1952-ig tartott, őket 1952 júniusában telepítették ki, felidézi ezt a napot, egy órájuk volt arra, hogy amit elvisznek, összeszedjék
7:23 bevagonírozták őket, elszállították őket, Ebesre internálták őket a Hortobágyra
11:06 egy tanyán egy istállóban szállásolták el az internáltakat, tisztálkodni nem tudtak, egy gémeskút állt a rendelkezdésükre
13:47 mezőgazdasági munkákra fogták őket, központi étkeztetés volt, de a minősége az átlagnál is rosszabb volt
17:43 ősz végén hazakerül, de betegen, végül felépült, a szüleit 1953-ban engedték haza, de csak Zalaegerszeg mellé egy pincébe költöztek, 1956-ig laktak ott, akkor visszaszerezték a lakást, de kifosztva, minden faanyagot eltüzeltek belőle időközben
20:45 nevelőapja az erdészetnél tudott elhelyezkedni, ő ipari tanulónak ment, asztalosnak tanult
22:30 mesél a későbbi családi eseményekről és a vállalkozásáról
27:00 háborús emlékeit idézi fel, bolgár katonák foglalták el a falujukat, de azokról nincs negatív emléke
29:26 a jugoszláv határ el volt aknásítva, katonaként a határőrökhöz műszaki alakulathoz került, ezért sokat tudott a jugoszláv határzárról, de ezt a szakaszt később fölszedték
35:00 1956-ban megalakult a helyi nemzetőrség
Interjúalany: Lovkó László
Felvétel időpontja: 2011. július 12.
Kiskamaszként disszidáltam
Hossz: 00:40:00
Az interjúalany beszél arról, hogy apját a második bécsi döntés idején besorozták, és Máramarosban töltötte szolgálatát, majd 1944-ben a Nyírségbe költöztek (0:07). Mesél arról, hogy édesanyja és nevelőanyja is megmenekült attól, hogy a szovjet katonák megerőszakolják (2:17). Elmeséli, hogy már 1953-ban azt olvasta egy röplapon, hogy a Nyugat segíteni fog (4:16). Beszámol arról, hogy 1953 óta részt vett egy ellenállási mozgalomban (5:50), mesél az 56-os forradalom kezdetéről Debrecenben (7:23), arról, hogyan kísérelte meg a disszidálást, de az ávósok elkapták barátjával együtt, azonban el is engedték őket (9:41). Elmeséli, hogy az ávósnak tett ígéretükhöz híven egy ideig kelet felé mentek, majd ismét elindultak nyugat felé: részletesen beszél a disszidálásukról (13:46), majd arról, hogy barátjával kerestek egy idős embert, akit apjuknak nyilvánítottak, és Linzbe vitték őket, mint családot (22:05). Elmondja, hogy egy magyar internátusban laktak barátjával, és homoszexuálisnak minősítették őket, de végül a nevelőt dobták ki, aki megvádolta őket (25:05). Kitér arra, hogy érettségi után a mainzi egyetemre került (29:41), beszél első magyarországi útjáról (30:58). Megemlíti, hogy utólag tudta meg, hogy be akarták a kádári titkosszolgálatok szervezni (33:35). Beszél arról, hogy a magyar emigráció nagyon megosztott volt, melyet elsősorban az 1945-ös és az 1956-os emigránsok között húzódó törésvonal határozott meg (34:08). Mesél arról, hogy 1957-ben a nevében megjelent egy cikk a Népszabadságban arról, hogy SS-tisztek nevelik az emigránsokat Németországban (37:55).
Interjúalany: Kenéz Csaba
Felvétel időpontja: 2010. október 05.
Volt hol dolgozni, nem kellett foglalkozni a munkanélküliséggel
Hossz: 00:44:00
Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a gépek iránti szeretetéről, játékairól (0:10), majd rátér a II. világháborúra, amiben sofőrként teljesített szolgálatot, majd Németországba ment a fronttal. Közben egy jóindulatú nagyságos asszonynál cselédkedő lánynak kezdett udvarolni (2:05). Először amerikai, majd orosz hadifogságba került (7:30), hazajövetele után pedig megházasodott, négy gyermek édesapja lett (9:40). Beszél különböző munkahelyeiről, nyugdíjba meneteléről (16:34). Szól a korabeli szórakozási lehetőségekről, a moziról, a tánciskoláról és feleleveníti, hogyan várták a lányokat a varrodából kijönni (21:20). Beszél a párttagságáról, apósa barátságáról Veres Péterrel, valamint arról, hogy mindent megtett fiai látókörének tágítására (26:20). Beszél az 1956-os forradalom eseményeiről, arról, hogyan védelmezte a kombájnokat a gépállomáson, illetve arról, hogyan dobálták be mégis az állomás ablaikait (31:45). Beszél a Kádár-korszak létbiztonságáról (34:55), majd Erdély szeretetéről, és arról, hogy a revíziós gondolat milyen zsákutcákba kergette a XX. századi Magyarországot (36:10). Végül a mostani politikai helyzetről szól és a fiatalok neveléséről (40:14).
Interjúalany: Fekete Antal
Felvétel időpontja: 2011. július 07.
Készítette: SZENT JÓZSEF GIMNÁZIUM ÉS KOLLÉGIUM, Debrecen
