0:00 bemutatkozás, osztályidegen volt, nem tették lehetővé számára a továbbtanulást, villanyszerelő segédmunkásként helyezkedett el 4:17 családi háttér 9:30 a levéltári kutatásokat nem akadályozták, azt szabadon csinálhatta a Kádár-rendszerben 10:21 a háborús időket idézi fel, de szerencséjükre a front hamar áthaladt rajtuk 11:38 háromszor küldték el különböző középiskolákból 16:11 besorozták katonának, de csak munkaszolgálatra, ahol három évet töltött, bányában dolgoztak ezen idő alatt 20:28 Maléter Pál volt a főparancsnoka, nem találkozott vele sokszor, felidézi a vele kapcsolatos emlékeit 24:07 1956-ban még levezényelték őket a bányába október 25.-én, de akkor már nem nagyon dolgozott senki, a tüntetőkre is lövetett volna a parancsnok, de nem teljesítették a parancsát; a pécsi egyetemisták elfoglalták a laktanyát, 29:00 mikor bekövetkezett az invázió, mindenkit hazaküldtek, ő is akkor került haza 34:09 a munkahelyi szabadságokról beszél, a munkahelye révén járt külföldön is 39:12 a hetvenes évek közepéig megfigyelték, de utána ezek a dolgok eltűntek az életéből 39:35 a rendszerváltoztatás után két évvel megszűnt a munkahelye 43:25 a szocialista rendszerben ugyan nem volt munkanélküliség, de az emberi szabadság durva megsértésére alapult

0:00 családi háttér, édesanyja első világháborús emlékeiről beszél 4:30 a II. világháborúban a családjából sokan meghalnak a II. világháborúban, Auschwitzban is 5:25 a Rákosi-korszakban nem élt Magyarországon, így közvetlen élmény nem érte ebből a korszakból, de Sztálin halálára emlékszik 7:11 1978-ban költözött Magyarországba, mert Romániából a hatóságok elűzték, a magyarországi befogadásra öt évet kellett várni, elsősorban az ellenzékiekkel kereste a kapcsolatot, rövid ideig a budapesti egyetemen tanított, de onnan politikai okokból eltávolítják 11:00 külföldi nyomásra kapott útlevelet, és taníthatott külföldön, így az Egyesült Államokban is, a a Kádár-korszakról lesújtó a véleménye 12:09 a nyugati kultúra egyetemi közege megkönnyebbülést hoz, a barátai a külföldön maradásra biztatták 14:02 1988. június 16.-án őrizetbe veszik egy tüntetésen, de a rendőrség sem hitt már abban, hogy ez a rendszer fenntartható 15:27 a rendszerváltoztatás jelentős lépés volt, noha nem mindenben értett egyet a megvalósult tényekkel, de felesleges tagadni, hogy rendszerváltozás volt, megszűnik a pártnak az egyeduralkodó jellege, megszűnt az állami gazdaságirányítás, intézményesült a pluralizmus és a szólásszabadság 19:58 a rendszerváltoztatás megbukott, mert a legfontosabb morális és szociális céljait nem érte el, ezért az emberek rendszerváltoztatással szembeni érzéseinek van alapja 21:44 a rendszerváltoztatás idején nem volt ennyire szkeptikus a rendszerváltoztatás eredményeivel szemben, a kritikus hang pár évvel később jött, egy elitista liberális kapitalizmust eredményezett a nép demokratikus akaratával szemben 24:53 az ellenzéki lét előnyeiről és hátrányairól vall, különösen a kétértelműségből történő kiszakadás jelentett felüdülést a hatalom biztosította miliővel szemben, 1990-ben például elmentek hozzá kiszerelni a lehallgató-készülékeket, a lehallgatást egy idő után meg lehetett szokni 31:26 a rendszerváltoztatás és a puha diktatúra között egy nagyon komoly cezúra van, még akkor is, ha a korábbi rendszernek voltak bizonyos előnyei, amelyek azonban nem ellensúlyozzák a hátrányait, az új rendszernek a kerete a jogállam, a Kádár-rendszer soha nem fog visszatérni, az új fejlemények nem visszatérést jelentenek 34:10 a jelenlegi rendszerrel kapcsolatban rossz tapasztalatai vannak, a legjobb példa az Alkotmánybíróság jogköreinek megvonása

Az interjúalany beszél arról, hogyan fogadta 18 évesen a második világháború kitörését (0:11), majd arról, hogyan élt túl éppenhogy egy légitámadást (1:50). Szól arról, hogy bemérőként hogyan segítette a tüzérség munkáját (5:10), valamint arról, hogyan vitték Budapestre, és hogyan kezdődött meg a főváros ostroma, és miként esett orosz hadifogságba (8:08). Szól kifosztásáról, a szovjet katonák viselkedéséről (12:52). Visszatér Budapest ostromára, a kitörési kísérlet tragédiájára (17:04). Szól arról, hogyan vitték ki a Kaukázusba hadifogolyként (19:15), és arról, hogy milyen kevés élelem mellett mennyit kellett dolgozni (21:50). Beszél arról, hogy mikortól tudott kapcsolatot teremteni családjával, akikkel kölcsönösen halottnak hitték egymást (23:20). Beszél hazatéréséről 1947 nyarán, a kommunistákra való kötelező leszavazásról (27:05), majd arról, hogy mivel foglalkozott hazatérése után (30:50). Végül családjuk kulákká nyilvánításáról, a szövetkezetesítésről, valamint a hit és a kommunizmus összeférhetetlenségéről szól (31:55).