0:00 családi háttér, gyermekkor 0:56 mesél a korabeli oktatási rendszerről 9:40 a két világháború közötti időre emlékezik vissza 13:06 minden hónapban elvitték őket moziba, de az apácák előbb mindig megnézték a filmet, hogy a diákok megnézheti-e 15:55 a háborús híreket a rádió mondta be, de nem hitelesen; egy ismerősét lecsukták a második világháború alatt, mert nem hitt a németek végső győzelmében 19:11 a német megszállás után kezdődtek a nehéz idők, gettóba zárták Kiskunfélegyházán a zsidókat, és kirabolták, mielőtt elvitték őket, akikkel együtt járt iskolába, mindössze egy tért vissza 24:37 a háború alatt egy ideig volt főhadiszállás Kiskunfélegyházán is, egy ideig tanyára húzódtak, az orosz katonák egy-két napig rabolhattak, de utána felállítottak egy városparancsnokságot, ami valamennyire normalizálódott a helyzet 33:44 karácsony táján mentek először iskolába, de a télikabátját az orosz katonák ellopták, az iskola épületében még fogolytábor működött 35:36 a háború után nagyon sok embert elvittek, Sztálin halála után engedtek ki nagyon sok elhurcolt embert, az egyik transzportról le se tudtak szállni a fogoly, annyira ki voltak merülve 39:21 visszaemlékezik a kékcédulás választásokra, az egyik ismerősük negyven ember helyett szavazott 40:28 az 1956-os tapasztalatairól beszél 43:49 a városba tank is bevonult, lőtt is egyet, a gyalogság támadásának halottja is volt 45:34 a forradalom után következett a megtorlás

Az interjúalany beszél családjáról, édesapja jogász diplomájáról (0:15). Rátér oktatására, a német nevelőnők alkalmazására, majd az intézményes iskolákra (5:10). Beszél a tanítóképzőről, a hozzá kapcsolódó presztízsről, és arról, hogyan helyezkedett el tanítani először a visszacsatolt Erdélyben, majd otthon (8:12). Beszél a háborús hangulatról, például arról, hogyan fogadták Erdély visszacsatolását (11:20), miként gondoltak a Vörös Hadsereg katonáira (13:35). Arról is szól, hogy milyen naivul bíztak a háború megnyerésében, a csodafegyverben bevetésében. Kimentek Ausztriába, de azt gondolták, csak addig, amíg ki nem verik az oroszokat (14:30). Szól az összepakolásról és az út fáradalmairól, illetve arról, hogyan fogadták őket az osztrákok (15:36). Említi, hogyan találkozott két amerikai katonával (24:45). Szól arról, hogyan laktak ott egy erdőben, majd egy családnál (27:32), valamint arról, hogyan térhettek vissza Magyarországra, és hogyan ellenőrizték a visszatérőket Hegyeshalomnál (32:52). Végül hazaútjának állomásait említi (35:50), és azt, hogyan kezdhetett újra dolgozni az új hatalomra való eskü letételével (38:20).

0:00 a középiskolásoknak őszi mezőgazdasági munkára kellett elvonulniuk a környékbeli TSZ-ekbe 1:54 mesél az oktatás változásairól 6:54 felidézi a piarista iskola államosítását 9:18 visszaemlékezik az oktatásban bekövetkező változásra a rendszerváltoztatás idején 11:13 a könyvtárról beszél, annak legértékesebb darabjairól 13:21 1977-től dolgozott a könyvtárban 14:56 visszaemlékezik az 1956-os eseményekre 17:26 az 1945-ös nagykanizsai világháborús eseményekről mesél, bár komoly károkat nem szenvedett el a város 19:41 a hatvanas éveket idézi fel 22:14 a szakfelügyelői munkájára emlékezik vissza, majd a könyvtárosi tevékenységét részletezi 24:47 a TSZ-mozgalomról mesél, elsősorban környezete emlékanyagát mondja el