Baader Erik magyar-svájci kettős állampolgár, nyugdíjas zenepedagógus visszaemlékezése a kommunista diktatúra időszakára, a beszolgáltatásra, az államosításra, és a Rákosi-diktatúra vidéket sújtó intézkedéseire. A visszaemlékezés során részletes képet kapunk az egykori középiskolás korú nemzetőrtől, arról, hogy hogyan élték át az akkori soproni diákok az 1956-os forradalmat megelőző éveket, és miként vették ki részüket a forradalom és szabadságharc eseményeiből a soproni és balfi diákok. Az interjú végén azt is megtudhatjuk, hogy az interjúalanynak milyen körülmények között kellett elhagynia a hazáját. 0:03--születés származás (bajor/sváb), gyeremekkor a II. világháború időszakában, katonaság, apja halála a hadifogságban, 3:7--Rákosi-korszak, élelmiszerhiány, elnyomás 5:7--TSZ, beszolgáltatás, emlékek az ÁVH-ról, deportálás, a vidéki embereket hogyan terrorizálták, nélkülözések 10:10--a határlezárás, a vasfüggöny kiépülése 11:29--nagybátyja a volt csendőr, akit a hatalom üldözött, hogy nyeri el az amnesztiát, hogyan lesz sztahanovista 14:17--1956 előzményei, okai; a lengyel felkelés hatása, az első felvonulások, személyes emlékei a forradalomról, a rendszerrel szembeni kritikai megnyilvánulások 20:35--emlékei október 23-ról és az azt követő napok eseményeiről, hogyan reagálnak rá a tanárok a tanítóképzőben, ahova járt 22:39--hogyan került a nemzetőrséghez, mi volt a feladata, mi volt ez a szervezet 26:45--hogyan jutnak információhoz a forradalom ideje alatt 28:05--hogyan kapcsolódtak be az országos eseményekbe, hogyan szerveznek Balfon ünnepséget, hogyan szerveznek gyűjtést az iskola számára 31:44--hogyan tartják fel a rendet a nemzetőrök 34:05--emlékei november 4-ről, hogyan disszidál Ausztriába, majd onnan Svájcba 37:00--hogyan boldogul ezt követően külföldön 40:52--környezte hogy viszonyult a disszidációhoz

Az interjúalany beszél származásáról, neveltetéséről és arról, miként döntött a papi hivatás mellett (0:15). Szól arról, hogy vallásos családját nem érték zaklatások, sőt, apja egy kommunista barátja még a plébánia felújítását is megszervezte (3:26). Beszél az 1950-es évek jellegéről, a beszolgáltatásról, a társadalom terrorizálásáról, valamint az 1956 utáni megtorlásokról (5:55). Mesél Regőczi István atyáról, aki a szétrombolt Budapesten szedte össze az árvagyerekeket (9:50). Elmondja nagyapja történetét, aki mindkét világháború után orosz hadifogságba esett, a második során az mentette meg, hogy egyszer visszafordult a rózsafüzéréért (14:45). Beszél az 1956-os forradalom során átélt emlékeiről (18:50), majd a kommunista és a vallási nevelés kettősségéről (24:50). Beszél édesapja katonai szolgálatáról (26:20), majd katonai szolgálatáról, melynek során kispapként a honvédség megpróbálta „átnevelni”, eltéríteni a papi hivatástól (29:14). Szól arról, miként került Szolnokra, és a város „kis Moszkva” címe mellett kevésbé ismert történetére, a város híres vértanúinak életére tér rá (34:35).

Az interjúalanyt nazarénus hite miatt a Horthy-hadseregben érték az első megpróbáltatások (0:20). Végig kellett néznie egy kivégzést (3:25), majd börtönbe csukták és elvitték a bori táborba munkaszolgálatosként, ahol Radnóti Miklóst is fogva tartották (8:20). Részt vett az erőltetett menetben (19:00). Az oroszok átvitték a Fekete-tengeren (29:45), ahol Sztálingrád újjáépítésénél volt kényszermunkás (31:25). Mindig mondták nekik, hogy addig nem mennek haza, amíg Sztálingrád fel nem épül. Egyszer azonban szólították, hogy hazamehetnek (35:00). Elmeséli a tábor lakhatási körülményeit és mindennapjait (37:50). Visszafelé menet már nem hajóval, hanem vonattal mentek. Máramarosszigeten már várták a szülei (41:15). Végül arról szól, hogy az oroszokat kritikátlanul utánzó Rákosi-rendszer rossz volt, a Kádár-korszak viszont jó volt az országnak (48:50). Meggyőzően beszél arról is, hogy hitét, jókedvét mindvégig megőrizte és reménységét egy pillanatra sem veszítette el.