Az interjúalany először családjáról, a két világháború közötti életviszonyokról beszél, majd hosszan leírja a második világháborút és orosz hadifogságban töltött hónapjait (6:53). Utána rátér az 1950-es években bekövetkezett változásokra (23:34), ahogy ezt őt bányászként és párttagként érintették. Azután beszél az 1956-os forradalom helyi eseményeiről (33:17), majd a Kádár-korszakot és a rendszerváltoztatást érinti.

Az interjúalany 1924-ben született Kiskunfélegyházán. Beszél családjáról, gyermekkoráról. Középosztálybeli családban, nagy szeretetben nőtt fel. Beszél iskolás élményeiről. Egy zárbába járt iskolába, ahol kötelező volt az egyenruha viselése. Kifejti a szórakozási lehetőségeket, elsősorban gramofonon hallgatott zenét, vagy rádiót hallgatott. (07:30) Beszél az ünnepekről, a hagyományokról. Nyaralni nem tudtak, de nem is volt erre igény. Megemlíti a kulturális életet, énekkarban énekelt, amellyel hangversenyeken vett részt, egyszer maga Kodály Zoltán vezényelt. (12:56) Beszél Horthy Miklósról és családjáról. Elmondja azokat a híreszteléseket, amelyeket Horthy István haláláról hallott. Beszél arról, hogyan jelent meg Horthy a nagy állami, vallási ünnepeken. (15:46) Beszél Kiskunfélegyháza mezővárosi jellegéről. A városban mindig a Kisgazdapárt nyert a kormánypárttal szemben. A környéken kis- és középbirtokos parasztok éltek. A családok általában békésen megoldották az öröklődést, tisztességes parasztemberek voltak. A környékbeli cigányokat is rendes, dolgos embereknek ismerte. (19:58) Beszél a mindennapi házimunkáról, hogyan kellett kislányként testvérével együtt édesanyjának segítenie. (21:02) Beszél gimnáziumi apáca tanárairól. Már a háború kitörésekor is azért imádkoztak, hogy Isten védje meg a magyar nemzetet a némettől. Az oroszokról a családnak voltak első világháborús emlékeik, amelyek alapján vallásos, tisztességes embereknek hitték őket. Sajnos a szovjet katonák többségében csalódniuk kellett. (24:22) Beszél a II. világháború harcairól, az oroszok bejöveteléről. Az idősebb katonák tisztességesek voltak, de a fiataloktól féltek. Tüzérséggel lőtték a várost. (29:14) A korábbi német megszállás nem volt kemény, csak néhány katona érkezett Kiskunfélegyházára, akikkel nem álltak szóba. Az interjúalanynak és nővérének is akkori udvarlói harcoltak a fronton. Fél év után szerencsésen visszatértek mindketten, de összességében a városnak nagy volt a vesztesége. (32:50) Azokkal, akiket később elvittek málenkij robotra vagy kitelepítették őket, nem volt kapcsolata, mivel elsősorban a falusiakat vitték el, az ő városi ismerőseit kevésbé érintették az atrocitások. A háború után nem kellett nélkülözniük. (36:20) A családnak sikerült talpra állnia és étkezdét nyitnia. Ő irodai munkát vállalt, élelmiszerjegyeket adott ki. (39:10) A kommunista hatalomátvételt félelmek közepette élték meg. Minden idegentől féltek, mert attól kellett tartaniuk, hogy bármilyen apróságért feljelenthetik őket. (41:26) Az 1956-os eseményekben nem vett részt. A forradalomról a rádióból értesült, de nem voltak pontos információi. Beszél mindennapjairól a Kádár-korszakban. (45:26)

Két interjúalany: férj és feleség, 51 éve házasok. A férj 1933-ban, a feleség 1940-ben született. A férj visszaemlékszik a II. világháborúra, a front átvonulására. A román katonák megitták a család borát (700 liter), erőszakoskodtak a helyi nőkkel. (09:56) A férj állítása szerint a településen már 1949-ben megalapították a TSZ-t. A férj elmondja apjának a történetét, aki élt az Amerikai Egyesült Államokban is. (11:32) A családtól 2 tehénborjú kivételével elvették az összes állatot, földet. Részletesen beszél az ávósok zaklatásairól, veréseiről. A férj apját is elhurcolták, megkínozták. (20:28) 1960-ban néhányan ki akartak lépi a TSZ-ből. A tüntető asszonyokat a rendőrség verte szét, többeket letartóztattak. (23:08) Az interjúalany 1953-1955 között vonult be sorkatonai szolgálatra. (23:40) A feleség elmondja, hogy templomba lehetett járni, de hittanra nem volt tanácsos beíratni a gyerekeket, mivel félő volt, hogy később nem tanulhatnak tovább. (25:50) A férj beszél a TSZ-ben végzett munkájáról. A feleségnek a gyereknevelés mellett dolgoznia is kellett. (30:22) A Kádár-korszakban szociálisan sosem kapott a család segítséget, a fizetésük is kisebb volt. Eközben a párttagok kiváltságokban részesültek. (32:28)