Az interjúalany beszél családjáról, lakhelyükről, régivágású középiskolájáról, és arról, hogyan szerzett tandíjmentességet kiváló átlagával (0:08). Beszél a kollégiumról, az ott tanított nyelvekről és a hittanról (7:12). Szól a háborúról, arról, hogy magyar katonák beszállásolása miatt egy másik gimnázium épületébe jártak (10:50), majd arról, hogy milyenek voltak a légiriadó gyakorlatok (12:55). Leköltöztek falura, ahol a német katonákkal jó volt a kapcsolat (17:10), majd arról, hogy elsötétítést rendeltek a faluban, és ők figyelmeztették esténként a falusiakat a lámpaoltásra (18:00). Szól a rengeteg orosz katonáról, a vezérkar náluk való elszállásolásáról, és arról, hogy ő navigálta a vezérkart a térképük segítségével (20:00). Elmeséli, hogy édesapját tolmácsként alkalmazták, mások azonban letartóztatták, és azt, hogy az ott lakó tiszt hogyan próbált rajta segíteni (24:00). Szól arról, hogy miként végzett és tanított édesapja helyett a háború után (27:25), majd arról, hogy miként helyezkedett el önállóan (30:45). Beszél énekkari és színjátszóköri tevékenységéről (32:20), valamint arról, hogy milyen emlékei vannak 1956-ról (45:28).

Az interjúalany rövid bemutatkozás után a gyermekkor és a család kapcsán apja első és 2. világháborús részvételéről, majd amerikai fogságáról szól. Ezután rátér különleges, biogenetikai kutatások tárgyát is képező családja és Ivád község bemutatására, majd visszakanyarodik a világháború témájához. A következő részben tanulmányairól és pedagógusi hivatásáról beszél. Ezt követően újra a nagycsalád témaköre kerül elő, s ezzel összefüggésben beszél a TSZ szervezés időszakáról is, majd tanári munkájának egyes különleges eseteit villantja fel (pl: szeminárium vezetése, esti iskola). 0:13--születés, család, szülei, apja háborús emlékei; 4:0--apja hadifogsága Németországban; 5:8--a családja története; 12:56--emlékei a II. világháborúról, hogyan nézték partizánnak; 17:28--hogyan alakult tovább a sorsa a II. világháború után, hogyan utasították el a tanítóképzőről és hogyan tudott mégis továbbtanulni; 19:42--milyen volt az infláció; 20:39--hogyan tudta végül elvégezni a tanárképzőt és hogyan lett logopédus; 23:20--milyenek a ma élő rokonaik, mennyire tartja velük a kapcsolatot; 25:23--hogyan hatott rájuk a mezőgazdaság átalakítása; 28:18--hogyan lépett be édesapja a TSZ-be, miért nem kellett tanárként a téeszesítés mellett agitálnia; 33:58--hogyan tartott politikai szemináriumot, kiket tanított, milyen emlékeket őriz a tanításról

0:00 családi háttér, gyermekkor, örökbe fogadták, miután a szülei otthagyták a szoptató dajkánál, mesél az iskoláiról 5:06 egy zsidó családhoz ment el szőnyeget csomózni két évig, utána pedig kifutónak vették fel az egyik selyemgyárba 8:02 ezt követően egy hadi üzemben dolgozott, ahol többet fizettek nekik, de a munkahelyi légkört, ezért nem dolgozott ott sokáig, ezért a cérnagyárban dolgozott tovább, mesél arról, hogy a háború után „német nevűket” kerestek a rendőrkapitányságra 14:24 a német katonák szinte besétáltak az országba, nem volt velük különösebb probléma 16:16 az élelemszerzés nagyon nehéz volt, időnként lőttek, csákánnyal bányászták ki a fagyott földből a marharépákat 20:34 a bombázások szörnyűek voltak, egy alkalommal a mellettük lévő pincébe csapódott be a bomba, a Váci úton egy villamosnyi embert pusztított el egy bomba 24:32 a háború után kezdődött a batyuzás, ami azt jelentette, hogy vidékre mentek árut cserélni élelemre 30:49 a zsidók üldöztetésére emlékezik vissza