0:00 családi háttér, gyermekkor 3:04 a származása miatt középiskolába nem vették föl 5:11 mesél a gyermekkora emlékeiről 7:24 a tanyáról kilakoltatták őket 1952-ben, és csak 1956-ban költözhettek oda vissza 8:41 az orosz katonák beköltöztek hozzájuk a második világháborúban, a gyerekeket szerették, de a harcok alatt nagyon eldurvultak 12:33 a debreceni reformátusokhoz járt gimnáziumba, de csak másfél évig járt oda, abban az időben azonban mindent elvettek tőlük a beszolgáltatás miatt 14:33 1956 után az édesapját becsukják, mert a helyi mozgolódásnak az egyik szervezője volt, a faluban nem volt semmi; a kommunista funkcionáriusok elmenekültek, ezért a helyükre új vezetőket választottak 18:59 Szolnokra költöztek 1959-ben, a házasságuk után, mert megalakult a TSZ, és a földjeiket, gépeiket elvették

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, családjáról, a hitéletről (0:45). Rátér a második világháborúra, egy később kitelepítésre ítélt német család sorsára (6:50), majd arra, hogyan menekült el az államigazgatás Sopronba, illetve a szövetséges légitámadás szemtanúja is volt (10:55). Beszél az orsolyitáknál folyó oktatásról, illetve arról, hogy érintette a várost a határ közelsége (15:30). Beszél az egyházi iskolák államosításáról (22:28), az egyetemről (27:56), illetve az egyetemen belüli megfigyelésekről (36:36).

Kiss Zoltán László festőművész emlékei az 50-es évekről, az 1956-os szentlőrinci eseményekről, édesapja internálásáról, a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumról, a Magyar Képzőművészeti Főiskoláról, a sorkatonai szolgálatról, az 1968-as csehszlovákiai bevonulásról, a kádári kultúrpolitikáról és az underground-mozgalmakról. 0:00 családi háttér, gyermekkor, édesapját osztályidegenként jelölték meg 5:03 édesapja B-listára került, mert nem volt hajlandó több békekölcsönt venni, ezért kirúgták, édesanyja így elment dolgozni varrónőként 7:46 gyermekként látta a falun átvonuló orosz menetoszlopot 1956-ban, a falujukban a párt irattárát kifosztják, ezt édesapja vezetésével megakadályozzák, és ezért áldozatává válik a későbbi megtorlásoknak 12:12 látták a vörös csillag leverését is gyerekként a faluban; később megtudták, hogy édesapját keresni fogják, ezért felköltöztek Budapestre, ő az iskolát még a faluban befejezi 14:11 1957 őszén Budapesten éjjel négyen keresték fel a családot és vitték el édesapját Tökölre; édesapja saját maga védte magát, mert jogot végzett ember volt, a perét megnyerte, így csak az addig eltöltött időre tartóztatták le, és kiszabadulhatott 19:18 a diákok közül sokan megemlékeztek március 15.-ről 21:06 érettségi után a Képzőművészeti Egyetemre került be esti iskolára, de elvitték katonának két évre, 1968-ban történt mindez, mozgósították őket, kimentek megszállni Csehszlovákiát, mesél arról, hogy a Népszabadságból más példányt kaptak, mint a polgári lakosság, felidézi egy orosz küldöttség látogatását 27:23 a megszállás során harci események nem nagyon voltak, mikor bevonultak, Érsekújvár főterén azt hitték, hogy visszacsatolják Szlovákiát, de két óra múlva már elterjedt, hogy nem erről van szó, és a szlovák tüntetők horogkereszteket festettek, és demonstráltak a megszállás ellen 29:50 az aczéli kultúrpolitika három T-je egyértelműen jelen volt a mindennapokban 34:38 felidéz botrányosan bezárt kiállításokat