Leírás: Az interjúalany beszél boldog gyermekkoráról, az ateista állam és az istenfélő család kettős neveléséről. Külön szól arról, hogy egy tanára jóindulattal próbálta meg ateistává átnevelni (0:25). Szól arról, hogy katonai szolgálata megkezdésekor a politikai tiszt próbálta rábeszélni arra, hogy fogjon fegyvert, de mivel nem volt hajlandó, a katonai ügyészség végül három évre ítélte (4:35). A börtönben a politikai tiszt szintén próbálta átnevelni, és azt is hozzáfűzte, hogy az édesapját fel is kellett volna akasztani ezért a nevelésért (8:50). Beszél arról, hogy sokáig nem engedtek istentiszteletet tartani a közösségének. 1977-től, a Helsinki Záróokmány kötelezettségei miatt megtűrtnek nyilvánították a nazarénusokat. Ezzel párhuzamosan Tatán fegyvermentes szolgálatot is létrehoztak a honvédségnél (12:30). Szól arról, hogy a börtön után visszakerült az autójavító-műhelybe (15:50). Arról is beszél, hogy amiért éneklésen kapták a börtönben, nem fogadhatott látogatókat három hónapig (18:20). Arról is szól, hogy a börtönben töltött évei a legértékesebbek, ugyanakkor fontos, hogy a rendszerváltoztatás után mindenki visszakapta a szabadságát. Az iskolában a korábban diszkriminált gyermekei példaképekké váltak 1989 után. Hozzáfűzi azonban, hogy a rendszerváltoztatással a rossz is szabadságot kapott (22:45). Végül az USA-ban való letelepedéséről, az amerikai életről, a vallásos társadalomról szól (27:08).