0:00 családi háttér, a polgári iskolát Pásztón végezte 1943-ig, majd Salgótarjánba került ipari tanulónak, pincértanuló volt, 1944 decemberéig ott dolgozott 2:53 mint leventéket, el akarták vinni őket hunyadistának, de megszöktek, és egy pincében bujkáltak, 1944 telén a bányászokat felakasztották Salgótarjánban hazaárulásért 5:05 a salgótarjáni hidak fel voltak robbantva, ezért az orosz városparancsnok összeszedte az embereket, hogy újjáépítsék azokat, ők azonban elmentek hentesnek 7:42 az orosz katonákat követik szerte Európában, május 8.-án értesülnek a háború végéről, a szovjet katonák ünnepeltek 9:35 kapnak lovas kocsit, élelmet, és így jönnek haza, de a csehszlovákok elszednek tőlük mindent, és bebörtönzik őket, onnan vonattal Budapestre jöttek, és végül hazajut 13:08 mesél az orosz katonákkal átélt háborús élményeiről, a születésnapját is a szovjet katonákkal ünnepelte 17:16 a háború után a földet művelték egy darabig, később kitanulja az autó-motor szerelő szakmát, ezért elmegy egy bányába dolgozni 19:07 ő lesz a faluban az ifjúsági vezető, (Egységes Parasztifjúság Országos Szövetsége), közben otthagyta a bányát, majd vasöntő gépformázó lesz, bekerült egy futballcsapatba 20:47 a megyei tanács elküldi őt tiszti iskolába, a hadseregben kiskatonaként a páncélosokhoz került, elvégezte az autóvezetői tanfolyamot is, elvégzi a tiszti iskolát 22:19 az orosz bejövetelt nem megszállásnak, hanem felszabadításnak fogja fel, beszél a salgótarjáni bányászok felakasztásáról 24:18 nem járt templomba a háború előtt, ezért, mint leventét, behívatják egyik vasárnap gyakorlatoztatni 26:20 mesél 1956-ról, akkor megyei törzsparancsnok volt, felvonultak Salgótarjánban, tőle követelték a vörös csillag leverését 29:02 Salgótarjánban december 8.-án a rendőrségre mennek a felvonulók, mesél a salgótarjáni sortűzről, 160 körüli sérültet szedtek össze, a kórház betelt, a folyosón műtöttek 33:45 részt vett katonaként a nagy árvizek elleni védekezésben, részt vettek építkezésekben, például a diósgyőri rekonstrukciót 35:45 számos sporteseményt szervezett, a megyei válogatottal számos országot bejártak, elment a moszkvai olimpiára, a megyei labdarúgó élet szervezésében is részt vett

Az interjúalany mesél családjáról, gyerekkori emlékeiről, özvegyen maradt édesanyjáról (0:18). Beszél második világháborús élményeiről, hosszan részletezi a szovjet megszállók viselkedését, elmondja többek között, hogy édesanyja miért nem lett erőszak áldozata, mesél egy idős hölgyről, akit megerőszakoltak (6:05), majd további hasonló történetetekkel folytatja (15:13). Beszámol arról, hogyan kutatták át a szovjet katonák a lakásokat (19:59), majd a megszállással kapcsolatos emlékezéseit két 15 éves fiú tragikus történetével zárja (20:44). Röviden kitér az 1956-os forradalom közvetlen előzményeire, majd elmondja, milyen emlékeket őriz az október 23-i eseményekről (21:50). Később a forradalom és szabadságharc további történéseit meséli el, főként személyes élményeire támaszkodva (31:10): beszél többek között orvlövészekről (37:40), agent provocateur-ökről (41:57), állítólagos Dunába lövésekről (43:11), az október 25-i vérengzésről (44:15). Elmeséli egy pufajkásokkal kapcsolatos történetét (45:18), végül az utókornak címzett üzenettel zárja a beszélgetést (54:29)

0:00 családi háttér, gyermekkor 3:04 a származása miatt középiskolába nem vették föl 5:11 mesél a gyermekkora emlékeiről 7:24 a tanyáról kilakoltatták őket 1952-ben, és csak 1956-ban költözhettek oda vissza 8:41 az orosz katonák beköltöztek hozzájuk a második világháborúban, a gyerekeket szerették, de a harcok alatt nagyon eldurvultak 12:33 a debreceni reformátusokhoz járt gimnáziumba, de csak másfél évig járt oda, abban az időben azonban mindent elvettek tőlük a beszolgáltatás miatt 14:33 1956 után az édesapját becsukják, mert a helyi mozgolódásnak az egyik szervezője volt, a faluban nem volt semmi; a kommunista funkcionáriusok elmenekültek, ezért a helyükre új vezetőket választottak 18:59 Szolnokra költöztek 1959-ben, a házasságuk után, mert megalakult a TSZ, és a földjeiket, gépeiket elvették