Az interjúalany beszél gyermekkoráról, oktatásáról (0:30), majd arról, hogy a II. világháborúban édesapja gazdászati tiszt lett (3:30). Szól Trianon következményeiről és az I. bécsi döntésről, amit édesapja így kommentált: "az a baj, hogy nem azok adják vissza, akik elvették" (5:13). Szól a Pápai Református Kollégium életéről, szervezetéről (6:45), a hazaszeretetre és polgári ízlésre nevelésről (10:00). Beszél a Horthy-korszakról, és arról, hogy Horthy István testesítette meg az ideált a fiatal lányoknak (12:22). Szól arról, hogy a front közeledtével ki akartak menni önkéntes munkára Németországba, ám ehelyett Lengyelországba vitték őket marhavagonban, ahol gyári munkát kellett végezniük. Miután vőlegénye beállt katonának, gyorsan hazaengedték őket (17:30). Szól arról, hogyan élték át korábban a bombázásokat, illetve hogyan viselkedtek az orosz megszállók: bombatölcséreket töltöttek fel könyvekkel, mikor cseresznyét vittek sebesült társaiknak, az egész fát kivágták (20:15). Szól a háború utáni életről, a cserekereskedelemről, inflációról, valamint az egész környékről kezelésre érkező megbecstelenített lányok és asszonyok (24:30). Szól arról, hogy ők maguk hol bújkáltak az oroszok elől (26:18), a háború utáni életkörülményekről, hogy például csak 2 méter anyagot lehetett vásárolni (31:50). Szól Pápa lakosságának menekültekkel való felduzzasztásáról, arról, hogy lakásukból csak a hálót tarthatták meg, de az is tele volt ismerős menekültekkel (35:08), a "fasiszta" könyvek bezúzásáról (39:00), valamint Sulyok Dezsőről és a politikai rendszer megszilárdulásáról (39:50). Elmeséli, hogy az erőszakoskodó oroszok nagyon féltek a tisztjeiktől, valamint azt, hogy a hasonló német katonákat egy pofonnal le lehetett rázni (42:20). Végül az 1950-es évek mindennapjairól, kulturális életéről és az 1956-os forradalomról szól (44:20).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, és arról, hogyan kezdett énekelni a pécsi fiúkórusban, majd arról, hogyan lehetetlenítette el, majd szüntette be a kórus működését az állambiztonság (0:06). Szól a két világháború közötti életkörülményekről, a II. világháborúról és arról, hogyan élte meg gyermekként a bombázásokat (4:30). Szól arról, hogy milyen nehezen találták meg a közös hangot az újonnan betelepített csángók és a svábok maradéka (8:00). Szól arról, miként került a pécsi kollégiumba (11:30), valamint arról, hogyan tört ki Pécsett az 1956-os forradalom (12:48), majd arról, hogy a forradalom után fél évre eltörölték az orosz nyelv tanítását (16:36). Szól a Kádár-korszak konszolidációjáról (17:40), majd arról, hogyan került a pécsi zeneiskolába (19:53), és arról, milyen személyes emlékeket őriz Kodály Zoltánról (22:28). Elmesél egy történetet, mikor a forradalom ötödik évfordulóján semmiség miatt zaklatták őket a titkosrendőrök (27:55). Beszél családalapításáról és munkahelyeiről (31:28). Elmeséli, hogy megbízták egy zenetagozatos iskola megalapításával (33:42). Végül a megélhetésről és a Kádár-korszak hétköznapjairól beszél (38:10).

Az interjúalany beszél arról, hogy már 6 évesen cselédnek adták (0:54), mesél II.világháborús emlékeiről (2:30), a Rákosi-korszakról, a TSZ-ekről és a beszolgáltatásokról (3:30), a Kádár-rendszerbeli téeszesítésről (5:09), férje katonai szolgálata alatti életéről (6:50), majd visszatér a II.világháborúra, beszél a szovjet katonák viselkedéséről (10:00), a helyi 1956-os eseményekről (17:40), 1967-es szovjetunióbeli útjáról (18:18), kommunista párti tagságáról, valamint az orosz laktanyákról (22:33).