0:00 családi háttér, édesapja jegyző volt, de korán meghalt, a család így Szigetvárra majd Kaposvárra költöznek, 1944-ben Kaposváron érettségizett 1:47 felvették az egyetemre, a nagybátyja példájára jelentkezett az építészetre 3:52 1944-ben kezdte az egyetemet, októberben volt a kiugrási kísérlet, összehívják az egyetemistákat, hogy vagy mennek Dániába, vagy fegyveres kiképzést kapnak, de sokan megszöknek, így ő is 5:41 1945 szeptemberében ment vissza Pestre folytatni az egyetemi tanulmányait, eleinte romok között tanultak, mesél egy keveset édesapjáról, aki Erdélyből menekült el, mert megtagadta az államesküt 7:58 éjszakánként Sztálin-gyertyával világították a bombázók számára a várost, egyetemistaként a romokat takarították, Kaposváron éli át a szovjet megszállást, itt 120 napig állt a front, de komoly harcok szerencsére nem voltak 9:45 a s szovjet katonák atrocitásait nem éli át, hozzájuk két tisztet szállásoltak el, a MADISZ is megalakult, az lett volna a feladata, hogy segít elkezdeni az új életet 12:28 a visszacsatolások felejthetetlen emlékéről mesél 14:50 visszaemlékezik arra, hogy az öt zsidó osztálytársából mindenki meghalt, de az osztályból később a Rákosi-korszak is szedett áldozatokat 16:20 1948-ig valamennyivel jobb volt az élet, de utána a Rákosi-korszak ezt tönkrezúzta 18:14 megbízzák egy laktanya építésével, de megfenyegetik, hogy ha nem készül el időben, akkor kivégzik 20:09 ezt követően a somogyi állami építőipari vállalatnak volt a főmérnöke 1956-ig, akkor megválasztják a munkástanács elnökének, emiatt azonban később elbocsátják, mesél 1956-os élményeiről 23:58 Pécsre került, majd ismét Kaposváron dolgozott, az ottani tervezőirodának volt a mérnöke 27:28 mesél a forradalom utáni megtorlásokról, Kaposváron három kivégzés volt ítélettel 29:01 az osztálytársai már sárga csillaggal érettségiztek, a gettóból is összeszedték a zsidókat, a megye zsidóit ide zsúfolták össze, majd 1944 júniusában elviszik őket, bevagonírozzák, és elviszik őket Auschwitzba 30:51 1948-ban egy új világ kezdődött, ami egészen 1953-ig tartott, egy magyarságtól idegen elit verte szét a nemzetet, szétverték a családokat, az egyházat, és a parasztságot, utóbbit a kuláklistával és a termelőszövetkezetekkel tették tönkre 35:03 a háború alatti hitéletre emlékezik vissza, a háború után az egyházak vezetőit bebörtönözték, voltak akik mártíromságot vállaltak, voltak akik ki akartak egyezni 37:30 a kommunizmus egyházellenes volt 39:26 a Kádár-korszakról mesél, mindaz, ami itt történt, az egy moszkvai irányítás alatt történt, noha a rendszer végén lazult a szigor, de az ötvenhatos megtorlásokat nem lehet elfelejteni és megbocsátani Kádár Jánosnak 42:24 alapítója volt az MDF-nek, és képviselő-jelöltje is az első választáson, Bíró Zoltán keresi meg a helyi MDF szervezésével kapcsolatban 45:27 az MDF-ből a nemzeti vonal kiszorulása után kilépett az MDF-ből, szerinte szándékosan verték szét a pártot, lesújtó véleménye van az SZDSZ-ről, és Palmer amerikai nagykövetről, hitelesnek fogadja el az ún. „rózsadombi paktumot” 51:07 mesél a kétkamarás parlament tervéről 52:50 a művészetek iránti érdeklődéséről, és az olvasmányairól beszél, majd az általa épített templomokra emlékezik vissza

Az interjúalany beszél családjáról, a két világháború közötti Magyarország politikai viszonyairól (0:15). Hangsúlyosan szól a II. világháborúról, és a Don-kanyarnál elesett bátyja emlékéről (3:00). Beszél Magyarország kiugrási kísérletéről és a német megszállásról (9:28), valamint a szovjet megszállásról (14:20). Beszél a háború utáni évek politikai viszonyairól (18:32), a hadseregbe való belépéséről (20:26), illetve a hadsereg és a párt kapcsolatáról (23:40). Beszél az 1956-os forradalomról, amit katonaként élt ált (25:38), különös tekintettel a katonaként és hazafiként érzett ellentmondásra (35:58). Végül a hadsereg viszonylagos konszolidációjáról beszél a Kádár-rendszerben (36:49).

Az interjúalany beszél családjáról, tanulmányairól (0:20), nagyapja 1945-ös letartóztatásáról és a család kitelepítéséről (1:00), egyetemi életének kezdeteiről (2:51), az 1956-os forradalom előzményeiről (4:05), az október 22-i pécsi diákparlamenti gyűlésről (5:23), a forradalom első napjainak eseményeiről (8:02), a rendszerváltoztatás után tévesen kialakult vélekedésről, miszerint Pécsen nem volt áldozata az eseményeknek (10:35). Beszámol az orvostanhallgatókból alakult nemzetőr zászlóalj megalakulásáról, az abban vállalt vezető szerepéről, a zászlóalj feladatairól (11:28), a budapesti felkelők élelmiszerrel való ellátásának segítéséről (17:47), a kommunista rendszer kiszolgálóival szembeni megtorlásokkal kapcsolatos véleményéről (19:16), a szovjet csapatok közeledéséről a nagyobb magyar városok felé, mellyel kapcsolatban feleleveníti az ellenállással kapcsolatos vívódásait, azoknak a napoknak az eseményeit (21:17). Mesél a szovjet csapatok bevonulása utáni történésekről, a kollégium bekerítéséről (35:32), a pécsi áldozatokról (40:29), valamint arról, hogyan sikerült kibújnia a megtorlás elől (42:17).