Az interjúalany mesél gyermekkoráról, majd az esztergályosként a Weiss Manféd gyárban és egyéb helyeken végzett munkájáról. Elmondja, hogy hogyan került ki a Szovjetunióba málenkij robotra és hogyan sikerült hazakerülnie onnan. Beszél arról is, hogy milyen módon vett részt a háború utáni magyar fegyvergyártás újraélesztésében, és milyen más üzemekben végzett még munkát. 0:35--szülők, gyermekkora a tanyán, milyen oktatásban részesült, mit dolgozik mellette; 8:21--hogyan érte el a háború a Weiss Manfréd gyárat, milyen emlékei vannak a bombázásokról; 9:42--hogyan kerül el Málenkij robotra, milyenek voltak itt a körülmények; 12:54--hogyan került végül haza; 14:31--hova helyezkedett el a háború után, milyen módon vett részt a fegyvergyártás újraindításában; 17:42--hogyan került át a hadiüzemből az építőiparba, sportlövői tevékenysége; 19:40--hogy lesz a tiszti iskolában testnevelő, milyen betegségei voltak; 23:8--hogyan sikerült hazakerülnie a fogságból; 24:7--hogyan tudott a tanulás mellett dolgozni a fegyvergyárban fiatalkorában; 26.25--testvérei sorsa, testvére katonai szolgálata a II. világháború alatt; 28:58--hogyan élték meg Miskolcon a forradalmat; 31:17--eredményei bicikliversenyzőként; 34:35--testvérei oktatása, nevelőapja; 37:43--hogyan ismerkedett meg a feleségével; 40:49--milyen szórakozási lehetőségek voltak akkoriban, hova utaztak külföldre

Az interjúalany először a gyerekkoráról és azt azt átszövő történelmi eseményekről mesél, melyek a következők: Kassai bombázás; Budapest ostroma, a Duna-hidak felrobbantása(0:19); menekülés Bécsbe a front elől – az osztrák idegengyűlölet megtapasztalása(5:25); apja meghurcolása és praktizálástól való eltiltása az ötvenes években(8:17); a társbérlet rendszere(9:55), mindennapjai; a középosztály nyomorúsága a Rákosi – érában(11:39). A forradalom közvetlen előzményei a Műegyetemen(15:14); Sinkovits Imre és Nagy Imre beszéde(17:08); Gerő uszító rádióbeszéde, amelyben a tüntetőket csőcseléknek minősíti: az erre való személyes reflexió lett az interjú címe(20:28). Anekdoták a forradalom napjaiból: a pesti srácok(21:57), Broszman György és a Parlament előtti sortűz(23:24), Makovecz Imre és a puskája, a Három Holló előtt harckocsiágyúval meglőtt öregasszony(28:45), összeégett orosz hullák az Üllői úton(30:05), a forradalom győzelme, a Nyugat képmutatása, „tartsatok ki”(32:30). A november 4. hajnali orosz invázió(34:02), nehéz döntés a disszidálásról(35:46), kalandos vonatút a határtérségbe, az aknazáron átkelés éjszakája(36:56).

1929-ben Salgótarjánban született, gyermekkora itt is telt, bár akkor még sokkal szebb volt a város(0:13). Ide járt általános iskolában, ahol a nagyapja volt az igazgató(2:02). A helyi gyár kaszniójában már a '30-as években is jazz zene szólt - erről mesél az interjúalany(2:48). Az általános iskolai 4 osztály után gimnáziumba ment, de 2 osztályt az első bécsi döntést követően visszacsatolt Losoncon tanult, majd édesanyja 1943-ban a nagyváradi hadapródiskolába iratta be(5:14).A szovjetek elfoglalták Nagyváradot, ez után nem sokkal hadifogságba esett. Sokáig az osztrák hegyekben bújkált. Csernok Gyula az akkori hangulatról és eseményekről mesél (7:08). Akkoriban már elkezdett verseket írni, ezzel ma sem hagyott fel(12:48). A hadapródiskola körülményeiről valamint arról beszél, hogy az interjúalany személyesen hogyan élte meg ezt a szigorú légkört(12:20). A hadapródiskolában több harcáaszti tantárgya volt, de az interjúalanyban a leginkább a lovaglás maradt meg. Erről beszél(19:04).1945 decemberében ment haza, ekkoriban nagyon ügyelt arra, hogy a szovjetek el ne kapják(20:53). A salgótarjáni acélgyárban dolgozó barátja édesanyjánál, gyakorlatilag mint magántanuló végezte el a hátra levő iskolai tanulmányait. Erről mesél az interjúalany(22:22). 1947-ben érettségizett le, majd a jogi egyetemre iratkozott be. A jogi pálya felé való fordulásáról hallhatunk egy személyes történetet(25:49). Az egyetem elvégzése közben az acélgyárban dolgozott - ezzel párhuzamban Csernok Gyula egy vizsgára való felkészülését is megosztja(28:58). A jogi egyetem elvégzése után, 1952-ben az acélgyárban, mint jogtanácsosként szeretett volna elhelyezkedni. De doktorrá csak 1956 után avatták, majd ez után fogalmazóbíróvá nevezték ki(32:50).Több településen, végül 1979-ig, 10 éven keresztül Vácon volt bírósági elnök. Aztán a Pest megyei bíróság elnöke lett. A korabli bíráskodási viszonyokról is beszél az interjúalany(36:50). A '80-as évek elején már cikkeket írt különböző jogi folyóiratokba - főként pszichológiai szempontból vizsgálta a tárgyalt jogi eseteket(39:21). Gondolkodását "reformerként" határozta meg(40:58). 1990-ben ment nyugdíjba, a rendszerváltoztatás közepette(42:08). Tanszékvezető felkérte arra, hogy vezessen specilális kollégiumot. Ennek a történetét meséli el(42:35).