1944 és 1945-ben a Dunántúlra kellett mennie, a háború miatt. Ennek okairól mesél (0:24). A szárazajtai Maniu gárdisták által elkövetett gyilkosságokról is szót ejt, elmeséli a kegyetlenkedés okait, körülményeit(2:42). Amikor Dunántúl (Őrihodos) felé vonultak, Hajdúhadházánál és Debrecennél óriási bombázásba keveredtek, ezen légitámadás menetét mondja el(5:08). Végül Komáromon keresztül jutottak el Őrihodoshoz(8:03). 1945 októberében indultak haza Erdély felé, nyitott vonatkon(9:30). Az orosz katonák amerre jártak raboltak, fosztogattak, szinte mindig részegek voltak(10:01). Jól emlékszik Horthy István halálára és Adolf Hitler öngyilkosságára(11:54). A háború után megpróbált inasként elhelyezkedni, 3 évig végezte az inasmunkát(12:47). Az inasmesterség ről is mesél, ezzel kapcsolatban mond el hosszabb-rövidebb történeteket(14:28).1946-47-ben órisái szárazság tombolt Háromszéken. Messze Aradra jártak el az emberek gabonáért(20:10). A román hadseregben szolgált, sokszor összeverekedtek a románokkal. De nem lázadoztak, mert tudták, hogy kisebbségben vannak. A román hadseregről mesél személyes történeteket(23:08).A TSZ-esítés mindenkit érintett. Sala József 1957-be be is lépett a TSZ-be(kollektívába). A normáknak meg kellett felelni. A TSZ-ek működéséről is beszél(27:50).A TSZ-ből ki akart lépni, de nem engedték el. Pedig lett volna munka szabósegéd munka Sepsiszentgyörgyön(33:45). De 1969 novemberében sikerült otthagynia a kollektivát(35:23).

Az interjúalany részletesen beszél II. világháborús emlékeiről, a kettős megszállás következményeiről (1:30). Később elhelyezkedéséről és a munkaviszonyokról beszél, kitérve az életviszonyok és a lakás kérdésére az ötvenes években (9:47). A szocialista munkáról, a kitüntetések, brigádok, párttagság rendszeréről hosszan beszél (21:40). Az 1956-os forradalomról is hangsúlyosan szól, kitérve a családját is érintő megtorlásokra (27:13).

Az interjúalany beszél családjáról, tanulóéveiről (1:20), valamint arról, hogy jegyző édesapját üldözték a nyilasok, bújdosnia kellett (3:58). Szól arról, hogy az ott maradt kisnyilasok megalapították a kommunista pártot, így tovább folytatódott édesapja üldöztetése. Bár a népbíróság felmentette, az egészsége ráment az üldöztetésre, nem kapott érte nyugdíjat, és a lakását is elvették (6:35). Szól arról, hogy a megszálló orosz katonák elvették édesapja zsebóráját (11:05), majd arról, hogy édeasnyja rokonai meghaltak a Don-kanyarban (12:50). Szól a zsidók gettóba tömörítéséről és elhurcolásáról (13:12), majd a református kollégium államosításáról, a változásokról, a tandíj eltörléséről és a tanári kar megváltozásáról, valamint a sportéletről (16:10). Szól arról, hogy osztályidegennek számított "népnyúzó jegyző" édesapja miatt, a felvételijét pedig elvágta a párttitkár (28:05). Egy állami gazdaságnál helyezkedett el, ahová katonai szolgálata után nem akarták visszavenni (30:25). Elmeséli, hogy egyszer nem fogadták el az aratási jelentését, mert nem írt bele hazug adatokat a túlteljesítésről (31:58). Szól katonai szolgálatáról, ami épp 1956 október végén ért volna véget, és ahol rádiósként teljesített szolgálatot (36:45). Beszél arról, hogy nem örültek az 1956-os forradalomnak, mert nem szerelhettek le, hanem készültségbe álltak (38:45), valamint arról, hogy el voltak készülve Zalaegerszeg megvédésére, de a szovjet túlerő miatt megadták magukat (41:45). Az ezredparancsnok "árulása" miatt a lakosság megvetette a katonákat (44:35). Visszatért a civil életbe, a textilgyárban helyezkedett el és esti iskolában érettségizett (47:08). Végül arról szól, hogy miként állt ellen a pártba való belépésnek, miként lett üzemvezető, és hogyan működött az üzem (51:02).