Szegény alföldi falusi családból származó interjúalany nehéz családi körülmények között nőtt fel(0:08). Apja hadifogoly volt, édesanyja a háborúban meghalt(1:21). Átmeneti árvaságot, sok nélkülözést élt át(3:52), majd pünkösdi házi istentiszteleteken vett részt, ahol egy húsvéti alkalmon önálló döntésből csatlakozott ehhez az egyházhoz. A hitével kapocsolatban elmeséli néhány személyes élményét(4:10).Az interjúalany a gyermekkori munkáiról is beszél(10:45). Az istentiszteleteket magánházaknál tartották(11:20), sokszor a helyi környezet gúnyolódásától kísérve, időnként kisebb munkahelyi (pl. párttitkártól jövő fenyegetés) zaklatásokkal tarkítva(13:05). A Kádár-korszakban viszonylagos mozgásszabadságot tapasztaltak meg, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan „hivatásos” besúgó is működött a felekezetükben(17:08). Nagy eredménynek tartja, hogy a Kádár-korszak végén saját gyülekezeti házat sikerült építeniük(23:29).

Az interjúalany 1945-ben született Szolnokon. Apja katonaként szolgált a II. világháborúban. A háború után Szolnokon élt a család, amikor apját visszahívták a Néphadseregbe ejtőernyős századosnak 1947-ben. (02:00) Apja 1941-ben repülőtisztként irányította a Délvidéki hadműveleteket, ezért 1945 után egy darabig nem alkalmazták. Csak akkor állhatott újra szolgálatba, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy szükség van szakértelmére. (05:02) Apja mindig az igazság pártján állt, mindig a segített a szenvedőkön, akármilyen származásúak voltak. A családfőt likvidálta a Rákosi-rendszer. 1951-ben egy sikeres szolnoki repülőbemutató után a család kapott egy balatonfüredi jutalomnyaralást. Pár nap után azonban a családfőt sürgősséggel behívták Budapestre. Ekkor látták utoljára, koncepciós perben elítélték, bebörtönözték és később kivégezték. (08:12) A családnak el kellett hagynia Szolnokot, az anyai nagyanyához kellett költözniük Pápára. (09:32) Osztályidegennek nyilvánították a családot, így az anya sem dolgozhatott sokáig, nyomorogtak. Végül téglagyárban sikerült állást szereznie. (11:06) 1953-ban, Sztálin halála után egy ügyvéd segítségével tudták meg, hogy az édesapát 1952 áprilisában felakasztották. (13:10) 1956-ra az emberek úgy érezték, hogy enyhül a rendszer, Nagy Imre miniszterelnöksége és Rajk László újratemetése miatt pozitív változásokat vártak. Október 23-án az édesanya felment Budapestre, hogy megtudja a teljes igazságot férje kivégzéséről. Mire felért, már kitört a forradalom, 3 hétig a fővárosban kellett maradnia. Édesanyja a forradalmat szentnek tartotta. (16:10) A Belügyminisztériumban sikerült utánajárnia az édesapa peres ügyének. A bírósági jegyzőkönyvekből kiderült, hogy az áldozatot valószínűleg nagyon megkínozták, de az utolsó szó jogán minden vallomását visszavonta. (17:46) Az interjúalany édesanyja 1988-ban hunyt el. A rendszerváltoztatás idején, mivel az apja a Magyar Közösség tagja volt, az akkori közösségi tagok segítették, hogy a család hozzájusson a jegyzőkönyvekhez. Az egész koncepciós per hazugságokra épült. Voltak olyan részletek, amelyeket azok durvasága miatt nem mondtak el az áldozat gyermekeinek. (20:36) Az interjúalany nagyon örült a rendszerváltoztatásnak, gyermekkora óta erre várt. Később a folyamatok alakulásával azonban nagyot csalódott. Érezni lehetett, hogy az MDF szét fog esni. (23:40) Beszél Antall József temetéséről. Mivel ismerte az elhunyt miniszterelnököt, személyesen is részt vett a ravatalozáson és a temetésen. (24:30) Vallásos neveltetést kapott (evangélikus, református), a család együtt imádkozott és olvasta a Bibliát, de annyi megpróbáltatás érte őket, hogy hittanra nem jártak, csak nagyobb ünnepeken mertek istentiszteletre menni. (26:26)

Az interjúalany beszél családjáról (1:13), iskolás évei alatt végzett munkáiról (4:09), az ötvenes évekbeli kenyérhiányról (10:42), nagyszüleiről (13:30), a második világháborúról (16:11), a feketevágásról és beszolgáltatásról (18:52), az 1956-os kiskunmajsai eseményekről (21:32), a háború utáni munkalehetőségekről, lakásviszonyokról (22:23), a helyi kultúrházról, bálokról (23:22), szülei iskolai végzettségéről (26:38), életkörülményeiről fiatal házasként (27:30), férje, és saját maga későbbi munkájáról (30:37), gyermekéről (32:49), a hit gyakorlásának megnehezítéséről a Kádár-korszakban (33:53), férje katonaságáról (36:35), végül a rendszerváltoztatás hatásairól (38:46).