Az interjúalany 1932-ben született Budapesten. A legkorábbi emléke, hogy a szülei beszéltek a közelgő háborúról. Édesapja vegyész volt. Amikor a gyárat át akarták telepíteni Németországba, ő felmondott, így el kellett hagynia a fővárost is, Békés megyébe költöztek. Az első bombázásokat azonban még átélte a család Budapesten. (03:58) Miután leköltöztek Békésbe, 1944 novemberében a Vörös Hadsereg elérte otthonukat. Az első katonák még idősebbek és jóindulatúak voltak. Elmondja, hogy a közelben lévő erdőben létesített lőszerraktárt harcok nélkül szerezték meg az oroszok. Beszél arról, hogy korábban németek szállták meg a falut, de miután a debreceni páncéloscsatában a szovjetek győztek, a Wehrmacht katonák is elmenekültek. (07:10) Két nagybátyja hadifogságba került és Fogsányba vitték őket. Azért nem szállították őket tovább a Szovjetunióba, mert egy korábban náluk elszállásolt német orvos 50 év felettinek nyilvánította őket. (08:40) Az interjúalany egyházi iskolába járt, amelyet 1948-ban államosítottak. Később Egerbe került, ott érettségizett 1950-ben. Először az elektromérnöki szakot jelölte meg, de végül csak az orvosi karra vették fel, Ekkor költözött vissza a család Budapestre. Hiába volt Kispesten családi örökségként házuk, csak a hozzá tartozó melléképületet kaphatták meg, ahol nyomorúságos körülmények között éltek. Telenként a szobában is megfagyott a víz. 6 éven keresztül laktak itt. (13:44) Az 50-es években általános volt a szegénység. Édesanyjának is dolgoznia kellett, az egyetemnek sem volt pénze orvosi köpenyekre. Az egyetemen aktív mozgalmi élet folyt, amelyben az interjúalany is részt vett. Ennek a jó oldala az volt, hogy mély barátságok kötődtek. Az interjúalany jó tanuló volt, állami ösztöndíjban is részesült. Öccsét 1956-ban felvették a villamosmérnöki karra. Egy csereprogram keretében sikerült kijutnia 1 hónapban az NDK-ba, leírja az út részleteit. Az utazás szép élményeket hagyott benne, egyedül Drezdában látta még a szőnyegbombázás borzalmas nyomait. (22:30) 1956 szeptemberében doktorált. A gyáli úti akkori repülős kórházba került. (25:32) 1956. október 1-én hivatalosan katonaállományba vették. Október 23-án beteg volt, így csak később öccsétől értesült a forradalomról. Több katonának behívott orvos a lakosságtól kapott civil ruhát. (31:00) A család új házba kerülhetett, de Budapest '56 után romokban hevert. (32:58) Beszél a kórházi munkáról. A forradalom alatt a műtőjük találatot kapott, így egy ideig akadozott az ellátás. Férjhez ment, a József Attila lakótelepen sikerült nehézkesen lakást szerezniük. 1958 márciusában tudtak beköltözni, egy hétre rá született meg az interjúalany első fia. A szülési szabadság csak 6 hét volt, utána a gyereket bölcsődébe, majd a nagyszülőkhöz kellett vinni. (40:32) A munkahelyén hamar elfogadták, nő létére be tudott illeszkedni a férfi nőgyógyászok közé. 1960-ban tett nőgyógyász szakvizsgát, egy évre rá született második fia. Összesen 21 évet töltött a klinikán, utána nyerte el a János Kórház szülész főorvosi posztját. Innen 12 év után ment nyugdíjba. Beszél a János Kórház szülészeti osztályainak történetéről. (44:04) A rendszerváltoztatással nem foglalkozott. (44:56)

Az interjúalany Szovjetunió-beli hadifogságáról beszél. Először gyermekkoráról (0:11) és a II. világháborúról beszél (01:50). Szól fogságba eséséről (4:20), a kemény telekről, betegségekről, és arról, hogyan lett szanitár (10:52, 16:51). Elmeséli egy zendülés történetét (19:56), azt, hogy milyen retorziók érték, mikor kiderült német származása (27:00), valamint azt, hogyan élték meg a rubel árfolyamcsökkenését a táborban (28:38). Végül a hazatérésről és az 1950-es évekről mesél (30:18).

0:12 Az interjúalany baranyai sváb család gyermeke. 1941-ben vonult be a M. Kir. Honvédségbe, utászként szolgált. Rohamkiképzésben a visszacsatolt felvidéki terepen részesült. 1:48 Beszél a pontonhíd építéséről, a hadsereg felszereléséről. 3:34 Kitér a frontra vonulásra 1942 májusban, valamint a Vörös Hadsereg arcvonalának áttörésére Tymnél. 10:36 A partizánok elleni harcokról beszél. 11:56 Hőstettéért ezüst kiskeresztet kapott. 12:35 Ismerteti a Donhoz vonulás részleteit. 14:21 Beszél a téli őrségről, az ellátásról. 16:45 Leírja a második védelmi vonal kiépítését Osztrogozsszk térségében munkaszolgálatos zsidókkal. 19:36 Beszél az ellátásról, majd a doni katasztrófáról. 25:08 A visszavonulás és a hazajutás körülményeit ismerteti, kitérve az orosz civilek segítőkészségére. 29:24 1944. februárjában SAS-behívóval ismét bevonult Bajára, itt érte a német megszállás, innen 1944-áprilisába a Kárpátokba vezényelték. 31:35 A Prut-folyónál hidat építettek. 33:36 Egy munkaszolgálatos zsidónak segített levelezni családjával. 35:55 Beszél sebesüléséről és lassú felépüléséről.