Az interjúalany 1947-ben született Budapesten, Angyalföldön. Hatan éltek egy kis lakásban. Apja szerszámboltot vezetett, anyja házatartásbeli volt. Gyermekkora boldog volt. (01:30) Beszél iskolai élményeiről. Váltakozva délelőtt vagy délután járt fiúiskolába, szombatonként is. Kortársaival sokat játszott az utcán, grundokon, a Dunaparton. (04:02) Vallásos neveltetést kapott, ministrált, sokat beszélgetett papokkal. (07:08) Részben a rendszer keménysége miatt sosem politizált. Korán meg kellett tanulnia, hogy nem mondhatja ki a véleményét és nem vállalhatja nyíltan vallásosságát. (10:02) Beszél azállamosításról, hogyan zajlott le először a nagy gyárak, majd a legkisebb üzemek elkobzása. A családtól is elvették a boltot. 1955-ben visszakaphatták volna, de mivel az állam "fejlesztett", így több mint 38.000 Forintot kellett volna fizetniük. A családfő havi bére ekkor 220 Forint volt, így "önként" lemondtak a boltról. (12:06) 9 éves volt az 1956-os forradalom kitörésekor. Édesapja félt a megtorlásoktól, így nem vett részt az eseményekben. Gyerekként sok lőszert szedett össze. A Vörös Hadsereg bevonulása után az orosz kiskatonák többsége jó indulatú volt a gyerekekkel. Almát adtak nekik, közben a Suezi-csatornát keresték. (15:58) A család nyugatra akart szökni, de valaki besúgta őket. A határ előtt elkapták a családot, néhány napra bezárták őket, de később sem beszélhettek erről. (16:56) Az interjúalany vendéglátósnak tanult, ebben a szakmában külföldön is sokat dolgozott (Bécs, Stuttgart, Berlin). Szabadidejében utazni csak a szocialista országokba tudott. (18:32) Vendéglátósként keveset szórakozott, inkább szórakoztatott. Több klub volt, amelyekben a fiatalok jól érezhették magukat. (20:24) A rendszerváltoztatás ideje alatt részt vett egy nagyobb tüntetésen. A tömeg felszabadultan, vidáman vonult a tévészékház felé, ez felejthetetlen élmény számára. (21:44) Nem tudja, hogy valóban megtörtént-e a rendszerváltoztatás, az általa várt változások nem mentek mind végbe. De örül annak, hogy az állások kiosztásánál már nem a Párttté az utolsó szó és szabadon belekezdhetett több vállalkozásba is. (23:18)

Az interjúalany mesél családja II. világháborús élményeiről, a tanyasi életről, és az 1950-es és 1960-as évek mindennapjairól. 0:15--születés, szülők, élet a tanyán; 3:55--családja emlékei a II. világháborúról; 8:35--iskolái, emlékei az úttörőmozgalomról; 10:59--hogyan ünnepelték annak idején a különböző ünnepeket, miket főztek, miket ettek; 13:15--miket dolgoztak a gyerekek nyáron a tanyán; 15:0--lakáskörülményeik, milyenek voltak a korabeli házak; 18:50--mit dolgozik a helyi termelőszövetkezetben; 20:35--az 1956-os eseményekkel kapcsolatos emlékei, hogyan jutnak el hozzájuk a hírek; 24:0--miért nem tudott tovább tanulni, hogyan helyezkedett el a cipőgyártásban és igyekszik továbbtanulni; 26:42--hogyan ismerkedett meg a férjével, milyen szórakozási lehetőségeik voltak, hol tudtak tévét nézni, hogyan tartják meg a különböző ünnepeket; 32:--hogyan tudtak elköltözni tanyáról; 33:28--KISZ tagsága; 36:31--milyen volt a megélhetés a Kádár-korszakban, milyen volt a GMK, milyen volt akkoriban a munkanélküliség, hogyan jutalmazzák a kiváló dolgozókat

Az interjúalany beszél tanulmányairól, a tanyasi iskolákban tanuló gyerekekről (0:54), második világháborús élményeiről (4:10), egy szovjet őrnagy elszállásolásáról (8:09), a háborúban elesett kiskunmajsai magyar katonákról (9:25), majd visszatér a háborúval kapcsolatos emlékei felidézésére (10:25). Beszámol a beszolgáltatásokról (12:56), a B-listázásról, amely az édesapját is érintette (14:18), a feketevágásokról, a kulákok elleni propagandáról (16:27), a helybeli zsidók deportálásáról (18:57), az ’50-es évekkel kapcsolatos emlékeiről (22:21), arról, hol tartózkodott az 1956-os események idején (23:29), és arról, hogy a Kádár-korszakból elsősorban a rengeteg gyűlésre, valamint Kádár utolsó beszédére emlékszik (24:29).