Az interjúalany beszél gyerekkoráról, arról, hogyan lett végülis katolikus vallású, és hogyan ment át a katolikus iskolába. 1945-ben Ausztriába menekült, majd 1946-1952 között az orvosi egyetemre járt. Végzés után gyerekgyógyász akart lenni, de szülésznőnek kényszerítették (0:00). Beszél házasságáról és gyermekeiről, a családi életről (4:55). Beszlé gyermekkorának szép világáról, a Horthy-korszakról, az akkori polgári világról. A család és a társadalom életében sokkal nagyobb szerepet játszott a szeretet (8:40). Szól arról, hogy a hitéletet hogyan próbálta lerombolni a Rákosi-rendszer, például hogyan néztek szét az ő lakásukban is feszületet keresve (11:15). Visszatér családjának harmonikus viszonyára a két világháború között (13:25), majd elmeséli, hogy egy véletlen döntése hogyan mentette meg a biztos haláltól, amikor a várost bombázták (19:15). Szól a Rákosi-rendszer erőszakszervezeteiről (22:20), majd arról, hogy a rendszerváltoztatás során elmaradt a számonkérés (24:22). Beszél arról, hogy tizenkét éve rákbeteg, arról, hogy az Úristen segítségével megnyugvással tudja fogadni, valamint szól a fiatalokhoz a kereszténység fontosságáról (26:20). Rátér arra, hogy édesapja katonai szolgálatot teljesített a II. világháborúban, és a nyugatra hátrálás során a családját is magával vitte Ausztriába (30:15). Végül az 1956-os debreceni eseményekről szól, például arról, hogy a megszálló orosz parancsnokok feleségei a klinikán szültek, valamint arról, hogy a forradalom napjaiban a rektor tanítási szünetet rendelt el (34:38).

00:00 -01:50 Család 00:51-03:14 Gyerekkor 03:15 - 06:31 Második világháború 06:32- 14:25 Általános iskola 14:26- 15:36 Munkalehetőség 15:37 -23:26 Katonaság 23:27 -29:33 Budapesti élet 29:34- 32:51 Tanulás munka mellett 32:52 – 46:04 Életkörülmények, kultúra 46:05 – 49:55 Kádár-korszak 49:56 – 50:58 Rendszerváltoztatás 50:58 - 51:42 Nyugdíjas évek

Az interjúalany beszél arról, hogyan kezdett iskolába járni, hogyan készítette fel édesanyja, és milyen felszereléssel dolgoztak (0:12). Rátér későbbi élményeire, a második osztályra és tanulmányai befejezésére (6:00). Szól a gyakorlóiskoláról (8:48), és arról, hogy a nővér megkérte apját, hogy tandíjmentesség fejében hagyja ott a lányát tanulni, de édesapja nem tudta nélkülözni a lányát a munkából (10:42). Szól arról, hogyan nevelte a nagyanyja, mikor édesapa cselédnek állt (15:00), majd hogyan költöztek egy rokonukhoz (19:00). Beszél II. világháborús emlékeiről, az oroszok előli bújkálásról és a rekvirálásokról (26:20). Szól arról, hogy mennyire próbálta elnyomni a vallást a kommunizmus. Őt is megfigyelték, hogy templomba vitte a gyerekeket, a férjét pedig még a rendőrség is zaklatta (31:40). Végül a rendszerváltoztatásról szól (33:50).